Illés Péter
9730 Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail:
selliretep@freemail.hu
P. Illés: Crayfish (Decapoda) surveying
in Landscape Protection Area of Kőszeg
In summer 2010 the Austrapotamobius
torrentium occurred in the Source Ciklámen and Brook Stájer, the Astacus
astacus and Pacifastacus leniusculus occurred in the Brook Doroszló. There
were no crayfish sepcies in the Source Hétforrás found.
Az Őrségi Nemzeti Park megbízásából idén nyáron átvizsgáltam azokat a vízfolyásokat a Kőszegi Tájvédelmi Körzet területén, amelyekben korábban ismert volt a kövi rák (Austrapotamobius torrentium) jelenléte (Cinege 9. és 13. szám). A cél az addig ismert előfordulások ellenőrzése, illetve újabb élőhelyek felmérése volt. A Ciklámen-forrás és a Hétforrás vizeiben már korábban ismert volt a kövi rák előfordulása. A Szerdahelyi-patak és a Hármaspatak is a tízlábú rákok potenciális élőhelye.
Vizsgálati módszer: A felmérés során egyeléssel és csapdázással kerestem a rákokat. Egyeléssel a sekélyebb patakokban lehet rákokat keresni. Az adott patakszakaszon folyásiránnyal szemben haladva óvatosan felemelem a köveket, majd a víz letisztulása után az alatta rejtőző rák megfogható. Minden egyes megtalált egyed pozícióját GPS-szel rögzítettem, majd a fontosabb biometriai adatok felvétele után az állatot a visszahelyezett kő alá körültekintően szabadon engedtem. A mélyebb részeken a csapdázás (varsázás) az alkalmas módszer. Általában késő délután raktam le a varsákat, majd másnap reggel szedtem fel őket. A csapdákban csaliként halszelet, halcsali pellet és főtt kukorica keverékét használtam. Az állatokat ekkor is a szükséges adatok felvétele után a fogás helyén minden esetben szabadon engedtem. Adatokat gyűjtöttem a vízfolyás jellemzőiről és a fellelhető egyéb állatfajokról is.
A monitoring eredménye
Hétforrás (2010. július 14.): A
patak forrásánál mért vízhozama 75-80 liter/perc, hőmérséklete 15 0C. Szélessége
40-60 cm, mélysége 2-5 cm. Az államhatártól folyásiránnyal szemben haladva
lépésről-lépésre haladva vizsgáltam át a Hétforrás patakját. Minden lehetséges
rejtekhelyet, követ felforgattam, de sehol nem találtam rákot. Nem volt
a jelenlétükre utaló jel azokon a helyeken sem, ahol korábban (2008. július
13.) néhány példány előkerült. A potenciális táplálékbázis jelen volt:
tegzes- és kérészlárvák, bolharákok, planáriák. A kövek alól 20-30 szalamandra
(Salamandra salamandra) lárva is előkerült: voltak köztük 4-5 cm-es már
kiszínesedő, kis kopoltyúval rendelkező, s kisebb, 2-3 cm-es márványozott
egyedek is. 6 gyepi békát (Rana temporaria) és 2 barna varangyot (Bufo
bufo) is találtam. Hegyi szitakötőt (Cordulagaster sp.) csak egyszer láttam,
3-4 kisasszony szitakötő (Calopteryx virgo) és 1 erdei szitakötő (Ophiogomphus
cecilia) is repült.
Augusztus 27-én délelőtt
ismét átvizsgáltam a Hétforrás patakját. Ezúttal az államhatártól lefelé
kb. 500 méterre, az osztrák oldalon kezdtem, s onnan haladtam a forrás
felé. Az államhatár közelében –a tavalyelőtti lelőhelyen– a patak most
25-30 m hosszúságban „búvópatakká” vált. A patak mélyebben bevágódott,
s az elmúlt három hét aszálya miatt kisebb vízhozamú is. A tavalyi áradás
rengeteg kavicsos hordalékot mosott le, ráhalmozta a nagy kövekre, s ezen
a szakaszon „eltűnik” a patak. A víz valahol a vastag kavicsréteg alatt
szivárog tovább. Így van ez azon a szakaszon is, ahol két éve az osztrák
és a magyar oldalon a rákokat megtaláltam. Ahogy az első kutatónapon, úgy
most sem találtam sehol sem rákot.
Ciklámen-forrás, Stájer-patak és Hármaspatak:
Augusztus 13-án a Stájerházak környékén eredő patakokat (Ciklámen-forrás,
Stájer-patak) jártam be. A Ciklámen-forrás idős lucfenyők tövében fakad
(a Stájerházak mellett), kiépített, foglalt forrás, vízhozama 4,02 l/perc
volt. A patak szélessége 30-50 cm, mélysége 3-10 cm, nagyrészt köves aljzattal.
A területen ettől északra és délkeletre több kiépítetlen szivárgó (helokrén)
forrás fakad, amelyek érként, csermelyként táplálják a völgyben folyó Stájer-patakot.
Ezek kis vízhozamúak és egy részük csak időszakos vízfolyás. A legelső
kövi rákot a forrásfoglalástól kb. 12 m-re találtam meg. A forrástól a
Stájer-patakig összesen 28 példány került elő. Néhány egyedet meg is mértem.
Volt két vedlő egyed, 2 db. 1 cm-es fehér, idei ivadék, egyen találtam
betegségre utaló piros, kerek foltot. Némi szemét csak a forrás épületek
közelében lévő részén volt, de pl. egy nedves műanyag zsák alatt is találtam
rákot. A Ciklámen-forrás alsó, közvetlenül a Stájer-patakba torkolló meredek,
gyors folyású szakaszán most sem találtam rákot. A Ciklámen-forrástól
délnyugatra folyó első ágon nem, a távolabbi ágakon ez alkalommal is csak
kisszámú egyed (4 pld.) került elő. A Stájer-patakban már kiszínesedett,
de még vízben lévő szalamandrák voltak. Az összefolyás utáni alsó szakaszon
kisebb, sötétebb szalamandra lárvákkal találkoztam. Hegyi szitakötőt nem
láttam repülni. A Hármaspatakot a Szikla- és az Árpád-forrás patakjainak
összefolyásáig vizsgáltam át; nem találtam rákot.
Doroszlói-patak: A Doroszlói-patak
átvizsgálása négy alkalmat (augusztus 10-én délután, 11-én délelőtt, augusztus
27-én délután, valamint október 15-16-i csapdázás) vett igénybe. Az első
felmérést onnan kezdtem, ahol a patak eltávolodik a Pogányok pincesortól,
s innen haladtam felfelé, az Enikő-forrásig. Nagy örömömre már az első
szemrevételezésnél rábukkantam egy sötét színű, ollótlan folyami rákra
(Astacus astacus). Ettől 15-20 m-re sorra találtam a további példányokat.
Olyan helyen tudtam könnyen keresni, ahol a kövek sekély vízben voltak.
A mélyebb részek többségét szemmel tudtam átnézni, volt, hogy ilyen helyeken
is tudtam fogni. A patak természetes mederben folyik, kanyargós, tiszta
vizű. Szélessége 60-100 cm (a forrás közelében 20-40 cm), mélysége (a pincesor
magasságában) 10-30 cm közötti (a lassabb öblökben 50 cm körüli részek
is előfordulnak). A meder köves, a lassabb részeken iszapos hordalék borítja.
Rák ilyen helyen is előfordult, gyakran mozdulatlanok voltak, vékony iszapréteg
borította őket, de –estefelé– mozgó egyedek is akadtak. Kizárólag folyami
rákok voltak. Az állományban igen kevés volt a „méretes”, többségük kicsi
vagy közepes egyed volt. Több idei, még nem kiszínesedett ivadékkal is
találkoztam. Levedlett páncélmaradványt három helyen találtam, egy esetben
a frissen vedlett példány mellett. Az iszapos aljzaton több helyen „nagy
szitakötő” lárvák, bolharákok, szövőtegzesek, házas tegzesek, kérészek
(a felsőbb részen), orvosi pióca, keringőbogár, szegélyes csíkbogár (a
kis tó alatt), hátonúszó poloska, vízicsigák, planáriák, víziskorpiók is
előfordultak. A patak medrén látszik a korábbi áradás nyoma, a kimosott
meder, a lehordott és a lassabb szakaszon felhalmozott hordalék. Itt-ott
szemétkupacok (vaskályhától a cipőtalpon keresztül a növényvédő-szeres
göngyölegig) csúfították a vizet. A patakban két helyen figyeltem meg vízisiklót
(Natrix natrix), két helyen gyepi békát. Szalamandra lárvát nem láttam
a vízben. Reggel az úton egy közel másfél méter hosszú erdei sikló (Elaphe
longissima) kúszott át, majd felmenekült egy fiatal szelídgesztenye fára.
A Doroszlói-patak legfelsőbb
szakaszán (a pincesor legutolsó házától) egészen az Enikő-forrásig nem
került elő újabb egyed. A Doroszlói-patak középső és alsó részét, (ahol
a patak „eltávolodik” a pincesortól) csapdázással is megvizsgáltuk. Puskás
Tamással és Puskás Diánával október 16-án délután 4 db. varsát raktunk
le a patak középső, 4-et pedig az alsó szakaszára Kőszegdoroszló fölé.
Minden alkalmas helyen egyeléssel is próbáltunk keresni. Október a rákok
szaporodási időszaka, tehát erre még volt esély. Egyeléssel csak Kőszegdoroszlón
a híd alatt találtunk 6 jelzőrákot (Pacifastacus leniusculus). Ettől felfelé
már a falun belül sem került elő, pedig alkalmas helyek voltak. A csapdákat
másnap délelőtt szedtük fel. A varsák közül egyedül a Szerdahelyi-patakon
lévő fogott 2 jelzőrákot. Meglepő volt, hogy a Szerdahelyi-patakon a Gyöngyös-patakba
való betorkollás közelébe elhelyezett varsa sem fogott. Itt egyeléssel
még e faj további példánya került elő. A patak a kövi csík (Barbatula barbatula)
élőhelye is.
Összegzés: Az egyes vízfolyásokban
a következő rákfajok kerültek elő:
A Stájerházaknál eredő Ciklámen-forrás
patakjában népesebb, a völgyben folyó Stájer-patak mellékágaiban, kisebb
kövi rák állomány él. A faj jelenléte a területen 1994 óta ismert. A populációk
stabilnak mondhatók, s a patakok rákok által benépesített részeinél lejjebb
lévő szakaszok meredek esése a jelzőrák, mint vektor alulról történő bevándorlását
korlátozhatja.
| Vízfolyás neve | Tízlábú rákfaj |
| Hétforrás patakja | -nem került elő rák- |
| Ciklámen-forrás és Stájer-patak mellékágai | Austrapotamobius torrentium |
| Doroszlói-patak (felső szakasz) | Astacus astacus |
| Doroszlói-patak (alsó szakasz) | Pacifastacus leniusculus |
A Kőszegi-hegység vizsgált
területén három tízlábú rákfaj (Decapoda) él.
Érdemes volna azonban azt
megvizsgálni, hogy a – Gyöngyösbe az osztrák oldalon belefolyó – Vogelsangbach
patakon mennyire hatol fel a jelzőrák (akár egy magyar-osztrák együttműködés
során). A völgyben a Stájer-patakban és a Hármas-patakban nem találtam
rákokat.
A Hétforrás patakjában kétszeri
átvizsgálás után sem találtam meg a kövi rákot. A tavalyi „özönvízszerű”
esőzés miatt megváltoztak a mederviszonyok. Alig van most a rákok számára
„optimális” búvóhely azon a patakszakaszon, ahol két évvel ezelőtt (2008-ban)
még előfordultak. Minden bizonnyal az áradás miatt tűnhetett el, semmisülhetett
meg az amúgy is kis létszámú kövi rák populáció. Ha maradt is néhány túlélő
egyed, az csak hosszabb idő után fogja tudni újra benépesíteni a patakot.
A Doroszlói-patak két tízlábú
rákfaj élőhelye. A felső részen folyami rák, az alsó szakaszon (a Gyöngyösből
betelepült) jelzőrák él. A Pogányok pincesor magasságába eső patakrész
a folyami rákok élőhelye. Ez a folyami rák első – jelenleg ismert – előfordulása
a Kőszegi Tájvédelmi Körzet területéről. Ettől feljebb és lejjebb nem találtam
folyami rákot. A középső, az égerláp-erdőn áthaladó patakrészen nem találtam
rákot. Kőszegdoroszlón a falu belterületén a Doroszlói-patakban már jelzőrák
állomány él, s ettől lejjebb a Szerdahelyi-patakban is egészen a Gyöngyösig.
A folyami rák és a jelzőrák állományt egy közel 3,5-4 km-es rákmentes patakszakasz
választja el. Ez – úgy tűnik – alkalmatlan e fajok tartós megtelepedésére,
s egyúttal barrierként szolgál; elválasztja egymástól a rákpestis hordozóját,
a jelzőrákot, és a betegségre fogékony folyami rákot. A Doroszlói-patakban
a Pogányok pincesornál élő védett folyami rák minden bizonnyal tartósan
fennmaradhat. Kisebb környezetszennyezésre utaló hatást két helyen tapasztaltam:
a Pogányok pincesor alatti patakmederben rengeteg a kommunális hulladék
(úszó és partra sodort műanyag szemét, rozsdás vashulladék, növényvédő-szeres
flakonok stb. csúfítják a patak környékét). Ez inkább esztétikai szempontból
rontja a patak környezetét, de a rákokra – úgy tűnik – nagyobb veszélyt
nem jelent. Nem ártana azonban egy „nagytakarítás”, aminek során a patakot
a szeméttől meg lehetne tisztítani. A másik veszélyforrás a pincesor hétvégi
házainál több helyen tapasztalt vízkivétel a patakból. Örvendetes a két
őshonos rákfaj (folyami és kövi rák) jelenléte a vizsgált területen. Érdemes
lesz a következőkben az eddig át nem vizsgált patakokat is felmérni.