V. Bódis, J. Gyurácz, P. Bánhidi: Autumn migration of the Great Tits (P. major) in Tömörd
The great tit is one of our most frequent songbirds, both in the nesting and migration period, yet, we know relatively little about its partial migration. The autumn migration of the great tit was studied using data from birds captured from 01 August to 10 November of 1998-2006. The index of individual number changes shows significant differences from year to year with the exception of 2004 and 2005. The peak migration periods are in the mid-October.

   A széncinege jelenlegi ismereteink alapján (Parus major) az ún. fakultatív részleges (parciális) vonuló fajok közé tartozik, melyeknél az egyedek egy része csak akkor vonul el költőterületéről, ha a populáció egyedszáma nagyon megnő és/vagy kevés a táplálék. Ha a madarak tömegesen hagyják el fészkelőterületüket, akkor a jelenséget irrupciónak vagy inváziónak hívjuk. Vannak obligát részleges vonuló fajok is, ahol az egyedek egyik része minden ősszel, rendszeresen elvonul a költőterületről függetlenül a populáció nagyságától és a táplálék mennyiségétől, a másik része állandó. Ilyen faj például a vörösbegy (Erithacus rubecula).  A széncinege őszi vonulását vizsgáltuk a Tömördi Madárvártán gyűrűzött madarak adatai alapján.  Az alábbi kérdésekre kerestük a választ:
    - Hogyan változik az vonuló madarak egyedszáma évről évre?
    - Mely időszakban vonul át a legnagyobb számban a széncinege a vizsgált területen?
    - Van-e különbség a fiatalok (1. éves) és az öreg madarak, valamint hímek és a tojók évi egyedszám-változása és vonulásdinamikája között?
    - Mennyi ideig tartózkodnak vonulásuk során a tömördi Nagy-tó környékén?
    - Különbözik-e az augusztus, október és november hónapokban befogott madarak átlagos szárnyhossza, 3. kézevező hossza, becsült vonulási zsírtartaléka, testtömege?
    - Milyen arányban térnek vissza évről évre a gyűrűzött madarak a vizsgált területre?

    Az adatok az 1998-2006-os év madárgyűrűzési adataiból származnak, az augusztus 1-től november 10-ig gyűrűzött madarak adatait dolgoztuk fel.
   1999-ben 173, 2000-ben 360, 2001-ben 150, 2002-ben 330, 2003-ban 162, 2004-ben 542, 2005-ben 636, 2006-ban 145 egyedet gyűrűztünk meg a vizsgált időszakokban. Ez összesen 2498 egyedet jelent.  Látszik, hogy a 2004. és 2005. év kiemelkedő egyedszám értéket mutat, míg a legkisebb 2006-ban volt. 2004-2005 között nem volt szignifikáns egyedszám-változás, az összes többi évben szignifikáns csökkenés vagy növekedés tapasztalható az előző évhez képest (c2 próba, p<0,01). A fiatalok és az öregek, valamint a hímek és a tojók évi egyedszám-változása között nincs lényeges különbség (r>0,88). A két legnagyobb egyedszámú évben (2004-2005) legkisebb a fiatalok aránya, míg a legkisebb egyedszámú évben (2006) volt a legnagyobb a fiatalok aránya. A hímek és tojók aránya évente körülbelül 50-50 % volt.

   A költés utáni kóborlási időszak július végén már elkezdődik. A befogott széncinegék száma augusztusban és szeptember első felében szinte egyenletesnek mondható. A napi fogás általában 5-10 madár volt. Szeptember végétől, október elejétől azonban az északi vonuló madarak érkezése következtében ugrásszerűen megnőtt a madarak száma, 20-30 madár is volt egy-egy nap. Október végétől viszont újra lecsökkent a számuk, de még novemberben is volt napi egy-két madár. A vonulás csúcsidőszaka október második dekádjában alakult ki (2. ábra). A napi fogás medián dátuma általában október első dekádjára esett, de volt szeptember végén is: 1999.10.09., 2000.10.08., 2001.09.27., 2002.10.05., 2003.09.30., 2004.10.11., 2005.10.09., 2006.10.12. A vonulás dinamikája évente jelentősen eltért (Kruskal-Wallis teszt, p<0,01).

    Az augusztusban meggyűrűzött madarakból fogtunk vissza a legtöbbet (67 %), míg az októberben nagy számban gyűrűzött példányokból a legkevesebbet (14 %). A Tömördön átvonuló északi populációkból a parciláis vonulás szabályainak megfelelően válnak ki egyedek, amelyek  a vizsgálati terület bokrosaiban és erdőiben vagy csak átvonulnak, vagy a helyi fészkelő populáció rezidens példányaival együtt áttelelnek. Az augusztusban befogott madarak közül sokan maradtak október végéig, november elejéig, míg a szeptemberben és októberben befogott madarak tartózkodási ideje lényegesen rövidebb, de ezek között is volt egy-két, novemberig maradó példány (3. ábra). A novemberben visszafogott madarak adataiból látszik, hogy az áttelelők nagyobb részt a helyi, kisebb részt az északi állományokból áll. Közülük is elsősorban az öreg és/vagy hím példányok telelnek át a tömördi területen.
   A gyűrűzés évét követő első évben a gyűrűzött madarak több mint 63%-a visszatért a vizsgált területre a költési utáni diszperziós és őszi vonulási időszakban. Ez az arány az évek elteltével egyre csökkent, majd az ötödik évben már nem tért vissza egy madár sem. A fiatalok első éves visszafogásainak magas aránya arra enged következtetni, hogy viszonylag sokan térnek vissza a kikelést követő évben. A széncinege területhűsége tehát nagy. Az arány ezután már csökken, ami a túlélési esély csökkenésére mutat.
   2005-ben a fiataloknál az augusztus és szeptember hónap szárnyhossz átlaga között nem volt szignifikáns különbség, az októberi madarak szárnyhossza szignifikánsan nagyobb volt, mint a szeptemberieké. Az öregek esetében nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget (4. ábra).
   2005-ben az augusztusban gyűrűzött madarak 3. kézevezőjének átlagos hossza öregeknél szignifikánsan kisebb volt, mint a szeptemberben és októberben gyűrűzötteké. A fiatalok esetében szignifikáns különbség nem volt. 2005-ben az októberben gyűrűzött fiatal madarak átlagos becsült vonulási zsírértékei szignifikánsan nagyobbak, mint az augusztusban és szeptemberben befogottaké. Öregeknél nem volt szignifikáns különbség, de az októberi madaraknak volt itt is a legnagyobb zsírraktára. A cluster-analízis eredménye alapján a hosszabb szárnyú, hosszabb 3. kézevezővel és nagyobb vonulási zsírtartalékkal rendelkező októberi madarak jelentősen különböznek az előző két hónap lényegesen kevesebb zsírtartalékkal rendelkező madaraitól fiatalok és öregek esetében is.
   A tömördi élőhely-típusok elsősorban búvó- és pihenőhelyek az őszi vonulási időszakban és kevésbé fontosak, mint táplálkozóhelyek, mert a visszafogott széncinegék vonulási zsírtartalékukat lényegesen nem gyarapították tömördi tartózkodásuk alatt. Az ember természetátalakító tevékenysége miatt egyre gyakoribb nyílt agrár-élőhelyek mellett a bokros területeknek és természetközeli erdőknek nagy jelentőségük van széncinegék és más énekesmadarak védelme szempontjából.