Kovács Péter - Szinetár Csaba
Nyugat-magyarországi Egyetem, Biológia
Intézet
Szombathely, Károlyi G. tér 4. e-mail:
comaroma@citromail.hu; szcsaba@ttmk.nyme.hu
P. Kovács, Cs. Szinetár:
New Data about the Fauna of Spiders at the Bird-observatory of Tömörd IV.
In this short essay we
inform our readers about the results of 2008. This year the traps were
located in the marsh of the small lake. The examined sampling showed 24
various species of spider. The Pardosa prativaga, Drassyllus lutetianus
and Trochosa ruricola were the dominant species.
A Tömördi Madárvárta
környezetének biodiverzitás vizsgálata keretében 10 éve zajlanak arachnológiai
vizsgálatok. 2008-ban a gyűrűző állomásnak helyet adó akácos és a cseres-tölgyes
között húzódó Kis-tó területén mértük fel a talajlakó pókfaunát. A sekély
mederben csaknem homogén hólyagos sás állományt találunk (Caricetum vesicariae).
Itt végeztük el a korábbi évekével azonos módszerrel és ráfordítással a
talajcsapdás mintavételt. 30 darab Barber-féle talajcsapdát üzemeltettünk
2x2 méteres négyzethálóban elhelyezve, május első felében. A gyűjtésekben
és a feldolgozásban, ebben az évben is részt vettek a Nyugat-magyarországi
Egyetem Természettudományi és Műszaki Karának biológia szakos hallgatói.
A befogott 393 egyed 24 fajt képviselt.
A Kis-tó területén
gyűjtött mintavételben ivarérett példányokkal képviselt pókfajok listáját
és fogási eredményeit a 1. táblázat tartalmazza.
A 2. táblázatban
összefoglaltuk az eddig felmért természetközeli élőhelyfoltok esetében
regisztrált egyed- és fajszámokat.
A hólyagos sásos
élőhely talajfaunájának mindhárom domináns pókfajára (Pardosa prativaga,
Drassyllus lutetianus, Trochosa ruricola) jellemző, hogy a bolygatást jól
toleráló, nedves élőhelyeken általánosan előforduló, gyakori fajok. Megállapítható,
hogy a vizsgált élőhelyen többségben vannak a bolygatást jól, illetve közepesen
elviselő, másodlagos élőhelyekre jellemző pókok. A vizsgált élőhely antropogén
eredetű mechanikai bolygatástól mentes, egyes foltokban a nagyvadak rendszeresen
használt váltói jelentenek csak mechanikai bolygatást.
|
Taxon
|
E
|
D
|
T
|
1.
|
Pardosa prativaga
|
235
|
D
|
E
|
2.
|
Drassyllus lutetianus
|
45
|
D
|
E
|
3.
|
Trochosa ruricola
|
33
|
D
|
E
|
4.
|
Pirata hygrophilus
|
14
|
SD
|
R
|
5.
|
Alopecosa pulverulenta
|
13
|
SD
|
E
|
6.
|
Trochosa terricola
|
12
|
SD
|
E
|
7.
|
Pardosa alacris
|
10
|
SD
|
R
|
8.
|
Ozyptila trux
|
8
|
SD
|
E
|
9.
|
Pocadicnemis juncea
|
4
|
SD
|
R
|
10.
|
Pirata piraticus
|
3
|
GY
|
E
|
11.
|
Drassodes pubescens
|
2
|
GY
|
R
|
12.
|
Pardosa maisa
|
2
|
GY
|
RI
|
13.
|
Phrurolithus festivus
|
1
|
r
|
R
|
14.
|
Eurocoelotes inermis
|
1
|
r
|
R
|
15.
|
Pardosa lugubris
|
1
|
r
|
R
|
16.
|
Stylophora concolor
|
1
|
r
|
E
|
17.
|
Oedhotorax apicatus
|
1
|
r
|
E
|
18.
|
Xysticus kochi
|
1
|
r
|
E
|
29.
|
Drassodes lapidosus
|
1
|
r
|
R
|
20.
|
Cercidia prominens
|
1
|
r
|
RI
|
21.
|
Clubiona stagnatilis
|
1
|
r
|
R
|
22.
|
Euryophus flavomaculata
|
1
|
r
|
R
|
23.
|
Palliduphantes pillichi
|
1
|
r
|
-
|
24.
|
Liocranoeca striata
|
1
|
r
|
-
|
Összes fajszám:
24
|
||||
Összes egyedszám:
393
|
Az elmúlt tíz vizsgálati
év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a terület vízellátottsága
szélsőségesen ingadozik. Aszályos években már tavasszal is száraz a terület,
míg máskor a májusi időszakban is magas még a talaj és a sásavar víztartalma.
Tényleges vízborítást a vizsgálati időszakban (május), egyik évben sem
tapasztaltunk. A bolygatást toleráló fajok magas aránya nagy valószínűséggel,
az ingadozó nedvességgel hozható kapcsolatba. A kiegyenlítetten nedves
élőhelyet igénylő fajok számára a Nagy-tó harmatkásás társulása lényegesen
kedvezőbb, stabilabb élőhelyet jelent. Természetes élőhelyeket jelző fajként
emelhető ki a Pardosa maisa és a horgas keresztespók (Cercidia prominens).
A listában szereplő két utolsó faj esetében, a hazai és egyben közép-európai
ritkaságukból kifolyólag nem ismerjük fentiekben tárgyalt tolerancia tulajdonságokat
(Palliduphantes pillichi, Liocranoeca striata). Hazánkban mindkét faj kimondottan
ritkának számít, így előkerülésük faunisztikai szempontból is említésre
méltó. Érdekessége a fajoknak, hogy egy a hazánkhoz sok szállal kötődő
kiváló lengyel arachnológus Wladyslaw Kulczynski volt a leírójuk 1915-ben,
illetve 1882-ben. A vitorláspókfajnak (Palliduphantes pillichi) ismereteink
szerint ez a harmadik hazai adata. Ausztriai előfordulási adatai alapján
tudjuk, hogy élőhely választása nagyon változatos. Természetes száraz gyepektől
városi, másodlagos füves területeken keresztül a nedvesebb ártéri ligeterdőkig
találkozhatunk vele. Európa szerte ritka.
|
Élőhelyek
|
Egyedszám
|
Fajszám
|
Fajgazdagság
(Margalef-index)
|
1.
|
Cseres-tölgyes
|
214
|
24
|
4.28
|
2.
|
Töviskés
|
264
|
35
|
6.10
|
3.
|
Hegyi-kaszálórét
|
921
|
24
|
3.37
|
4.
|
Harmatkásás
|
412
|
32
|
5.14
|
5.
|
Spontán cserjés
(felhagyott vadföld)
|
489
|
33
|
5.16
|
6.
|
Gyertyános-tölgyes
|
108
|
17
|
3.41
|
7.
|
Égeres
|
107
|
23
|
4.71
|
8.
|
Hólyagsásos
|
393
|
24
|
3.85
|
Az avarpókok (Liocranidae)
családjának relatív ritka faja a Liocranoeca striata, mely általában a
nedvesebb élőhelyeket kedveli ugyanakkor a megvilágításra közömbös. A fentieken
kívül szintén nedvesség kedvelő fajok: Pirata piraticus, Pirata hygrophilus,
Pardosa maisa, Clubiona stagnatilis. A 2008-as gyűjtés eredményeként hat
fajjal bővült a terület faunalistája: Palliduphantes pillichi, Liocranoeca
striata, Pardosa lugubris, Clubiona stagnatilis, Phrurolithus festivus,
Drassodes lapidosus. Az eddig vizsgált élőhelyek pókfaunájának hasonlósági
kapcsolatát ábrázoló diagrammon láthatjuk, hogy az aktuálisan felmért hólyagos
sásos faunája a Nagy-tó harmatkásásában élő pókegyütessel van legközelebbi
viszonyban, ami a hasonló vegetációszerkezettel, fényviszonyokkal, továbbá
vízellátottsággal magyarázható.
1. ábra A Tömördi Madárvárta körzetében
vizsgált élőhelyek talajlakó pókfaunájának hasonlósági viszonyai.
(Tömörd 1999-2008.)
§