P. Kovács, Cs. Szinetár: New data about the Fauna of Spiders at the Bird-observatory of Tömörd, VI., 2009
In this short essay we inform our readers about results of 2009. The examined traps were located in the oak forest. The sampling showed 27 various species of spider. The Pardosa alacris seemd to be the most dominant one.

    A Tömördi Madárvárta környezetének arachnológiai vizsgálata során 1999-2008 közötti időszakban évente azonos időszakban 1-1 élőhely talajlakó faunáját mértük fel 30-30 Barber-féle csapda alkalmazásával. Az ilyen módon felmért 10 élőhely szinkron mintavételezését végeztük el 2009 májusában. A vizsgálat során élőhelyenként 5-5 duplaedényes fedő nélküli pohárcsapdát helyeztünk ki 10 napos időtartamra. A vizsgálat egyik fő céljaként azt kívántuk tesztelni, hogy a mennyiben valósítható meg a korábbi nagyráfordítású gyűjtés (évente 30 csapda, 10 év, együttesen 300 csapda) által kimutatott magas fajdiverzitás detektálása, az élőhelyenként jelentősen csökkentett számú, de egyidejűleg alkalmazott összesen 50 csapdával történő mintavételezéssel. A csapdák élőhely-foltokként egy-egy sorban, egymástól átlagosan 5 méterenként kerültek kihelyezésre. A vadak távoltartására a csapdasor felett kihúzott zsinórra 50-70 cm magasságban felfüggesztett „Vadóc” vadrisztószert alkalmaztunk. A gyűjtésekben és a feldolgozásban, ebben az évben is részt vettek a Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Karának biológia szakos hallgatói.  Az alábbiakban a terület klímazonális társulásának tekinthető cseres-tölgyes felmérésének eredményeiről számolunk be. A befogott 312 ivarérett pók 27 fajt képviselt. A pókfajok listáját és fogási eredményeit a 1. táblázat tartalmazza.
    Az eredmények előzetes értékeléseként figyelmet érdemel, hogy a „jól kutatott” területnek tekinthető Tömördi Madárvárta körzetéből eddig ismert talajlakó fajok száma már egyetlen élőhelyfolt mintáinak feldolgozása alapján is tovább bővült. Az eddig kimutatott 105 talajlakó pókfaj listája további hét fajjal bővült (Enoplognatha thoracica, Hahnia ononidum, Pelecopsis radicicola, Trichoncus affinis, Walckenaeris cucullata, Xysticus luctator, Zelotes apricorum, Zelotes villicus). Egyik sem tekinthető váratlan eredménynek. Európai elterjedésű hazánk faunájából ismert fajok.  Az eredmény elsősorban arra mutat rá, hogy az eddigi jelentős ráfordítás ellenére korántsem tekinthető még véglegesnek a terület faunalistája. A cseres-tölgyes 1999-es felvételével összevetve figyelmet érdemlő különbségeket tapasztalunk. (Nem zárható ki teljesen, hogy metodikai okok is szerepet játszanak, de a csapdák méretében, az ölőfolyadékban és a konkrét topográfiai helyben nem volt különbség. A korábbi szimpla, jelenleg duplaedényes pohárcsapda önmagában nem okozhat ilyen látványos különbségeket).
    Az abszolút domináns (szuper-domináns) sárgafoltos gyászfarkaspók dominancia értéke mindkét évben kiugróan magas volt (50, illetve 57 %).  A további fajok esetében már nagyon jelentős mennyiségi és minőségi eltérések láthatóak. Az eredmények azért váratlanok, mert a vizsgálati időpontok szezonálisan átfednek. Az 1999-es gyűjtési időszak (04. 30. – 05. 17.) gyakorlatilag magában foglalja a 2008-as gyűjtés 10 napját (05. 08. - 05. 18.) Ez alapján kevéssé valószínű, hogy a fajok fenológiai állapotával összefüggő aktivitásváltozás állna az eredmény hátterében. Egyelőre nem tudjuk a magyarázatát a korábban domináns Diplocephalus picinus, illetve az Apostenus fuscus teljes hiányának.
    A két vizsgálat között történtek ugyan erdészeti munkák a cseresben, de az élőhely szerkezetében nem történtek olyan látványos változások, amelyek a talajfelszíni ízeltlábúakra ilyen jelentős hatást prognosztizáltak volna. A korábban elsőként innen kimutatott, faunánkra új két kistestű vitorláspók továbbra is jelen van (Palludiphantes alutacius, Panamomops affinis).  Közülük a Panamomops affinis feltűnően magas abundanciával.
    A korábbi vizsgálatok a cseres-tölgyes viszonylag szoros kapcsolatát mutattak a térben vele érintkező, és fafaj-összetételben is átfedést mutató többi fás társulással (gyertyános-tölgyes, töviskés). A 2009-ben kapott eredmények részletes értelmezését ezeknek a szomszédos élőhelyeknek a feldolgozásával együtt érdemes folytatni. Nem zárható ki, hogy egyes most „hiányolt fajok” a területen belül maradva más élőhelyfoltban vannak jelen. A tíz éves időtávon ez már a terület esetleges tendenciaszerű változásainak is jelzője lehet. Az előkerült fajok tűrőképességi adatai alapján elmondható, hogy a jó természetességű, bolygatásmentes cserestölgyesekre jellemző gazdag talajfelszíni faunával rendelkezik. A fejlett avarszintben élő, jó természetességű élőhelyet jelző kistestű hálószövők aránya különösen magasnak mondható.