Lukács Zoltán – Gyurácz József1
1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Biológia
Intézet, Állattani Tanszék
9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4., e-mail:
gyjozsi@ttk.nyme.hu
Z. Lukács, J. Gyurácz: The first record
and ringed specimen of Red-flanked Bluetail in Hungary
One juvenile specimen
of the species was ringed on 12th October 2010 at Tömörd Bird Ringing Station.
2010. október 12-én
a 7 órai hálóellenőrzéskor fogtuk meg az első hazai kékfarkút (Trasiger
cyanurus) a Tömördi Madárvárta 16-os számú sztenderd hálóállásában, cseres-tölgyes
erdő bokros (vadkörte, kökény, galagonya, fagyal, gyepűrózsa) szegélyében.
Az időjárást napsütés, szélcsend és anticiklon jellemezte, a hőmérséklet
reggel 7 órakor 6 Celsius fok volt. A madarat 1. naptári évében lévő (immatur)
példánynak határoztuk (gyűrűző: Lukács Z.) a faroktollak alakja és kopottsági
foka, valamint a felső csőrkáva belsejének színezete alapján. A határozáshoz
használt szakirodalom: Busse, P. Kulcs az európai énekesmadarak ivar- és
korhatározásához, Budapest. MME, 1989; Svensson, L. Útmutató az európai
énekesmadarak határozásához, Budapest. MME, 1995.
A madarat gyűrűzés, mérés
és fényképfelvételek készítése után elengedtük. A gyűrűzés után az alábbi
időpontokban fogtuk vissza, illetve látták a madárvárta környékén:
2010. október 13. 9 óra, visszafogás (14-es
háló)
2010. október 14. 17 óra, visszafogás
(13-as háló)
2010. október 15., terepi megfigyelés
(Ampovics Zsolt, Berényi Zsombor, Cser Szilárd, Horváth Gábor, Mészáros
József, Pánya Csaba és mások)
2010. október 16. 11 óra, visszafogás
(14-es háló)
2010. október 18. 16 óra, visszafogás
(11-es háló)
2010. október 19., terepi megfigyelés
(Gál Szabolcs)
A madár szárnya (maximális
hossz) 77 mm, 3. kézevezőjének hossza 57 mm, farok hossza 60 mm volt. Testtömegének,
vonulási zsírtartalékának és mellizomzatának becsült értékeit az alábbi
táblázat tartalmazza:
Dátum | Tömeg (g) | Zsír | Izom |
2010. október 12. | 11,9 | 0 | 2 |
2010. október 13. | 12,7 | 1 | 2 |
2010. október 14. | 13,4 | 2 | 2 |
2010. október 16. | 13,3 | 2 | 2 |
2010. október 18. | 13,9 | 3 | 2 |
A kékfarkú vörösbegyre emlékeztető, bár annál finomabb alkatú madár. Csőre arányaiban rövidebb és tövénél szélesebb a vörösbegyénél, laposabb és csúcsán horgasabb, emiatt a légykapókéra emlékeztet. A gyűrűzött példány felső oldala olívbarna, a dolmány oldalain inkább olívzöldes. Szárnytollai szürkésbarnák, faroktollai és felső farokfedői kékek, illetve szürkéskékek, fiatal kék cinegéére emlékeztető színűek. Alsó oldala piszkosfehér, testoldalain narancsvörös folt. Feje barnásszürke, jól látható világosabb szürkésbarna szemöldöksávja és piszkosfehér szemgyűrűje, valamint diffúz szegélyű piszkosfehér torokfoltja van.Elterjedési területe elsősorban az ázsiai tajgaövezetre és az ázsiai magashegységek fenyveseire, cserjéseire terjed ki. Európában csak Finnország és Oroszország északi részén költ kis számban. Finnországban az 1940-es évek végén telepedett meg. Kóborló példányai előfordultak már Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban és Cipruson is. Eddigi ismereteink alapján az európai fészkelők is Délkelet-Ázsia szubtrópusi, trópusi területein telelnek. Tömördön kívül Somoskőújfalu (Nógrád megye) és Szalonna (BAZ megye) határában is befogtak 1-1 példányt (www.mme.hu). A faj hazai és más közép- és dél-európai megkerülései kapcsán felmerül a kérdés, hogy a vonulási időszakban, Európában előforduló példányok honnan származnak, Északkelet-Európából vagy Szibériából? Kialakulhatott-e már az Európában megtelepedő madaraknál egy genetikailag meghatározott új vonulási irány, amely nem Délkelet-Ázsia, hanem Európa vagy Afrika melegebb vidékeire, az új telelőhelyekre vezet? Ezekre a kérdésekre a további kutatások adhatják meg a választ.