J. Gyurácz, P. Bánhidi, B. Csiszár: Rare bird species of Tömörd Bird Ringing Station
The article presents a list of the 38 rare species captured in Tömörd from 1998 to 2007.

    Az alábbi táblázatokban összefoglaltuk azokat a fajokat, melyek Tömördön 1998 óta az őszi vonulási időszakban függönyhálóval befogott fajok között ritkák voltak. Ritkának azokat a fajokat tekintettük, melyek csak egy évben egy példánnyal fordultak elő, vagy legalább két évben fogtuk, de a befogott példányszámuk egyik évben sem haladta meg az öt példányt. Az egyes fajok ritkaságának több és eltérő oka lehet.
    A mezei pacsirta (Alauda arvensis) és a sárgarigó (Oriolus oriolus) nem ritka fészkelő Tömörd környékén, de a mezei pacsirta a szántóföldet, a sárgarigó az erdő lombkoronaszintjét vonulási időszakban is csak ritkán hagyja el, ezért a mocsárban és a bokrosban álló hálókba is ritkán kerül egy-egy példány. A hamvas küllő (Picus canus), a fekete harkály (Dryocopus martius), a kis légykapó (Ficedula parva), a kormosfejű cinege (Parus montanus) és a keresztcsőrű (Loxia curvirostra) gyűrűzött egyedei a Kőszegi-hegység és az Ablánc-völgy kis létszámú fészkelő populációiból származhattak. A kerti sármány (Emberiza hortulana) egy-egy példánya északabbi területek vonulásban lévő példánya lehetett. A fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon), a nádirigó (A. arindinaceus) és a kékbegy (Luscinia svecica) számára elsősorban a nádas jelenti a pihenő és táplálkozóhelyet, ami Tömördön hiányzik. A tó kevés vize és az iszapos területek kis felszíne miatt ritkák a partimadarak (sárszalonka – Gallinago gallinago, réti cankó – Tringa glareola, erdei cankó – T. ochrupos) és a jégmadár (Alcedo atthis) is. A befogott fajok ritkasága szempontjából döntő az is, hogy a vonuló, telelő populációk érintik-e a vizsgált élőhelyeket. Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) egyetlen befogott példánya egy késői vonuló példány lehetett. A nagy őrgébics (Lanius excubitor) ritkasága a Tömördön előforduló kisszámú telelőpopulációval magyarázható. Ha a fajok vonulási, telelési időszaka eltér a vizsgálati időszaktól, akkor ugyancsak keveset fogunk belőlük, pl. a réti pityer (Anthus pratensis), fenyőrigó (Turdus pilaris) és a zsezse (Carduelis flammea) nagyobb számban télen lenne fogható. A királyfüzike (Phylloscopus proregulus), a vándorfüzike (Ph. inornatus), a karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus), a havasi pityer (Anthus spinoletta) és a kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala) ritkaságának oka, hogy Magyarországon nem fészkelnek és egy kis szerencsével csak egy-egy kóborló, vagy viharos szelekkel Tömördre sodródott példányt foghatunk.  A léprigó (Turdus viscivorus) kedvelt tápláléka a fagyöngy, ami ritka a területen, ezért a léprigóval is ritkán találkozhatunk. A balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriaca) ritka előfordulása a lakott területek távolságával magyarázható, melyet költési időszak után sem hagy el. A sarlósfecske (Apus apus) és a gyurgyalag (Merops apiaster) rendszeres előfordulásuk ellenére is ritkán foghatók, mivel a magasban repülő rovarokkal táplálkoznak, és a hálókig csak elvétve ereszkednek le.