J. Gyurácz, P. Bánhidi, V. Bódis: The choice of habitat by the Great Tit and the Blue Tit in the migration period of autumn
Regarding the horizontal distribution, the number of caught individuals of both the great tit and the blue tit show aggregate distribution in the case of both the males and the females. great tits with the longest wing can be found in the habitat of grass broken up with shrubs (75±2.53mm on average), while in the case of the blue tit individuals having the longest wing gather on the edge of forest with bushes (66±2.5mm on average). Despite these results, both species are similar in the fact that individuals having the heaviest weight were caught in nets on the edge of the forest in both cases.

   Az őszi vonulás során különböző vegetációszerkezetű és minőségű élőhelyeken megpihenő, táplálkozó széncinegék (Parus major) és kék cinegék (P. caeruleus) élőhely-választását vizsgáltuk a Tömördi Madárvárta 2004. és 2005. évi adatainak alapján.  A madarak befogásához használt hálók négy különböző élőhelyen voltak felállítva: bokros erdőszegély, zárt bokros, cserjékkel tagolt gyep és a tó mocsaras területe. Az erdőben 173, a bokros területen 145, a gyep részen 373, míg a tónál 7 széncinegét fogtunk be. Az erdőben 55, a bokros részen 32, a gyepben 227, a tónál 42 kék cinegét fogtunk meg.
   A horizontális eloszlást tekintve mind a széncinege, mind a kék cinege befogott egyedszáma csoportos eloszlást mutat a fajok, a hímek, valamint a tojók esetében is. Mindkét faj esetében igaz, hogy a madarak többsége, a széncinegék több mint 45 %-a, a kék cinegék több mint 63 %-a a cserjékkel tagolt gyepes területen csoportosul (1. és 2. ábra). A ?2 értéke a széncinege esetében: egész fajra: 44,172, tojóra: 166,241, hímre: 45,50, a kék cinege esetében: egész fajra: 82,602, tojóra: 68,893 , hímre: 174,522, p<0,01.

   Az élőhely-szélesség értéke (Simpson-index) széncinegénél 5,61, kék cinegénél 2,18. A Renkonen-index értéke alapján az átfedés 82%-os a két faj esetén. Nemekre lebontva: 77%-os a hímeknél és 60,2%-os a tojók esetében.
   A leghosszabb szárnyú széncinegék találhatók meg a cserjékkel tagolt gyep élőhelyen (átlag 75 ± 2,53mm), a kék cinegénél a bokros erdőszegélyben csoportosulnak a hosszabb szárnyú egyedek (átlag: 66 ± 2,5mm). Ám abban mindkét faj megegyezik, hogy legnagyobb testtömegű példányokat az erdőszéli hálókban fogtuk be. Itt a széncinege testtömeg átlaga 18 ± 1,29g, a kék cinegénél 11 ± 1,35g.
Vonulási és telelési időszakban mindkét fajnak egyik fő táplálékforrása az olajos magvak (pl. napraforgó), amiket a vizsgálati terület környékén lévő szántóföldeken egyes években tömegesen találnak. Tömördön a szántóföldek szomszédságában lévő heterogén gyep cserjéi jó menedéket és pihenőhelyet biztosítanak a táplálkozó madarak számára, ezért többségük ebben az élőhely-típusban csoportosul. A széncinegénél az eloszlás egyenletesebb, az élőhely-szélességének értéke is lényegesen nagyobb, mint a kék cinegéé. Ennek egyik oka lehet, hogy a széncinegék között nagyobb a versengés (intraspecifikus kompetíció), mint a kék cinege egyedei közt, az öreg egyedek dominánsak a fiatalokkal szemben.
   A széncinege esetében a heterogén gyepben és az erdőben csoportosuló példányoknak volt a legnagyobb átlagos szárnyhosszuk. Ebből arra is következtethetünk, hogy ezen a legbiztonságosabbnak tekinthető és a bőséges táplálékforráshoz legközelebb lévő élőhely-típusban a vonuló populáción belüli domináns egyedek csoportosulnak. A leghosszabb szárnyú és feltehetően legdominánsabb kék cinegék az erdőben fordulnak elő nagyobb számban.  Egyes vizsgálatok szerint egy populáción belül a madarak testmérete arányos a versengő képességgel és a madár rangsorban elfoglalt helyével. A két cinegefaj élőhely-választásának és a különböző élőhely-típusok ökológiai szerepének tisztázásához további vizsgálatokra, például a gyűrűzött cinegék megkerüléseinek alapján, a fajok területhűségének alaposabb megismerésére van szükség.