T. Vizslán – B. Pingitzer: The Dragonfly (Odonata) Fauna at Tömörd and Its Neighborhood
The data collection of the dragonfly fauna began in 2000, and a detailed one started in 2003. The article briefly presents five important habitats of the dragonflies. The dragonflies were collected by the help of handled hoop nets and mist nets. The article presents 30 different species found. The Great-lake was their favorite habitat. The preservation of this lake seems to be the most important task.

    Tömörd szitakötő faunájának vizsgálata hasonlóan Magyarország többi kis településéhez fehér folt a térképen. Bár az adatok gyűjtése 2000-ben elkezdődött, de ezek csak alkalmi jellegűek voltak, és az elkövetkező két évben ugyan folytatódtak, de általában csak az őszi időszakra terjedtek ki. 2003-ban indult el egy tudatos lehetőleg minél részletesebb és pontosabb feltáró munka és a gyűjtések nagy része ezen időszakra esik, és 2005.-ig tartott.
    A terület növényzetének és élőhelyeinek részletes bemutatásától eltekintünk mivel a Cinegében már több ilyen jellegű írás látott napvilágot.  A szitakötők számára öt fontos és kedvelt élőhelyet találtunk a területen ezeket mutatjuk be röviden:
1. Nagy-tó és környéke: A fajok nagy részét ezen a területen sikerült gyűjtenünk. 2003.-tól már jelentős mennyiségű víz volt a területen, így az állóvizeket kedvelő fajok paradicsomának bizonyult, illetve a legtöbb faj számára ideális szaporodó hely volt.
2. Kis-tó: Bár állandó vizet nem találunk a területen, kivéve azt a csatornaszerű keskeny árkot, de az Aeshna fajok kedvenc vadászterületei voltak még a száraz években is.
3. Magán-tó: A faluszélén található magánkézben lévő kis tavacska a Nagy-tóhoz hasonlóan az állóvizeket kedvelő fajokat vonzotta. Viszonylag ritkán gyűjtöttem a területen, mert csak a parti részt tudtam bejárni.
4. Kavicsbánya-tó: Ez az erdőszélén található tavacska, azért volt értékes számomra, mert a gyűjtések kezdetén 2000-2001-ben szinte csak itt találtam minimális állóvizet a területen.
5. Ablánc-patak és völgye: Az egyetlen folyóvíz a területen, bár mint a patakok nagy része viszonylag faj szegény, de színezi a fajlistát.
 Még a gyűjtési módszerekről szeretnénk röviden szólni. A gyűjtések szinte teljes egészét nyeles fogóhálóval végeztük, de a madarász függönyhálók is segítségünkre voltak főleg az Anisoptera fajok tekintetében. A gyűjtések szinte teljesen az imágókra korlátozódtak, bár alkalmilag lárváztunk is, de ezek nem sok adatott szolgáltattak, mindössze két faj szaporodását erősítette meg a területen. Ezúton szeretném megköszönni Huber Attilának, aki a lárvák határozását végezte.
A fajok ismertetése:

Egyenlő szárnyú szitakötők (ZYGOPTERÁK)
    Calopteryx fajok: Mindkét fajt megtaláltuk a területen, a Zygoptera fajok közül a színes szárnyaikkal a legfeltűnőbb szitakötők. Tömördön az Ablánc-patak az - az élőhely ahol mindkét Calopteryx faj gyakorinak mondható, a sávos szitakötő (C. splendens) még a Nagy-tavon fordul elő alkalmanként, országosan gyakori tartott faj. A másik a kisasszony szitakötő (C. virgo) már hazai viszonylatban is ritkának tartott szitakötőnk, de a patakon viszont gyakorinak mondható, értékes tagja a faunának. Magyarországon védett faj.
    Lestes fajok: A nem hat hazai tagjából négy előfordul a területen. Leggyakoribb a foltosszárnyjegyű rabló (L. barbarus) főleg a Nagy-tavon és a Kavicsbánya-tavon fordult elő nagy mennyiségben és gyakran, repülési ideje júniustól – szeptember végéig tart. A lomha rabló (L. sponsa) és a tavi rabló (L. virens) viszonylag ritka, eddig csak a Nagy-tavon és környékén gyűjtöttük, főleg augusztus hónapban. A nem negyedik tagja a zöld rabló (L. viridis) hazánkban ritkának számit, de a Nagy-tavon és környékén gyakori, alkalmanként a vizektől távolabb is elkóborol vadászni. Szeptemberben repül a legtöbbet.
    Erdei rabló (Sympecma fusca): Az egyetlen imágóként áttelelő szitakötőnk, illetve a leggyakoribb Zygoptera hazánkban és a területen is. Már áprilistól megfigyelhető és az időjárástól függően és akár november közepéig repül. Szinte mindenütt találkozhatunk vele, az erdőtől kezdve a falu közepéig.
    Széleslábú szitakötő (Platycnemis pennipes): A legrejtélyesebb tagja a faunának, eddig csak a faluszélén lévő Magán-tónál találkoztunk vele. Magyarországon közönséges faj, a Nagy-tavon és a többi élőhelyen még az elmúlt hat évben nem találtuk meg, pedig az erdei rabló után talán a leggyakoribb Zygoptera, az előbb említett élőhelyen szinte törvényszerű volna a jelenléte. Az említett élőhelyek közötti távolság légvonalba körülbelül egy kilométer lehet, még oly gyengén repülő fajnál is ez nem távolság. Marad a kérdés miért nem terjedt el a többi élőhelyen?
    Zöld légivadász (Erythromma viridulum): A nem két tagjából csak e fajt találtuk meg eddig, a nyár második felében repül leggyakrabban. Hazánkban mérsékelten gyakori, eddig csak a nagy-tavon fordult elő, de ott hasonló gyakorisággal.
    Coenagrion fajok: A nem hat fajából kettő előfordulásáról tudunk eddig Tömördön. A szép légivadász (C. puella) mindegyik élőhelyen megtalálható, főleg a nyár első felében gyakori. A másik a ritka légivadász (C. scitulum) országosan szórványos előfordulású faj. Ezért a Nagy-tavon való gyakori és viszonylag nagyszámú előfordulása örvendetes. Kiemelt odonatológiai érték, IUCN vörös listán is sérülékeny fajnak számit. Magyarországon védett faj.
    Kéksávos légivadász (Enallagma cyathigerum): A Nagy-tavon közönséges faj, hazánkban is gyakorinak számit.
    Ischnura fajok: A hazánkban előforduló mindkét faj megtalálható a faunában, és gyakorinak mondható. A kék légivadász (I. elegans pontica) a vizektől távolabb is elkóborol, az apró légivadász (I. pumilio) inkább ragaszkodik a víz közelségéhez. A nyár nagy részén repülnek, a pumiliót, eddig csak a Nagy-tavon találtuk.

Egyenlőtlen szárnyú szitakötők (ANISOPTERÁK)
    Aeshna fajok: Három faj fordult elő a faunában eddig. A leggyakoribb a nádi acsa (A. mixta), főleg a Nagy- és a Kis-tavon illetve ezek környékén a vadászik előszeretettel, de erdei utak felett vagy a lakott területeken is előfordulnak. Az gyakori acsa (A. affinis) legkedveltebb vadászterülete a Kis-tó volt, itt a szabott számú vadászterület miatt gyakoriak voltak a harcok, mihelyt kifogtunk egy példányt a környező fákról már birtokba is vették a területet az újabb egyedek. De az állóvizek mellett is mindenütt megtaláltuk egyedeit, júniustól – szeptemberig repült. A harmadik Aeshna faj a sebes acsa (A. cyanea) úgy is nevezhetnénk, hogy az ősz szitakötője. Főleg szeptemberben és októberben repül. Kedvelt helyeik a Nagy-tó árnyékos részei voltak, de 2005-ben a sok csapadék miatt a mezőgazdasági területeken megmaradt pocsolyákat is birtokba vették.
    Lápi acsa (Anaciaeschna isosceles): A tavasszal repülő szitakötők egyik képviselője, nagy testű, jól repülő faj, a vizektől távolabb is gyakran megtalálni. Hazánkban védett, és Európa egyes részein is veszélyeztettet faj, mérsékelten gyakori Tömördön.
    Óriás szitakötő (Anax imperator): A Nagy-tavon és a Magán-tavon lehetett a leggyakrabban megfigyelni. A Nagy-tavon végzett lárva gyűjtések alkalmával a második leggyakoribb faj volt, de imágóként már nem találtuk ilyen gyakorinak.
    Szőrös szitakötő (Brachytron pratense): Ez a faj is a tavasz szitakötője, a vizekhez való kötödése nem olyan erős, a madárvárta környéki fás vegetációban is gyakran előfordul. A területen mérsékleten gyakori előfordulású faj.
    Libellula fajok: A három hazai fajból kettőt találtunk meg eddig. A közönséges acsa (L. depressa) a gyakoribb a területen, illetve a lárva határozások alapján leggyakoribb Anisoptera fajnak mondható. Mindegyik állóvízen és a vizektől távolabb is megfigyeltük, főleg a májusi és júniusi hónapokban. A másik faj a négyfoltos acsa (L. quadrimaculata) csak a Nagy-tóról ismert eddig, a május a fő repülési ideje, ekkor gyakorinak mondható az említett élőhelyen.
    Fehér pásztor (Orthetrum albistylum): A magán-tóról sikerült eddig csak kimutattatni, de ott tenyészik is, mert több exuviumot (levedlett lárvabőr) és frissen kelt példányt is találtunk. Érdekes az O. cancellatum hiánya, pedig a három nagyobb állóvíz megfelelő élőhely kellene, hogy legyen a faj számára. Feltehetően a vízhiányos években kell keresni a hiány okát, és remélhetően az elkövetkező években megjelenik a faj.
    Déli szitakötő (Crocothemis erythraea): Májusban a Nagy-tavon és a környékén figyelhető meg a faj, a hímek élénkpiros potroha miatt könnyen észrevehető. Mérsékelten gyakori előfordulású.
    Sympetrum fajok: A hazai kilenc fajból eddig öt jelenlétéről tudunk. Egyedszámra az egyik leggyakoribb Anisoptera fajok közé tartoznak, a vizektől távolabb is gyakran láthatjuk egyedeit, illetve a Nagy-tó körül lévő aranyvesszők az egyik kedvelt tartózkodási helyük volt. A gyakori szitakötő (S. striolatum) és a közönséges szitakötő (S. vulgatum) volt a két leggyakoribb közülük, szinte mindenütt előfordultak, főleg az őszi időszakban szeptembertől novemberig. De majdnem ilyen gyakori az alföldi szitakötő (S. sanguineum) is, főleg a Nagy-tó környéke vonzotta. A két ritkább előfordulású és egyedszámú Sympetrum faj az útszéli szitakötő (S. flaveolum) és a sárgatorkú szitakötő (S. meridionale) volt. A sárgatorkú szitakötő hazánkban védett eszmei értéke 2000 Ft.
    Piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis): A fauna másik legértékesebb szitakötője a ritka légivadász (C. scitulum) mellett. Hazánkban szórványos előfordulású, az IUCN vörös listán sérülékeny kategóriájú, és a Berni Egyezmény által is fokozottan védett faj. Májusban és júniusban találkozhatunk vele leggyakrabban a Nagy-tavon, egyedszámra mérsékelten gyakori a tavon.
    Tömördön és közvetlen környékén 30 szitakötőfajt sikerült kimutatnunk eddig, ez majdnem a fele a hazai faunának. Egy ilyen kis terület esetében, ez nagyon jó eredménynek mondható. Alkalmi előfordulások még biztosan színesíteni fogják a faunát, illetve ha állandósulna a viszonylagos vízbőség még újabb fajok megtelepedésére is számíthatunk. Főleg a Coenagrion, Orthetrum és a Sympetrum fajok esetében. A két szórványos előfordulású faj állománya stabilnak ígérkezik. Mint a fajok bemutatásából látszik, a szitakötők számára a legkedveltebb élőhely a Nagy-tó volt, ennek megőrzése a legfontosabb feladat.