L. Varga: The last Roller (Coracias garrulus)?
The Roller is very rare species of bird fauna of Vas County. The study presents 6 occurrences of the species in chronological order.

    Naplóírás közben magamban mondom rendszertani sorrendben a madárrendeket, így a nap végén nem marad ki semmi a megfigyelt, lejegyzésre érdemes fajok közül. A minap a szalakótaalkatúakhoz (Coraciiformes) érve, belém villant a kérdés: mikor is láttam utoljára szalakótát (Coracias garrulus)? Nos, némi keresés után a dátum a következő: 1981. augusztus 31. Ez bizony régen volt, és ugyan úgy szoktam beszélni róla, mint Vas megyéből kipusztult madárfajról, ám talán nem lesz haszontalan néhány megfigyelés felidézése.
    Az 1976-78-as években már rendszeresen jártam a Szombathelyhez csatolt Zanat és a szomszédos Söpte határát. A nyílt mezőt földutak, árkok tagolták, néhány bokorcsoport és erdősáv tette változatosabbá, de a legérdekesebb részek a Kozár-Borzó-patak mentén terültek el. A mezőgazdasági művelés még olyan technológiát használt, amely mellet még természetes dolog volt több fogolycsapat (Perdix perdix) állandó jelenléte, de hörcsöggel (Cricetus cricetus) is lehetett találkozni, és mindig voltak szalmakazlak, amelyek számos állatfaj számára nyújtottak búvóhelyet vagy vártapontot. Akkoriban szalakótát is gyakran láttam kazlakon vagy légvezetékeken, jellemzően augusztusi időszakban.  Többször figyeltem meg a szalakóta mellet, az azóta szintén emlékké váló kis őrgébicset (Lanius minor) is a zanati mezőn. Azokban az években természetes dolog volt – Herman Ottó, Schmidt Egon vagy Bársony István leírásai alapján -, hogy vonulási időszakban megjelennek a környéken a szalakóták, feltűnnek a kazlakon (kalangyavarjú) vagy a villanyvezetékeken. A népnyelv is ismerte őket, kékcsóka vagy ződkánya néven.  Emlékszem, amint kerékpárral haladtam, előttem a légvezetéken ülő szalakóta 20-30 m-re bevárt, majd tovarebbent, s újra ráült a vezetékre. Ezt aztán többször megismételte. Volt olyan eset is, amikor árokban kúszva néhány méterre tudtam megközelíteni a kazalon ülő madarat, és miután észrevett csak a szomszédos kazalra repült át.
    Néhány megfigyelési adat: 1980. június 20. Söpte 1 pld. – talán költés is lehetett, volt arrafelé alkalmas terület; 1980. augusztus 16. Zanat 3 pld.; és a következő napon 2 pld.; 1980. szeptember 13. Zanat 1 pld.; és az utolsó: 1981. augusztus 31. Zanat 1 pld.
Néhány évvel később érdeklődésemre Jánosa Attila barátom számolt be szalakóta-megfigyelésről, miszerint a Szombathelyről Vépre vezető út mentén, a transzformátorállomásnál látott 3 pld-t 1987. augusztus 25-én.
    Ennyit rövid megemlékezésül e trópusi pompájú, érdekes madárfajról. Remélem, madármegfigyelő barátaim láttak ez után is szalakótát, mindazonáltal nem bízom abban, hogy madarunk belátható időn belül, újra a vasi madárfauna tagjává válhat. Bár ne lenne igazam!