L. Varga: History of an excellant bird singing
The author heard a singing Blackcap in the Őrség.  Its song was similar to song of Pallas’ Warbler.

    Kercaszomor község szomoróci falurészén 1992. május 25-én, egy délre lejtő dombvonulaton, a Kerca-patak felé igyekvő csermely mentén, erdőleírás közben ismeretlen madárének ütötte meg fülemet. Velem tartó kollégámnak és tagtársamnak, Németh Zoltánnak is felhívtam rá figyelmét, s rögtön annyit mondtam: ilyen ének, pedig nincs is!  Megközelítettük a madarat, mely egy az idősebb erdőbe ékelődő önerdősült, egykori tisztáson énekelt. A korábbi rét helyét 15 -20 éves, mézgás éger, erdeifenyő és kocsányos tölgy alkotta ligetes erdő foglalta el, melynek gyengébb záródású foltjait cserjék (rekettyefűz) illetve magas aranyvessző borította.   A messzire hangzó madárdal első benyomás alapján a cserregő és a foltos nádiposzáta énekére emlékeztetett, de a hang gazdája a lombok között 3 – 12 m magasan mozgott, és meglátni nem sikerült. A számomra ismeretlen madárénekre első benyomásra, azt mondtam lehet, hogy halvány geze. Este végighallgatva a rendelkezésre álló hangfelvételeket, úgy véltem, helyes az első benyomásom és tényleg halvány geze a rejtélyes hang gazdája. Érdekességként megjegyzem, hogy az észlelési helytől néhány száz méterre egy kerti geze (Hippolais icterina) is énekelt, rezgőnyarakból és égerekből álló erdőszegélyen.
 Másnap sokáig figyeltem a helyszínen az ismeretlen éneket, de a madarat megpillantanom csak egyszer sikerült, s akkor is csak a hasát. Magamban már szellemmadárnak neveztem madarunkat, de egyre biztosabb voltam abban, hogy halvány geze a hangrejtvény feladója. Este felhívtam Barbácsy Zoltán barátomat, s elmondtam neki észlelésemet. Kértem, menjünk ki együtt Kercaszomorra, s járjunk a dolog végére. A következő napon, május 27-én egyébként ugyanott és ugyanúgy énekelt a „halvány geze”. Június 1-ére sikerült egy akciót megszerveznünk, melynek során Barbácsy Zoltán és Németh Zoltán segítségével felállítottunk kettő db 12 m-es függönyhálót, s használtunk egy magnót is, melyről kettő különböző hangfelvételről szólaltattuk meg a halvány geze énekét. Az egyik felvétel angol, a másik német eredetű volt, tehát más-más helyszínen éneklő madarak énekét használtuk. Akciónk sikertelenül végződött, a „halványgezéül” éneklő madarat alig-alig lehetett megpillantani, a magnóról játszott énekekre pedig nem reagált.
    Június 15-én újra a helyszínre mentünk Barbácsy Zoltánnal, s távcsővel kutattuk a rejtélyes madarat, mely az ismert éneklőpontjain továbbra is „halványgezéül” énekelt, de meglátni, meghatározni ekkor sem sikerült. Végül június 22-én oldódott meg a rejtélyes madár esete, mert ekkor végre megfigyelhettünk Barbácsy Zoltánnal a titokzatos hang gazdáját, mely nem más volt, mint egy barátka poszáta (Sylvia atricapilla)! Akkor már gondoltuk, láttuk őt már a helyszínen, csak az észlelés pillanatában nem énekelt, s így az adott téma miatt érdektelen volt számunkra.
    Összességében rendkívül érdekes, hogy a madár mindig a halvány geze énekét hallatta, ezt sokszor ellenőriztem, illetve ellenőriztük Barbácsy Zoltánnal, ugyanakkor a magnón játszott halvány geze énekre nem reagált. Az eset okát nem tudom, találgatni pedig nincs értelme. Tanulságos viszont számomra az eset, mert még inkább alátámasztja azon véleményemet, hogy mennyire fontos nekünk, madarászoknak a madárhangok ismerete, ugyanakkor nyomatékkal hívja fel figyelmünket arra is, nem elég mindig rutinból mondani, milyen madár énekel, vagy hallatja hívóhangját, a gyanús és „érdekes” hangok hallatán mindig meg is kell látnunk a hang gazdáját ahhoz, hogy biztonsággal meg is tudjuk azt határozni.
    Hasonló rejtély volt számomra a „foltos nádiposzátául” éneklő madár is, ha azt nem a foltos nádiposzáta „klasszikus” élőhelyén észleletem, hanem pl. sűrű bokrosban a Kámoni arborétumban, vagy Szombathely Fő terén, díszcserjéken. Több hasonló eset után, 10 év elteltével adódott végre a lehetőség Fertőszentmiklóson, de nem a Fertő közelében, hanem erdőtömbben húzódó út akácos-bodzás bokrosában, hogy megfigyeljem: a „foltos nádiposzátául” éneklő madár tényleg foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus).  S még egy tanulság a „halvány geze” akció kapcsán. A magnóról mellékesen más madárénekeket is lejátszottunk, próbaként. Lejátszottuk pl. a berki tücsökmadárét (Locustella fluviatilis) is, mert a közelben szólt egy példány. A hangfelvétel azonban a Felső-Tisza-vidékről származott, ahol több berki tücsökmadár is szólt egymás közelében, intenzíven, és talán agresszíven is, de mindenesetre a „mi” madarunk megilletődhetett, mert nem hogy nem közeledett a vetélytárshoz, hanem egyszerűen elhallgatott, hiszen addig egyedül volt, vetélytárs nélkül, s hirtelen megszólalt egy elsöprő erejű ének, melyhez képest az ő hangja csak szerény pirregés. A tanulság tehát, ha madárénekkel foglalkozunk, csalinak akarjuk azt használni, úgy ehhez alaposabb előkészület szükséges (ami a mai technikai lehetőségek mellet már egyszerűbb is), nem szerencsés csak úgy mellékesen belekapni ebbe a hihetetlenül érdekes világba.