Illés Péter
9730 Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail:
selliretep@freemail.hu
P. Illés: The activity and winter nests
of Eurasian Red Squirrel in the greenbelt of Kőszeg
The survey of the Eurasian
Red Squirrel was made from the 1 February 2009 to the 31th January 2010.
The Red Squirrels were observed during the whole year except December
and showed the highest daily activity between 7 and 8 A.M. The author found
62 winter nests in Kőszeg.
Az európai vagy közönséges
vörös mókus (Sciurus vulgaris) gyermekkorunktól kezdve legtöbbünk kedvenc
állatai közé tartozik. Aligha van olyan ember, akit ne nyűgözne le a fürgén
szaladgáló, és a másik pillanatban már a fák lombkoronájában akrobataként
ugráló kisemlős. A faj Eurázsia szerte elterjedt és szerencsére hazánkban
is közönségesnek mondható. Munkámban a Kőszeg belterületén előforduló mókusok
egyes napszakokban és az év során mutatott aktivitását vizsgáltam. A küllemükre,
testméretükre és viselkedésükre vonatkozó adatokat is gyűjtöttem. Ehhez
egy táblázatot küldtem a megfigyelőknek, amiben a megfigyelés időpontját,
idejét, közelebbi helyét, a mókus szőrzetszínét, becsült testhosszát, viselkedésének
rövid leírását valamint az időjárásra vonatkozó adatokat lehetett összegezni.
A megfigyelések egy évre terjedtek ki 2009. február 1. és 2010. január
31. között. Barabás Krisztián, Barki Márta, Keszei Balázs, Kóródi Blanka,
Dr. Markovics Tibor gyűjtött adatokat, amit ez úton is szeretnék megköszönni!
Összesen 83 megfigyelés gyűlt össze – a saját adataimmal együtt.
Az adatokból megállapítható,
hogy a vörös mókus – december hónap kivételével – az év valamennyi időszakában
megfigyelhető. (Nagyobb számú, ill. hosszabb időtartamú vizsgálatnál bizonyára
decemberben is megfigyelhető lett volna.) A megfigyelések többsége a tavaszi
időszakra (március-április) esik. A vörös mókus nem alszik mély téli álmot.
A nagy hidegben ritkábban látható, de enyhébb, napsütéses téli napokon
is feltűnhet, amint éppen élelmet keresgél. Igazán zord és hideg napokon
(-5 0C alatt) nem volt megfigyelhető. Október és január között volt legkevésbé
aktív. A mókus – a szakirodalom szerint – évente kétszer is ellik. Ezt
a megfigyelések alátámasztják: négy esetben voltak kölykökre vonatkozó
adatok, ebből három a tavaszi időszakban (március-április). Barki Márta
a Chernel-kert egyik odújában március 15-én 3-4 kölyköt talált. Március
21-én már nyitva volt a kölykök szeme, és március végén már elhagyták az
odút.
Barabás Krisztián július
végén kölyköket cipelő mókusszülőről számolt be a Nagy László Gyógypedagógiai
Intézmény parkjából. A nyári időszakra eső mókusmegfigyelések alacsonyabb
száma a lombosodás miatt a nehezebbé váló észleléssel is magyarázható.
A mókusok igazi nappali rágcsálók. A nap során reggel 7 és 9 óra között
valamint este 18 és 19 óra között voltak a legaktívabbak. A „legkorábban
kelő mókust” 7 óra 4 perckor, a legkésőbbit 19 óra 30 perckor látták. (A
megfigyelés természetesen csak akkor lenne reprezentatív, ha a megfigyelők
a nap valamennyi időszakában azonos időt töltöttek volna megfigyeléssel.)
A szőrzet színének
megítélése hordoz szubjektivitást, amit tovább „nehezít” a téli és a nyári
bunda különbözősége. A megfigyelésekben a vörös, vörösbarna, a barnásvörös,
a barna, a sötétbarna és egy esetben a szürke szőrzetszín fordult elő.
Az állatok szőrzetszíne meglehetősen változatosnak mutatkozott: a tavaszi-nyári
időszakban világosabb (vörös, vörösbarna), ősztől koranyárig sötétebb (barna,
sötétbarna) volt az állatok bundája. A megfigyelések szerint jelentős mókuspopuláció
él a városon belül a nagyobb parkokban (Dr. Nagy László EGYMI parkja, Széchenyi
Emlékpark, volt SZOT üdülő parkja, Jurisics Miklós Gimnázium parkja, volt
Dreiszker-féle szanatórium kertje, Várpark). Az itt lévő öreg fák elegendő
búvóhelyet és táplálékot nyújtanak a mókusok számára. Táplálékukat főként
fenyőmagok, tölgyek makktermése és mogyoróbokrok nyújtják. Jellegzetes
a mókusrágta toboz: a pikkelyleveleket a mag után kutatva lerágja, s csak
a csupasz virágzati tengelyt hagyja meg. Egy esetben a nyári nagy melegben
egy virágvázából ivó példányt is sikerült megfigyelnem. Gyakran keresi
táplálékát a talajszinten. A megfigyelők a következő jellemző viselkedésformákat
írták le: „a fűben keresgélt”, „a talajon mozgott, majd felfutott egy fára”,
„a földön szaladt”, „fáról fára futott”, „fára szaladt fel”, „a fán kergetőztek”.
Amikor észreveszi, hogy figyelik, igyekszik a fa ellentétes oldalán, onnan néha kikémlelve felszaladni a törzsön, majd a lombkoronában fáról-fára nagy ugrásokkal kereket oldani. Jellegzetes az állat „figyelő póza”. Ilyenkor a fa törzsén mozdulatlanná merevedik, kissé eltartja magát a fától, izgalmában néha csettintget, vagy füttyent. A legérdekesebb eset az volt, amikor egy nőstény négy, alig 5-6 centiméteres rózsaszín, csupasz kölykét egyenként menekítette át a szájában a Szent Imre herceg utcában lévő fáról, egy a Várkör és a Hunyadi utca sarkán lévő kert tuja bokrának rejtekébe. A szülő minden esetben ugyanazon az útvonalon közlekedett, fától-fáig, a fák törzsét épp hogy csak érintette, még a parkoló autók alatt, előtt is elszaladt.
Mókus-megfigyelések és mókusfészkek helye Kőszegen (2009.)
A mókus a közhiedelemmel ellentétben
nem alszik valódi téli álmot, de a télre magas fák lombkoronájában „fészket”
készít, vagy fák odvában húzza meg magát a zordabb időjárás esetén. Minthogy
az mókuslakta odút jóval nehezebb megtalálni, mint a fészküket (két esetben
láttam odúba közlekedő állatot), így a téli időszakban mókusfészkeket kerestem
Kőszeg belterületén. Ezt a szarka fészkéhez hasonló, de minden irányból
zárt, 30-40 cm átmérőjű rejtekhelyet magasabb fák ágvilláiba készíti. A
legalacsonyabban elhelyezkedő fészek 6 m, a legmagasabban lévő 25-30 m
magasan, de átlagosan 15 méteres becsült magasságban helyezkedtek el. A
jellegzetes parkfa fajok szinte mindegyikére épített. Ehhez kívül vékonyabb
ágakat használ, belsejét finomabb fűszálakkal, levelekkel béleli. Összesen
61 ilyen mókusfészket találtam, közülük 33-at ítéltem „valószínű lakottnak”,
8 volt „kérdéses”. A fészek lakottságát csak valószínűsíteni lehet; amennyiben
kellően tömör, alkalmas méretű volt, s nem lehetett azon átlátni, „lakottnak”
ítéltem meg azt. A mókuspopuláció egyedszámáról nem ad ugyan pontos tájékoztatást
a mókusfészkek száma (vannak odút használók is), de a fészkek évről-évre
történő megszámolásával az állományváltozásról képet kaphatunk.
Az esetleírásokból
kiderül, hogy a városi mókusok gyakran keresztezik az autók útját, s nem
egyszer ez a vesztük: 6 esetben volt olyan példány, amit gépjármű ütött
el. Úgy tűnik, ez a legfenyegetőbb veszély a városban élő vörös mókusra.
Az állat természetes ellensége, a nyuszt és a héja mellett a házi macska
is jelenthet veszélyt számára (volt olyan mókus, amit macska fogott meg).
A vörös mókus számára legnagyobb veszedelmet, az Anglián kívül már Észak-Olaszországban
is terjeszkedő amerikai szürke mókus (Sciurus caroliensis) jelenti. Szerencsénkre
ez egyelőre csak távolabbi – bár megállíthatatlannak tűnő – veszélyt jelent.
A vörös mókus nemzetközileg és hazánkban is védett. Természetvédelmi értéke
10 000 Ft. A városi mókusok megóvása érdekében a parkok öreg fái, az idős
lucfenyők, tölgyek, diófák, mogyoróbokrok meghagyásával tehetünk a legtöbbet.