A vörösbegy (Erithacus rubecula), a barátposzáta (Sylvia atricapilla) és a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) populációk dinamikája a CES program eredményei alapján

Gyurácz József1 - Bánhidi Péter2 – Bedenek Sándor
1: Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék
     9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4., e-mail: gyjozsi@bdf.hugyjozsi@bdtf.hu
2: Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség
 9700 Szombathely, Vörösmarty M. u. 2., e-mail: banhidi@nydkvf.kvvm.hu

J. Gyurácz, P. Bánhidi, S. Bedenek: The dynamics of the Robin, the Blackcap and the Chiffchaff populations based on the results of the CES program
In this CES bird-ringing program going on the Bird Ringing Station of Tömörd we show the population changing of the three most common songbirds based on the daily and yearly captures of birds from 2004 to 2006. The population of the robin can be considered stable regarding these three years. The number of the juveniles shows an increasing tendency from 2004 to 2006. The number of the adult and juvenile individuals of the blackcap also shows an increasing tendency in this period of time. In the case of the chiffchaff the number of the juveniles was the highest in 2006, but it was this year also when the number of the adult ones was the lowest.
 

 A Tömördi Madárvártán folyó Állandó Ráfordítású Helyek (CES) gyűrűzési programban évente, illetve naponta befogott madarak száma alapján a három leggyakoribb énekesmadár állományváltozását mutatjuk be 2004-től 2006-ig. Az egyes évek gyűrűzési napjait az alábbi táblázat tartalmazza:

 
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
Ápr. 17.
Máj. 02.
Máj. 08.
Máj. 15.
Máj. 29.
Jún. 05.
Jún.19.
Jún. 26.
Júl. 04.
Ápr. 16.
Ápr. 30.
Máj. 07.
Máj. 21.
Máj. 28.
Jún. 11.
Jún. 18.
Júl. 02.
Júl. 09.
Ápr. 22.
Máj. 04.
Máj. 13.
Máj. 20.
Máj. 27.
Jún. 11.
Jún. 17.
Júl. 01.
Júl. 06.
Vörösbegy (Erithacus rubecula)
 A vörösbegy állománya a három évet tekintve stabilnak mondható. A fiatalok száma növekvő tendenciát mutat 2004-től 2006-ig (1 ábra). 2005-ben a tavasszal átvonuló öreg madarak száma lényegesen nagyobb volt, mint a másik két évben. 2006-ban a második költés is sikeres volt. Ez jól látható a 2. ábrán, ahol a 9. napon (július 6.) lényegesen több fiatalt fogtunk be, mint az előző két év ugyanazon napján. A kotlási időszakban csak egy-egy példányt fognak a zömmel bokrosban álló hálók a nagyrészt erdőben költő vörösbegyekből.

1. ábra. A vörösbegy (Erithacus rubecula) évi egyedszám-változása.
1+: öreg madár, 1: fiatal madár

2. ábra. A vörösbegy (Erithacus rubecula) napi egyedszám-változása

Barátposzáta (Sylvia atricapilla)

 A barátposzáta öreg és fiatal példányainak száma is növekvő tendenciát mutat 2004-től 2006-ig, bár a 2005. évi adatok kicsit elmaradnak az előző két év eredményeitől (3. ábra). 2006-ban az átvonuló öreg példányok száma magasabb volt, min az előző két évben. 2006-ban az első költés sikeresebb volt, mint a másik két évben (2. ábra), viszont a második költés 2006-ban későbbre tolódott, mint 2004-ben és 2005-ben volt.

3. ábra. A barátposzáta (Sylvia atricapilla) évi egyedszám-változása
1+: öreg madár, 1: fiatal madár

4. ábra. A barátposzáta (Sylvia atricapilla) napi egyedszám-változása

Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)

A költési siker a csilcsalpfüzikénél is 2006-ban volt a legnagyobb, de ekkor volt legkevesebb az öreg madarak száma (5. ábra). Valószínűleg a telelési időszakban volt nagy a pusztulási arányuk, mert már a tavaszi vonuláskor is keveset fogtunk (6. ábra). 2004-ben a második költés volt sikeresebb, 2005-ben egyikben sem repült ki sok fióka a viszonylag sok öreg madár ellenére, 2006-ban az első és a második költés is sikeres volt (6. ábra).

5. ábra. A csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) évi egyedszám-változása.
1+: öreg madár, 1: fiatal madár

6. ábra. A csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) napi egyedszám-változása

A három énekesmadár populáció nagyságát is a költő- és telelőhelyek, a vonulás közbeni pihenő és táplálkozó területek környezeti tényezői (pl. hőmérséklet, viharos szél), környezeti erőforrásai (pl. táplálék, fészkelőhely) szabályozzák. Az öreg egyedek téli és vonulás közbeni pusztulását, a kevesebb, jobb territóriumokat elfoglaló fészkelő pár több fióka sikeres felnevelésével ellensúlyozhatja. A jobb téli túlélést követően sok lehet a fészkelő öreg madár, de a sűrű állományban kevesebb fióka felneveléshez jut elegendő táplálék. A gyakran viharos, hűvös, első költési időszak nagyobb fiókapusztulásából származó veszteséget a nyári, jobb időjárási feltételekkel rendelkező második költés nagyobb sikere mérsékelheti. A három madárfaj három éves populációdinamikájában is felfedezhetjük a természetes szelekció kifinomult, dinamikus egyensúlyt fenntartó szabályozását.