R. Dankovics: Data about the occurrence of the Emys orbicularis in Vas County
The Emys orbcularis was found in Vas County in six places. Because of the lack of genetic examinations it is uncertain to decide whether the observed individuals roamed from one of the populations nearby or they were possibly caught. Apart from these uncertain features, it is also difficult to decide whether their original habitat was either one of the lakes of the Lake Balaton or the Plain.

   Európa mindössze két őshonos édesvízi teknősének – a mocsári teknős (Emys orbicularis), és a kaszpi teknős (Mauremys caspica) – állományai, hasonlóan sok más élőlényhez, drasztikusan megfogyatkozott mindenhol az ismert elterjedési területén az utóbbi néhány évtized folyamán. A visszaszorulás megfékezése érdekében e teknősfajok az Európai Unió államaiban védelmet élveznek. Megtalálhatók a Berni Egyezmény fokozottan védett fajai és az élőhelyeik megőrzését szorgalmazó Élőhely-védelmi Irányelv II. és IV. függelékeiben. A két faj közül csak a mocsári teknős fordul elő Magyarországon. Hazánkban minden köznapi értelemben hüllőként ismert állat, így ez a faj is védett törvényeink által, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
   Vas megyében – a megye földrajzi helyzete és klímatikus viszonyai miatt – hazánk amúgy sem sok hüllőfajának csak fele található meg. Egyetlen őshonos teknősünk alkalmanként egészen meglepő élőhelyeken bukkan fel, de nagyobb vizes élőhelyek hiányában, valószínűleg soha nem fordult elő itt jelentős egyedszámmal. A folyóvizeket – mint a Rába, a Répce, a Marcal – kísérő, erdőkkel körülvett, napsütötte homokos, vagy laza üledékekkel borított partoldallal és gazdag táplálékbázissal rendelkező holtágakban valaha bizonyosan a jelenlegi teknős populációk többszöröse élt. A folyók megzabolázása, szabályozása és a környező szárazföldi területek mezőgazdasági művelésbe vonása révén azonban fokozatosan felőrlődtek a mocsári teknős élő– és szaporodóhelyei.

   Napjainkban a faj ismert kisebb állománya a Rába menti holtágakban tenyészik, a folyót, mint ökológiai folyosót használva a még meglévő élőhely fragmentumok között. Ezek a vízterek a szárazodási folyamat hatására ritkábban jelentkező árvizek, a természetes feltöltődés és az antropogén hatások – amilyenek a pihenő vagy halastóvá alakítás, feltöltés, szemétlerakás, intenzív horgászat, „szabad strand” lehetőség, stb. – együttes hatására fokozottan veszélyeztetettek. Sárvár déli határában található, ma horgász– és csónakázótónak kialakított terület mellet Vas megye egyik, talán utolsó kicsi mocsári teknős állománya. A város a fürdőturizmusnak köszönhetően folyamatosan gyarapodik, s a közelmúlt egyik beruházása során új szállodák és lakóépületek kialakításához és megközelítéséhez szükséges műúttal választották el a teknős élőhelyet a Rábától. A faj számára egy ilyen létesítmény, speciális védművek, terelők és alagutak hiányában, bizonyítottan csapdának tekinthető, amelyen a gépkocsiforgalom miatt áthaladni – lassú mozgása miatt – szinte képtelen. Az így bezáródott állományok sorsa általában rövid időn belül megpecsételődik.
   Az aggodalom sokaknak túlzónak tűnhet, mondván „láttam én teknőst itt is, meg ott is”. És valóban vannak hiteles megfigyelések szerte a megyéből, de vizsgáljuk meg alaposabban ezen adatokat. A következő táblázat a szerző által ismert előfordulásokat mutatja 1985-től napjainkig.
 

   Látható, hogy a sárvári előfordulást leszámítva mindenhol csak 1-1 példány került meg, továbbá valamely, a faj által preferált (választani óhajtott) lehetséges szaporodóhelytől távol volt a megfigyelés. Az egykék sorából talán csak a szajki előfordulás volt természetes módon jelenlévő egyed, a többi teknős szinte biztosan emberi „segítséggel” keveredett Vas megyébe. A hazai állományok külső morfológiai (alaktani) bélyegek alapján elkülöníthetetlenek, így alapos genetikai vizsgálatok hiányában nem lehetünk biztosak abban, hogy megyében látott egyedek valamelyik közeli állományból kóboroltak ide, vagy befogottak, és eredeti lakhelyük a Balaton, esetleg az Alföld valamely tava, csatornája volt. Ezen ismeretek hiányában ezek az állatok nem helyezhetők vissza eredeti élőhelyeikre. Az előbbi feltételezés valószínűségét erősíti meg a következő eset. Az idei évben történt meg, mikor egy hölgy bekopogott egy szombathelyi díszállat kereskedésbe, kezében egy homokkal feltöltött vödör, tucatnyi teknőstojással, s az után érdeklődött, mit tegyen velük. Kérdésünkre elmondta, hogy a Balaton melletti nyaraló udvarán talált egy teknőst, amit „megmentett”, és hazahozott. A nőstény állat valószínűleg tojásait akarta lerakni mikor megzavarták, de azokat csak később, Szombathelyen tudta letojni. Az így megyénkbe került mocsári teknősök közül kerülnek ki a megunt és kirakott, vagy megszökött, majd például a szombathelyi csónakázótóba előkerülő, nagy valószínűséggel elpusztuló, de a szaporodó állományból bizonyosan kivont egyedek. Feltételezhetően akár több száz teknőst „vándoroltatnak” évente a Balatonról szerte az országba, folyamatosan gyengítve a „Magyar Tenger” teknősállományát.
   Habár Magyarországon még nem tekintik végveszélyben lévő fajnak a mocsári teknőst, Európa számos országában már komolyan aggódnak fennmaradásáért, és naiv gondolat azt hinni, hogy a szomorú tendencia hazánkat elkerüli. Azon okok, melyek máshol e faj kipusztulását vagy drasztikus visszaszorulását előidézték – elsősorban az élőhelyek megsemmisítése, tönkretétele – nálunk is jelen vannak, és hazánk jelenlegi természetvédelmi politikája nem nyújt megnyugtató garanciákat e faj megőrzése érdekében sem. Szomorúan kell tudomásul vennünk, a természetvédelem a gazdag államok „hobbija”. A mocsári teknős, és rajta keresztül a vele azonos élőhelyen előforduló élőlények védelme érdekében azonban mi magunk sokat tehetünk. Ne hozzunk el egyetlen egyedet se természetes élőhelyéről, és erre másokat is figyelmeztessünk. Sajnos népszokás nálunk minden mélyedést feltölteni – praktikusan számunkra kellemetlen anyagokkal, törmelékkel, szeméttel – lebetonozni, körbekeríteni, kisajátítani és sterillé tenni, vagy lepermetezni a szúnyogok ellen. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt ezen élőhelyek fennmaradása és védelme érdekében, hogy élőlények tömegeinek biztosíthassanak szaporodási és fennmaradási esélyét.