R. Dankovics: Data about the Resettlement of the Amphibians in the Great-lake between 2002-2005
The population characteristics of the Amphibians in the Great-lake of Tömörd are well-studied. The dry years of the last two decades changed this area. There was a decline in the frog population of this area. On 1st and 2nd of November 2001 works were carried out to help the Amphibians to recolonize their habitat. The article presents the changes for the last four years of some Amphibian species.

    A tömördi Nagy-tó és környezetének kétéltűi és hüllői, az 1986 évi természetvédelmi kutató tábor keretei között végzett felmérés eredményeként jól ismert. Az elmúlt két évtized során bekövetkezett szárazodási folyamat azonban e térséget is átalakította. A csapadékban szegény évek és az előrehaladott eutrofizáció együttes hatására a tó 2000 és 2001 évben kiszáradt, gátolva a sikeres szaporodás lehetőségét a terület kétéltű fajai számára. A száraz években a környező területek vegetációja átalakult a kiszáradt tó területére is behatolt, gyorsítva a tó végleges átalakulását, feltöltődését. A 2001 telén a Chernel István MTE által végeztetett medertisztítási munkálatok után, annak ellenére, hogy a száraz évek folytatódtak, a Nagy-tó újra folyamatos vízállássá alakulhatott.
    Az 1986-1987 évi vizsgálatok tanúsága szerint a Nagy-tóban még szaporodott a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) a pettyes gőte (Triturus vulgaris), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a barna varangy (Bufo bufo), a zöld varangy (Bufo viridis), a zöld levelibéka (Hyla arborea), a gyepi béka (Rana temporaria), az erdei béka (Rana dalmatina), a kecskebéka (Rana kl. esculenta) és kis egyedszámban a tavi béka (Rana ridibunda) is előfordult. A tó 1988-ban bekövetkezett első ismert kiszáradása után a tóban szaporodó fajok közül eltűnt a tavi béka és néhány párra csökkent a gyepi békák petéző állománya. Ezt követően a változatos csapadékviszonyoknak köszönhetően a tó mérete, az egyes fajok élő- és szaporodó-helyeinek kiterjedése, ezen keresztül a megjelenő kétéltűek faj és egyedszáma nagy eltéréseket mutatott évenként. A néhány kiugróan csapadékos évet leszámítva (1996, 1999) folyamatos egyedszám csökkenés volt megfigyelhető a vöröshasú unka és a zöld levelibéka esetében, s az 1999 évi bőséges csapadék ellenére sem jöttek meg a gyepi békák. E fajok kedvelik a sekély, növényzettel gazdagon borított víztereket, amelyek az egyes években megjelenő magas vízállás hatására gyakran a harmatkásás (Glicerietum maximae) és széleslevelű gyékényes (Typhetum latifoliae) társulások területén találhatók. A téli csapadék hatására 2000 és 2001 évben a tavaszi vízborítás még vonzó szaporodóhelynek mutatta a tavat, de a gőték lárvái a korán jött kiszáradás hatására, már nem tudtak átalakulni.
    A vízfelület kialakítása érdekében 2001. november 1-2-án végzett munkálatok eredményeként a tó kétéltűinek rekolonizációja csak lassan indult meg. 2002 tavaszán a közelítőleg 100 m2 területű, sekély, alig 10-20 cm mély tóban megjelentek az erdei békák. A lerakott tíznél kevesebb petecsomóból kikelő lárvák a nyár folyamán sikeresen át is alakultak. A kecskebékák fiatal egyedei is megjelentek, és kitartottak a vegetációs időszakban.
    A következő évben (2003) még mindig kevesebb volt a csapadék, mint a területen jellemző érték, de a tó vízmélysége tavasszal így is elérte a fél métert. Az előző évihez hasonló mennyiségű erdei béka mellett a barna varangyok néhány egyede is petét rakott, de csak két petezsinór utalt jelenlétükre. Az év során a kecskebékák kifejlett (10 egyed) és ivaréretlen egyedei is megfigyelhetőek voltak, de szaporodásuk tényét ekkor nem sikerült kimutatni. A gőte fajok továbbra sem voltak kimutathatóak.
    A 2004-ben az első félév csapadékban gazdag volt, így a kikotort meder színültig feltelt. Az előző években is észlelt fajok egyedszáma tovább növekedett. Az erdei béka 14 petecsomója mellett 12 hím és két nőstény barna varangy násza volt megfigyelhető, de a későbbi terepbejárás során kettőnél több, közelítőleg 10 nőstény jelenlétére utaló petezsinór volt látható. A nyár elején egy éves kecskebéka egyedek jelentek meg a tóparton, amelyek a taxon 2003 évi sikeres szaporodását sejtetik. A zöld levelibéka számos egyede énekelt a bokorfüzes és a harmatkásás társulásokban, és több évi kihagyás után megjelentek a vöröshasú unkák példányai is. A faj észlelt maximuma 2003 évben 50 példány. A kecskebékák minden korosztálya képviseltette magát az év során – maximum 20 kifejlett béka – továbbá két tavi béka éneke is hallható volt.
    Az idei (2005) év csapadékviszonyai bőségesen biztosították a tó vízutánpótlását. A víz mélysége helyenként 150 centimétert is meghaladta és a mélyített területen kívül a harmatkásás társulás partközeli területeit is elöntötte. Ennek ellenére nem emelkedett az újratelepedés eddigi enyhe, de folyamatos íve. Az előző években már ismertté vált fajok közül nem volt látható a tavi béka. A pettyes gőte egy hím példányát sikerült palackcsapdával befogni, de továbbra sem volt kimutatható a dunai tarajosgőte. Az erdei béka (12 petecsomó) és a barna varangy (kb. 10 peteszalag) észlelt maximuma a 2004 évihez hasonló, de a vöröshasú unkák csak alig harmada (15 ivarérett példány) volt megfigyelhető. A hang alapján történt becslés alapján a zöld levelibéka hímek száma közelítőleg 40-50 példány.
    A mederkotrást követő négy évben, a nyolcvanas évek végén észlelt kétéltűfajok többsége újra megfigyelhető volt a tömördi Nagy-tóban. A gyepi béka szaporodó állománya, amennyiben folytatódik a szárazodási folyamat, várhatóan később sem lesz kimutatható, de a zöld varangy és a dunai tarajos gőte visszatelepedésére továbbra is van remény.
Az 1986-1987. évben megfigyelt és a 2001. évi kotrási munkák után, az egyes években visszatelepedett fajokat a következő táblázat tartalmazza: