KRÓNIKA

Gyűrűzés a Vransko tónál

Bánhidi Péter
9745 Meszlen, Béke u. 51., e-mail: drbanhidip@freemail.hu

P. Bánhidi: Bird ringing at Lake Vransko
The research aims to identify the migration routes and wintering sites of Moustached Warbler.
In total, 11 birds ringed in Hungary were recaptured at Lake Vransko (Croatia) during three weeks (23 October – 13 November 2011).

    Kilenc éve szervez madárgyűrűző expedíciókat a Balkánra Németh Ákos a Kolon-tavi (Izsák) Madárvárta vezetője. A kutatás célja a fülemülesitkék (Acrocephalus melanopogon) vonulási útvonalának, telelőhelyeinek megismerése, ahogy ezt már a tavalyi neretvai írásomban említettem.
    2011-ben egy időben három helyszínen folyt a gyűrűzés lehetőség szerint összehangolva az időpontokat. Az olaszországi Jesi-ben olasz madarászok dolgoztak, a horvátországi Vransko-ban horvátok kezdték meg a gyűrűzést, majd magyar madarászok folytatták három hétig. A harmadik helyszín a Neretva folyó deltájában volt. Ez évben a Vransko tónál töltöttünk tíz napot.
    A tó Közép-Dalmáciában Zadartól (Zára) 30 kilométerre dél-keletre, Splittől kb. 100 kilométerre észak-nyugatra szinte közvetlenül a tengerpart mellett fekszik, azzal egy XVIII. században épült csatornával összeköttetésben is van. Nagy nádas veszi körül, így ideális élőhelye a vízimadarakon kívül a nádi énekeseknek is.
    Október 22-én délután Lőrincz Csillával, Ruff Andreával, Koszorús Ildikóval, Koszorús Péterrel, Horváth Gellérttel és Lendvai Imrével érkeztünk meg leváltani az ott tevékenykedő horvát csapatot. A neretvai nomád körülményekhez képest mondhatni összkomfort fogadott bennünket. Közvetlenül a tó partján áll a nemzeti park nádtetős faháza, ahol a szállásunk volt és ahol a gyűrűző munka is folyt.
    A tó nádasában állt 18 db 12 méteres háló, továbbá egy kis csatorna partján 3. Mi is vittünk hálókat, négyet bokrosba állítottunk, kettőt a csatorna másik partjára. Horvát szokás, hogy bárki állíthat föl „kalóz” hálókat, csak a naplóban fel kell tüntetni a számukat.
    Hét végén szép napos időjárás mellett tevékenykedhettünk, azután három szeles, kicsit esős nap következett, ami nem használt a fogásnak.    Azután kiderült az idő. Nem panaszkodhattunk, kétszáz példány körüli napi eredmények születtek. A sitkék aránya nem volt rossz, de elmaradt az előző évi neretvai mennyiségtől, főleg a külföldi megkerülések száma.
    Nyolc nap után megérkezett a következő magyar csapat Homonnai István vezetésével, majd őket Benei Béláék váltották egy hét múlva.
    A három hét alatt a vranai magyar különítmény 52 faj 2135 példányát gyűrűzte meg. A legnagyobb számban csilpcsalpfüzikék (Phylloscopus collybita) kerültek hálóba, 481 példány. Sitkéből 364 példány kapott gyűrűt. A berki poszáta (Cettia cetti), melynek egyre több adata van Magyarországon is, 62 példánnyal képviseltette magát. Érdekesség volt a kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala) 5, a szuharbújó (Cisticola juncidis) 2, és a berki nádiposzáta (Acrocephalus dumetorum) 1 példánya. Ez a faj ott az idén került elő először, igaz a miénk csak a második volt, a horvát kollégák augusztusban fogták az elsőt.
    A három hét alatt 11 magyar és 1 szlovák gyűrűs sitkét ellenőriztünk. Volt még 1 szlovák gyűrűs nádi sármány (Emberiza schoeniclus) és 1 prágai gyűrűs függőcinege (Remiz pendulinus).
    Összességében jól teltek a vranai napok, annál is inkább, mert leváltásunk után még maradtunk két napot, és egy kicsit körülnéztünk a környéken. Jártunk többek között a Krka Nemzeti Parkban is, ahol megcsodálhattuk, hogyan vadásznak a vízirigók (Cinclus cinclus).
 

Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon)