R. Dankovics: Wintering of the larva of the Triturus alpestris in Vendvidék
The study presents an occurrence of the wintering of the larva of the Triturus alpestirs in Vendvidék

   Az alpesi gőte nevével ellentétben nem kizárólag a magas hegységek lakója. Ahol a klímatikus viszonyok lehetővé teszik, előfordul sík és középhegységi tengerszint feletti magasságban is. A faj Európa nyugati  részén a Kárpátok vonaláig, északról dél felé Dániától Görögországig elterjedt. Magyarországon az Északi-középhegységben – a Zemplénben, a Bükkben és a Mátrában – a Dunántúlon a Bakonyban valamint az Őrségben és a Vendvidéken található meg. Vas megye területén Szabó István és Dely Olivér György gyűjtött először alpesi gőtét a Magyar Természettudományi Múzeum számára 1968-ban, melyeket rendszertanilag Dely – a nemzetközi herpetológus közösség által napjainkig el nem fogadott – T. alpestris bakonyensis Dely, 1963 „alfajhoz” sorolt be. E területen jelenleg ismert elterjedése a Rábától délre, mintegy tíz kilométer széles sávban húzódik Ausztria és Szlovénia felől a Lugos-patak völgyéig.
   Életmódjából fakadóan elsősorban a tavaszi, kora nyári időszakban figyelhetjük meg, kisebb erdei időszakos vizekben, kerékcsapában, forrásmedencében, tókában. A Vendvidéken és az Őrségben március közepén, végén bújnak elő telelőhelyükről, és keresik fel szaporodóhelyeiket. A nőstény egy peterakási szezonban akár 100-150 petét is elhelyezhet egyesével a víz alatti növényekre, behullott ágacskákra, levelekre tapasztva. Kedvező hőmérséklet mellett a lárvák kettő–három hét múlva – a Vendvidéken április végén, május elején – kelnek ki, ekkor kb. 7-8 mm-esek, s szinte azonnal táplálkozni kezdenek. A lárvák általában 3–4 hónap fejlődést követően, augusztus végén, szeptember elején vesztik el kopoltyúikat és alakulnak át. Szélsőséges időjárás esetén októberben is találtak már a vízben lárvákat. A frissen átalakult egyedek 4-5 cm hosszúak. Hazánktól északra, valamint magashegységi élőhelyein, hidegebb klímájú területeken az átalakulás októberre tolódhat, esetleg a vízben telel át a lárva, majd a következő tavasszal alakul csak át. Az átalakulást követően szárazföldön élnek, és csak az ivarérettség elérése után, hazánkban kb. 2-3 éves korukban térnek vissza a vízbe. A hideg elől elhúzódva, általában október–november hónapban – megfigyelték már decemberi aktivitását is – a talajba, kövek és farönkök alá húzódva telel át.
   A Nemzeti Biodiverzitás–monitorozó Rendszer keretei között, 2007. április 08.-án végzett mintavétel során, a Szakonyfalu, Cigányrudas mintavételi helyen, kerékcsapából alpesi gőte lárva került elő. A kb. 5 cm hosszú, még kopoltyúkkal rendelkező állat jellegzetesen átalakulás előtti színezetet mutatott. Mint az a fenti általános leírásból kiderül, e jelenség Magyarországon, és különösen az Őrség és a Vendvidék területén meglehetősen ritka. Egyrészről, mert a vegetációs periódus klíma viszonyai lehetővé teszik a tél beállta előtti átalakulást, másrészt, mivel a Vendvidéken e gőtefaj sekély, gyakran a tél folyamán fenékig befagyó időszakos vízterekben szaporodik. Ez ideig nem sikerült kimutatni olyan élőhelyen, ahol halak is előfordulnak. A magyarázatot a 2006 évi monitoring adatok segítségével lehet megadni. 2006-ban a téli–tavaszi időszak csapadéka biztosította a kétéltűek peterakásához szükséges időszakos vízállásokat a mintavételi területeken. Szakonyfaluban a tavasz végi száraz periódusban a legtöbb pocsolya azonban kiszáradt, elpusztítva az ott fejlődő kétéltű lárvákat. A nyár elei, közepi csapadék eredményeként újra kialakuló vízterekben az alpesi gőték néhány példánya még kimutatható volt. Ezek petéiből kikelő lárvák a vegetációs periódus hátralévő részében megkésve ugyan, de sikeresen fejlődhettek, mint azt a lárva egyedek magas száma az őszi mintavételek során mutatta is. E lárvák jelentős része nem tudott átalakulni október végéig, mikortól már várhatóak voltak erősebb fagyok. A szélsőségesen enyhe 2006–2007. évi tél hatására a sekély időszakos vizek azonban nem fagytak be, így a megkésett „sarjú fészekaljnak” lehetőség volt áttelelni a vízben, és a tavasz folyamán befejezni az átalakulást.
   Így lett végül is „siker történet” a szárazodási folyamattal és globális felmelegedéssel terhelt, halmozottan hátrányos helyzetű kétéltű esete.