Kisemlős együttesek vizsgálatának előzetes eredményei egy bükkerdő-szegély-újulat transzekt mentén a Kőszegi-hegységben

Harsányi Krisztián1 - Horváth Győző2 - Németh Csaba3 - Elek Zoltán1
1 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Zoológiai Intézet, Ökológiai Tanszék,
1077 Budapest, Rottenbiller u. 50. e-mail: vadpig@freemail.hu
2 Pécsi Tudomány Egyetem, Természettudományi Kar, Zootaxonómiai és Szünzoológiai Tanszék,
7624 Pécs, Ifjúság u. 6.
3 Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, 9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/a

K. Harsányi – Gy. Horváth  -  Cs. Németh – Z. Elek: Abundance and species richness of small mammals asemblages were investiged along a beech forest-edge-renewed forest transect in the Kendig-Hill, Kőszeg-Mountains in Hungary.
The animals were collected by capture-mark-recapture method. Four species (Clethrionomys glareolus, Apodemus flavicollis, Sorex araneus, Sorex minutus) and 311 recaptured individuals were collected. Unfortunately the taxonomical status of two mentioned Sorex species is not clear. The old forest has the poorest small mammals assemblages. The edge between the old and renewed forest has the highest number of species and recaptured individuals, while the renewed forest has an intermediate position between the two forest sites. These preliminary results suggest that these forest has their own small mammals assemblages, but further investigation is required to explore the ecological background of these patterns.

    A Kőszegi-hegység a Keleti-Alpok hatásának köszönhetően egyedi flórával és faunával rendelkezik hazánkban. A területen évtizedekig fennálló „vasfüggöny” hatása miatt élővilága a természeteshez közel álló. A további hatékony megőrzés feltétele a minél alaposabb megismerés.
   A Kőszegi-hegység kisemlős faunája viszonylag feltáratlan. Két évtizede egy hazánkra új cickány faj, a havasi cickány (Sorex alpinus) került elő a területről. Jelenlegi ismereteink szerint itt él a faj egyetlen hazai állománya. Mindez indokolttá teszi lehetséges élőhelyeinek felmérését a faj védelmét megalapozó pontosabb ismeretek érdekében.
Jelen kutatásban arra kerestük a választ, hogy:
   1. Az említett faj tartósan él-e a vizsgálati területen?
   2. Az egymástól markánsan eltérő mintaterületek rendelkeznek-e saját kisemlős együttesekkel?
   3. Kimutatható-e a szegélyhatás, illetve melyek azok a releváns környezeti paraméterek, amelyek hatással vannak a kisemlős együttesek fajösszetételére és abundancia viszonyaira?
    A vizsgálat a Kőszegi-hegységben, Velem község határában, a Kendig-hegy Szent-Vid kápolnához közeli oldalában, 500m tengerszint feletti magasságban zajlott. A területen a nyugat-dunántúli mészkerülő bükkös (Galio rotundifolio-Fagetum) a jellemző erdőtársulás, a lombkoronaszintben a bükk (Fagus sylvatica) mellett a luc (Picea abies), az erdei fenyő (Pinus sylvestris), illetve a vörösfenyő (Larix decidua) is jelen van. A lágyszárú szintben a kereklevelű galajjal (Galium rotundifolium), mint karakterisztikus fajjal együtt a ciklámen (Cyclamen purpurascens) is előfordul. Mellettük az erdei galaj (Galium sylvaticum) és a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia) jellemzi e szegényes szintet. A három mintaterület egy idős (120 éves) bükkös, a hozzá kapcsolódó fiatal (25éves) újulat, valamint a két állomány között jól elkülöníthető szegélyzóna, amit főként fiatal bükkfák alkotnak.
    A területen élő kisemlős együttesek vizsgálata havi rendszerességű, élvefogó csapdázással, kvadrát módszerrel történt. A három élőhelyen 3-3 db mintavételi terület került kijelölésre.
    A kvadrátok a mintavétel függetlenségét biztosító távolságra helyezkedtek el egymástól, az élőhely határoktól és egyéb befolyásoló tényezőktől (állandó vízborítás, emberi objektumok). Egy mintavételi terület 4x4 csapdapontból állt, melyek 8m-re helyezkedtek el egymástól. Csapdáink fa ládacsapdák voltak, ezen belül kétféle - hasonló fogási hatékonyságú - típust használtunk, figyelve arra, hogy ezek kvadrátonkénti aránya megegyezzen. Az egyes csapdák minden hónapban más-más csapdapontokba kerültek, teljesen véletlenszerűen. Csaliként apróra vágott szalonnadarabkákat és gabonamagvakat használtunk. A mintavétel havonta zajlott, áprilistól októberig. Az első két hónapban négy, a többi alkalommal öt éjszakán keresztül folyt a vizsgálat. Az eleinte tapasztalt rendkívül kismértékű állatmozgás indokolta a csapdaéjszakák számának növelését. A fogott állatokról a következő információkat jegyeztük fel: csapda száma, állat faja, kora, ivara, tömege, talphossza, továbbá minden egyed egyéni azonosító kódot kapott a fogási naplóban. Az állatokat egyénileg jelöltük, fogás-jelölés-visszafogás (CMR) módszerét alkalmaztuk.
    A csapdázáson kívül háttérváltozókra kiterjedő vizsgálatokat is folytattunk, melyek relevánsak lehetnek a kisemlős együttesek szempontjából .
    Vegetációfelmérést végeztünk június és október hónapokban. Ezek során csapdapontonként felvételezésre került a lombkoronaszint záródása, a fa-, cserje- és lágyszárú szint borítása, az avarborítottság és avarvastagság, valamint a vizsgált négyzetben előforduló növényfajok. A felmérés során használt mintavételi egység minden csapdapont esetében (a kvadrát szélére esőknél is) az a 8x8m-es négyzet volt, melynek középpontjában állt maga a csapda. A borításbecslést minden esetben ugyanaz a személy végezte. Esetleges mikroklimatikus különbségek kimutatására is végeztünk vizsgálatokat, többszöri ismétléssel (június, szeptember, október). Minden csapdapontban relatív páratartalmat, levegőhőmérsékletet, talajhőmérsékletet és fénymennyiséget mértünk. Figyeltünk arra, hogy lehetőleg ugyanabban a napszakban, a viszonylag állandó körülményeket biztosító déli órákban végezzük a vizsgálatokat. A felvételezések során minden alkalommal más-más kvadrátsorrendben vettük fel az adatokat.
    Az állatok táplálékául szolgáló képletek minőségi és mennyiségi eloszlását kétféle módszerrel próbáltuk felderíteni. Talajcsapdázást végeztünk augusztusban és októberben. Kvadrátonként négy, random módon kiválasztott csapdaközben ástunk le poharakat, azokat hat éjszakán keresztül működtettük, félidőben ürítettük. A fogott potenciális táplálékállatokat tartósítottuk, határozásuk folyamatos. Másik, ebbe a témakörbe tartozó vizsgálatunk az októberi avarmintagyűjtés volt. Kvadrátonként öt, megegyező helyzetű csapdaközből (középről és a négy sarokból) 1-1 liter mintát gyűjtöttünk, ezek feldolgozása jelenleg is zajlik.
    A 33 csapdaéjszaka alatt összesen 301 alkalommal fogtunk kisemlőst, ebből 209 volt visszafogás (68,3%). Négy fajt mutattunk ki: vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus), sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis), erdei cickány (Sorex araneus), törpecickány (Sorex minutus). A gyűjtött fajok közül a vöröshátú erdeipocok volt a leggyakoribb (64,1%), ezt követően a sárganyakú erdeiegér (22,8%), végül az erdei cickány és a törpecickány egyenlő gyakorisággal (6,5-6,5%) (1. táblázat). A fogási gyakoriság (fogás+visszafogás) a szegélyben volt a legnagyobb (54,8%), az újulatban 44,2%-os, az idős bükkösben 1,0%-os értéket kaptunk (1. táblázat). Az egyedszám szezonális dinamikájáról elmondható, hogy a vöröshátú erdeipocok egyedszáma az augusztusi csúcsig egyenletesen növekedett, majd hasonló módon csökkent. Ezzel szemben a sárganyakú erdeiegér egész évben stabil egyedszámot mutatott, míg a cickányok csak a kora őszi hónapokban jelentek meg nagyobb számban (1. ábra).
    Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy az egyes területek kisemlős együttesei között markáns különbséget tapasztaltunk. A fajok előfordulásának jellegzetes mintázata mögött valószínűleg a környezeti háttérváltozók állnak. A rendelkezésre álló potenciális táplálékforrás mennyisége - úgy tűnik - jelentős hatással lehet a kisemlősök térbeli mintázatára. További teendőink az összegyűlt adatok részletes feldolgozása, statisztikai elemzése, a kapcsolódó irodalom maradéktalan áttekintése, valamint tavasszal a még szükséges, háttérváltozókra kiterjedő vizsgálatok ismétléseinek elvégzése.
    A szerzők ezúton mondanak köszönetet az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságnak, hogy lehetővé tették a kutatást a tájvédelmi körzet területén. Ezen kívül Dr. Hornung Erzsébetnek (Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Ökológiai Tanszék) és Koósz Barbarának a rendelkezésünkre bocsátott kutatási eszközökért, továbbá Szalkovszki Ottónak a vegetációfelmérésben nyújtott segítségéért.

1. táblázat: A gyűjtött kisemlős fajok fogási táblázata területenként,
(Kendig-hegy, Velem).

Faj bükk szegély újulat összesen
fogás  vf  össz. fogás  vf  össz.  fogás  vf  össz.  fogás  vf  össz.
Clethrionomys glareolus  36  99  135  22  77  99  59  176  235
Apodemus flavicollis  12  12  24  21  28  21  33  54
Sorex araneus  6
Sorex minutus  6
Összesen  54  111  165  35  98  133  92 209  301

 
 

1. ábra: A gyűjtött fajok szezonális fogási mintázata, Kendig-hegy, Kőszeg
(a fogási értékek logaritmikus skálán értendőek)