Harsányi Krisztián1 - Horváth
Győző2 - Németh Csaba3 - Elek Zoltán1
1 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi
Kar, Zoológiai Intézet, Ökológiai Tanszék,
1077 Budapest, Rottenbiller u. 50. e-mail:
vadpig@freemail.hu
2 Pécsi Tudomány Egyetem, Természettudományi
Kar, Zootaxonómiai és Szünzoológiai Tanszék,
7624 Pécs, Ifjúság u. 6.
3 Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, 9941
Őriszentpéter, Siskaszer 26/a
K. Harsányi – Gy. Horváth -
Cs. Németh – Z. Elek: Abundance and species richness of small mammals asemblages
were investiged along a beech forest-edge-renewed forest transect in the
Kendig-Hill, Kőszeg-Mountains in Hungary.
The animals were collected
by capture-mark-recapture method. Four species (Clethrionomys glareolus,
Apodemus flavicollis, Sorex araneus, Sorex minutus) and 311 recaptured
individuals were collected. Unfortunately the taxonomical status of two
mentioned Sorex species is not clear. The old forest has the poorest small
mammals assemblages. The edge between the old and renewed forest has the
highest number of species and recaptured individuals, while the renewed
forest has an intermediate position between the two forest sites. These
preliminary results suggest that these forest has their own small mammals
assemblages, but further investigation is required to explore the ecological
background of these patterns.
A Kőszegi-hegység a
Keleti-Alpok hatásának köszönhetően egyedi flórával és faunával rendelkezik
hazánkban. A területen évtizedekig fennálló „vasfüggöny” hatása miatt élővilága
a természeteshez közel álló. A további hatékony megőrzés feltétele a minél
alaposabb megismerés.
A Kőszegi-hegység kisemlős
faunája viszonylag feltáratlan. Két évtizede egy hazánkra új cickány faj,
a havasi cickány (Sorex alpinus) került elő a területről. Jelenlegi ismereteink
szerint itt él a faj egyetlen hazai állománya. Mindez indokolttá teszi
lehetséges élőhelyeinek felmérését a faj védelmét megalapozó pontosabb
ismeretek érdekében.
Jelen kutatásban arra kerestük a választ,
hogy:
1. Az említett faj
tartósan él-e a vizsgálati területen?
2. Az egymástól markánsan
eltérő mintaterületek rendelkeznek-e saját kisemlős együttesekkel?
3. Kimutatható-e a
szegélyhatás, illetve melyek azok a releváns környezeti paraméterek, amelyek
hatással vannak a kisemlős együttesek fajösszetételére és abundancia viszonyaira?
A vizsgálat a Kőszegi-hegységben,
Velem község határában, a Kendig-hegy Szent-Vid kápolnához közeli oldalában,
500m tengerszint feletti magasságban zajlott. A területen a nyugat-dunántúli
mészkerülő bükkös (Galio rotundifolio-Fagetum) a jellemző erdőtársulás,
a lombkoronaszintben a bükk (Fagus sylvatica) mellett a luc (Picea abies),
az erdei fenyő (Pinus sylvestris), illetve a vörösfenyő (Larix decidua)
is jelen van. A lágyszárú szintben a kereklevelű galajjal (Galium rotundifolium),
mint karakterisztikus fajjal együtt a ciklámen (Cyclamen purpurascens)
is előfordul. Mellettük az erdei galaj (Galium sylvaticum) és a kereklevelű
harangvirág (Campanula rotundifolia) jellemzi e szegényes szintet. A három
mintaterület egy idős (120 éves) bükkös, a hozzá kapcsolódó fiatal (25éves)
újulat, valamint a két állomány között jól elkülöníthető szegélyzóna, amit
főként fiatal bükkfák alkotnak.
A területen élő kisemlős
együttesek vizsgálata havi rendszerességű, élvefogó csapdázással, kvadrát
módszerrel történt. A három élőhelyen 3-3 db mintavételi terület került
kijelölésre.
A kvadrátok a mintavétel
függetlenségét biztosító távolságra helyezkedtek el egymástól, az élőhely
határoktól és egyéb befolyásoló tényezőktől (állandó vízborítás, emberi
objektumok). Egy mintavételi terület 4x4 csapdapontból állt, melyek 8m-re
helyezkedtek el egymástól. Csapdáink fa ládacsapdák voltak, ezen belül
kétféle - hasonló fogási hatékonyságú - típust használtunk, figyelve arra,
hogy ezek kvadrátonkénti aránya megegyezzen. Az egyes csapdák minden hónapban
más-más csapdapontokba kerültek, teljesen véletlenszerűen. Csaliként apróra
vágott szalonnadarabkákat és gabonamagvakat használtunk. A mintavétel havonta
zajlott, áprilistól októberig. Az első két hónapban négy, a többi alkalommal
öt éjszakán keresztül folyt a vizsgálat. Az eleinte tapasztalt rendkívül
kismértékű állatmozgás indokolta a csapdaéjszakák számának növelését. A
fogott állatokról a következő információkat jegyeztük fel: csapda száma,
állat faja, kora, ivara, tömege, talphossza, továbbá minden egyed egyéni
azonosító kódot kapott a fogási naplóban. Az állatokat egyénileg jelöltük,
fogás-jelölés-visszafogás (CMR) módszerét alkalmaztuk.
A csapdázáson kívül
háttérváltozókra kiterjedő vizsgálatokat is folytattunk, melyek relevánsak
lehetnek a kisemlős együttesek szempontjából .
Vegetációfelmérést
végeztünk június és október hónapokban. Ezek során csapdapontonként felvételezésre
került a lombkoronaszint záródása, a fa-, cserje- és lágyszárú szint borítása,
az avarborítottság és avarvastagság, valamint a vizsgált négyzetben előforduló
növényfajok. A felmérés során használt mintavételi egység minden csapdapont
esetében (a kvadrát szélére esőknél is) az a 8x8m-es négyzet volt, melynek
középpontjában állt maga a csapda. A borításbecslést minden esetben ugyanaz
a személy végezte. Esetleges mikroklimatikus különbségek kimutatására is
végeztünk vizsgálatokat, többszöri ismétléssel (június, szeptember, október).
Minden csapdapontban relatív páratartalmat, levegőhőmérsékletet, talajhőmérsékletet
és fénymennyiséget mértünk. Figyeltünk arra, hogy lehetőleg ugyanabban
a napszakban, a viszonylag állandó körülményeket biztosító déli órákban
végezzük a vizsgálatokat. A felvételezések során minden alkalommal más-más
kvadrátsorrendben vettük fel az adatokat.
Az állatok táplálékául
szolgáló képletek minőségi és mennyiségi eloszlását kétféle módszerrel
próbáltuk felderíteni. Talajcsapdázást végeztünk augusztusban és októberben.
Kvadrátonként négy, random módon kiválasztott csapdaközben ástunk le poharakat,
azokat hat éjszakán keresztül működtettük, félidőben ürítettük. A fogott
potenciális táplálékállatokat tartósítottuk, határozásuk folyamatos. Másik,
ebbe a témakörbe tartozó vizsgálatunk az októberi avarmintagyűjtés volt.
Kvadrátonként öt, megegyező helyzetű csapdaközből (középről és a négy sarokból)
1-1 liter mintát gyűjtöttünk, ezek feldolgozása jelenleg is zajlik.
A 33 csapdaéjszaka
alatt összesen 301 alkalommal fogtunk kisemlőst, ebből 209 volt visszafogás
(68,3%). Négy fajt mutattunk ki: vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus),
sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis), erdei cickány (Sorex araneus),
törpecickány (Sorex minutus). A gyűjtött fajok közül a vöröshátú erdeipocok
volt a leggyakoribb (64,1%), ezt követően a sárganyakú erdeiegér (22,8%),
végül az erdei cickány és a törpecickány egyenlő gyakorisággal (6,5-6,5%)
(1. táblázat). A fogási gyakoriság (fogás+visszafogás) a szegélyben volt
a legnagyobb (54,8%), az újulatban 44,2%-os, az idős bükkösben 1,0%-os
értéket kaptunk (1. táblázat). Az egyedszám szezonális dinamikájáról elmondható,
hogy a vöröshátú erdeipocok egyedszáma az augusztusi csúcsig egyenletesen
növekedett, majd hasonló módon csökkent. Ezzel szemben a sárganyakú erdeiegér
egész évben stabil egyedszámot mutatott, míg a cickányok csak a kora őszi
hónapokban jelentek meg nagyobb számban (1. ábra).
Eredményeink alapján
azt mondhatjuk, hogy az egyes területek kisemlős együttesei között markáns
különbséget tapasztaltunk. A fajok előfordulásának jellegzetes mintázata
mögött valószínűleg a környezeti háttérváltozók állnak. A rendelkezésre
álló potenciális táplálékforrás mennyisége - úgy tűnik - jelentős hatással
lehet a kisemlősök térbeli mintázatára. További teendőink az összegyűlt
adatok részletes feldolgozása, statisztikai elemzése, a kapcsolódó irodalom
maradéktalan áttekintése, valamint tavasszal a még szükséges, háttérváltozókra
kiterjedő vizsgálatok ismétléseinek elvégzése.
A szerzők ezúton mondanak
köszönetet az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságnak, hogy lehetővé tették
a kutatást a tájvédelmi körzet területén. Ezen kívül Dr. Hornung Erzsébetnek
(Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Ökológiai Tanszék) és
Koósz Barbarának a rendelkezésünkre bocsátott kutatási eszközökért, továbbá
Szalkovszki Ottónak a vegetációfelmérésben nyújtott segítségéért.
1. táblázat: A gyűjtött kisemlős fajok
fogási táblázata területenként,
(Kendig-hegy, Velem).
Faj | bükk | szegély | újulat | összesen | ||||||||
fogás | vf | össz. | fogás | vf | össz. | fogás | vf | össz. | fogás | vf | össz. | |
Clethrionomys glareolus | 1 | 0 | 1 | 36 | 99 | 135 | 22 | 77 | 99 | 59 | 176 | 235 |
Apodemus flavicollis | 2 | 0 | 2 | 12 | 12 | 24 | 7 | 21 | 28 | 21 | 33 | 54 |
Sorex araneus | 0 | 0 | 0 | 5 | 0 | 5 | 1 | 0 | 1 | 6 | 0 | 6 |
Sorex minutus | 0 | 0 | 0 | 1 | 0 | 1 | 5 | 0 | 5 | 6 | 0 | 6 |
Összesen | 3 | 0 | 3 | 54 | 111 | 165 | 35 | 98 | 133 | 92 | 209 | 301 |
1. ábra: A gyűjtött fajok szezonális fogási
mintázata, Kendig-hegy, Kőszeg
(a fogási értékek logaritmikus skálán
értendőek)