Á. Gruber: The situation of the Rook in Vas County
In 2001 the Rook was put under protection in Hungary. The breeding population's decrease did not stop despite the protection. 5561 breeding pairs were in 1982, only some 420-450 pairs were breeding in the last yeras in Vas County. The change of number of the breeding Rooks of Vas County from 2003 to 2008 was summarized in the table.

   A 2009-es esztendőre, az eddigi szokástól eltérően, az MME Országos Elnöksége két madárfajt választott meg az Év madarának, a vetési varjút (Corvus frugilegus) és a kék vércsét (Falco vespertins). Vas megyében csak egyik faj, a vetési varjú, költ. A vetési varjú telepesen költő madár, amelynek kolóniáit kisebb facsoportokban, fasorokban, ligetes erdőkben és parkokban találhatjuk. A vetési varjú állománya az 1980-as évek elején országos szinten a  negyedmilliót is meghaladta, ma kevesebb mint a tizede, Magyarországon 20.000-25.000 pár költ. Vas megyében is hasonló a csökkenés aránya, a költő párok száma 1982-ben 5561 pár volt [A vetési varjú (CORVUS FRUGILEGUS L., 1758) Nyugat-Magyarországon – Faragó Sándor], ma csupán mintegy 420-450 pár költ.
   Az egykori jelentős egyedszám azokat, akik nem látták e faj ökológiai jelentőségét, szerepét, arra ösztönözte, hogy a varjak meggondolatlan és kíméletlen irtásába kezdjenek. Pedig számos írást találhatunk a régi könyvekben, folyóiratokban is, amelyek a vetési varjú hasznosságát dicsérik. Például BREHM - Az állatok világa című könyvben ezt olvashatjuk: „Angliában azt tapasztalták, hogy azokon a vidékeken, ahol az összes vetési varjakat kipusztították, több egymás után következő évben rossz volt a termés és így aztán észre tértek az emberek és kímélték őket.”. A vetési varjú alapvetően mindenevő, növényi részeket, magvakat, gyümölcsöket is, de leginkább rovarokat, férgeket, kisebb gerinceseket fogyaszt, így például nagy mennyiségű mezőgazdasági kártevő rovart, egeret, pockot pusztít el. A tavaszi fiókanevelési időszakban előszeretettel táplálja utódait „tejesedő” magvakkal, amellyel mezőgazdasági károkat okozhat a nagyobb mennyiségű madár táplálkozása. Azonban leginkább csak ott tudja kiszedni az elvetett kukoricát, ahol az nem kerül kellően mélyre. A varjak okozta kártétel különböző módszerekkel jelentős mértékben csökkenthető, így például, ha a vetési varjú telep közelében nem kukoricát vetnek, vagy a helyes agrotechnológia betartásával, megfelelő kármegelőzési tevékenységet végeznek. A varjútelep közelében a napraforgó, kukorica magok, magtörmelék, rostalja elterítésével odacsalhatjuk a madarakat, mert ha tehetik, inkább ezt szedik fel, mintsem keményen dolgozzanak a földben megbúvó vetőmagért. A vetési varjak kártételének megelőzése lehetséges emberi jelenléttel, védőháló felhelyezésével, valamint különböző hangriasztásos, illetve a madárriasztó „műsas”, madárriasztó lézer, illetve a „FireFly” módszerek kombinálásával, melyekhez az illetékes nemzeti park igazgatóság és a vadászati hatóság engedélye szükséges.
   A pusztítás azonban nem csak a vetési varjakat érintette negatívan. Számos madárfajra jellemző, hogy maga nem bajlódik a fészeképítéssel, hanem más madárfajok által készített helyet foglal el,”bérel ki” a költés idejére. Az egyik legjelentősebb ezek közül a fokozottan védett kék vércse, amely szintén jellemzően telepesen költ, s a vetési varjak elhagyott fészkeit foglalja el, általában a varjúfiókák kirepülése után. A kék vércse költőállományának léte függ a vetési varjú állományoktól. Hazánkban található a Föld egyik legjelentősebb kék vércse állománya, s a faj fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlen a vetési varjútelepek megőrzése. A két faj szoros összetartozása miatt kerültek megválasztásra 2009-ben együtt az Év madara címre. Szintén ebben a sorban említhetjük a vörös vércsét és az erdei fülesbaglyot is. Fészekkészítők hiányában csökkent a társlakó fajok állománya is. Mindezen folyamatok tették szükségessé, hogy 2001-ben a vetési varjú védelem alá helyezték.
A vetési varjak nagyobb tömegeinek megjelenése a téli időszakra tevődik, mert ekkor a települések környékén tartózkodnak a költő állományok sokszorosát kitevő telelő állományok, amelyek északi és keleti területekről érkeznek Magyarországra. A fészkelő egyedek eltávolítása nem oldja meg ezt a problémát.
   A védelem ellenére az állomány csökkenése nem állt meg, s a folyamatos üldöztetések következtében egy másik probléma is jelentkezett: a maradék állomány a nagyobb védettséget biztosító lakott területekre húzódott. Itt azonban szintén nem látják őket szívesen. A városi parkokban, fasorokban sok múlik az emberi tolerancián, hogy hajlandóak vagyunk-e elfogadni őket. A mezőgazdasági területekről a terményekben okozott kártétel miatt elüldözték őket, de ezáltal bekergették őket a településekre, ahol viszont a „zajongás és szemetelés” a „probléma”. Meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az élőlényekkel, ahelyett, hogy felelőtlenül, veszélyeztetve több más fajt és ökológiai kapcsolatot újból elüldözzük őket. A parkok, fasorok azon részei, ahol a madarak költenek, elkerülhetőek, lekeríthetőek, költésük korán befejeződik, így mire mi emberek is kikívánkozunk egy sétára, már tovább is áll a kolónia. Csak a később jövő társbérlőik, mint az erdei fülesbaglyok maradnak, hisz a varjútelep az ő otthonuk is.
    Jelenleg egész Vas megyében csupán mintegy 420 pár vetési varjú költ. Minden telep (8) települések belterületén, parkokban található 6 településen.
    A szombathelyi Pelikán-parkban szintén vetési varjakból álló költőkolónia található. Szombathelyről 1980-ból van adatunk, amikor 228 pár, 1981-ből, ekkor 300 pár (egy telepen) és 1982-ből, amikor 225 pár (két telepen) költött [A vetési varjú (CORVUS FRUGILEGUS L., 1758) Nyugat-Magyarországon – Faragó Sándor]. Ezzel szemben az utóbbi évek felmérései során csupán 50-85 pár költését tapasztaltuk. A Pelikán-parkban található fészektelepen költő madárállomány az elmúlt években igazgatóságunk által elkészített felmérések alapján folyamatosan csökken, 2007-ben már csak mintegy 41 párra becsültük. Fontos tudni, hogy minden évben kerül be erdei fülesbagoly fióka a kőszegi Chernel-kert madármenhelyére a Pelikán-parkból. Az elmúlt 3 évben két kis költőtelep szűnt meg Szombathelyen. A Vas megyei telepek alakulását az utóbbi néhány évben az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
 

    A vetési varjak sorsa attól függ, hogy képesek lesznek-e az emberek elfogadni jelenlétüket, megfelelően kezelni őket mind a településeken, mind a külterületeken. A megfelelő szemlélet kialakításában, a madarak fontosságának, ökológiai szerepének megismertetésében a természetvédőknek, madarászoknak fontos szerep jut, s ezért kérjük, segítse minden madárbarát ezt a munkát, ha alkalma nyílik rá.