Az ikervári szélerőmű park természetvédelmi vonatkozásai

Gyurácz József
Nyugat-magyarországi Egyetem, Biológia Intézet, Állattani Tanszék
9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4., e-mail: gyjozsi@ttk.nyme.hu

J. Gyurácz: Wind energy park of Ikervár and natur conservation
There were 32 bird species breeding in wind energy park. Three individuals of 3 bird sepcies and 15 individuals of 5 bat species died in the collision by turbines from July to November 2011.

   A közelmúltban 17 turbinából álló szélerőmű park kezdte meg működését Ikervár község határában. 2011 júniusától októberig kéthetente egy, novembertől decemberig hetente egy alkalommal végezetem madárszámlálást a park területén, illetve begyűjtöttem a turbinák alatt talált madár- és denevértetemeket. A beruházás előzetes környezeti hatástanulmánya a szélerőművek helyi állatvilágra gyakorolt lehetséges hatásainak elemzésekor egy helyi szakértő és az illetékes nemezeti park véleményére támaszkodott. A hatástanulmány idézett megállapításait (dőlt betűvel szedve) összvetettem saját tapsztalataimmal és a felmérés eddigi eredményeivel.
   „Az állatvilágra gyakorolt hatások közül a nemzetközi szakirodalom kizárólag a madárvilágra gyakorolt hatásról számol be, jelen ismereteink alapján egyéb állatfajokra gyakorolt hatás mezőgazdasági területen elméletileg is kizárt.” A tanulmány készítői és az általuk megkérdezett szakértők az idézet alapján nem ismerik eléggé a szélerőművek állatvilágra gyakorolt hatásával kapcsolatos tanulmányokat, ugyanis bőséges külföldi szakirodalom foglalkozik a szélerőművek okozta denevérpusztulásokkal is. Az egyik, viszonylag új (2007) tanulmány elérhetősége: http://dnr.state.il.us/publications/pdf/00000544.pdf
„A megkérdezett szakértők véleménye:
(b) Fokozottan védett madárfaj élőhelyét a létesítmény nem érinti.”
Ezzel szemben a valóság az, hogy Ikervártól DK-re, az egyik turbinától nem messze (<1,5km) rétisas (Haliaeetus albicilla) költött sikeresen 2011-ben (Gruber Ágnes és Koszorús Péter szóbeli közlése). A Pusztamiske (Veszprém megye) határába tervezett szélerőmű park építését az illetékes természetvédelmi hatóság megakadályozta, mert egy pár rétisas fészekelt a legközelebbi turbinától kb. 5 kilométerre.  Az ikervári szélerőmű park is potenciális táplálkozó területe a közelben fészkelő rétisasoknak, bár eddigi terepbejárásaim során nem láttam őket a park területén.
   A szélerőmű park szántóföldi területei a környék falvaiban fészkelő fehér gólyáknak (Ciconia ciconia) is fontos táplákozóhelyei, különösen aratás után, vagy a talajjavító (tarlóhántás, szántás, stb.) műveletek idején. Ugyancsak előfordulhatnak a park légterében a közelben fészkelő gyurgyalgok (Merops apiaster).
„(d) Védett madárfajok élőhely igénye alapján visszafordítható folyamat nem várható, mivel a torony által igénybe vett 7,5 méter sugarú kör alapú terület igénybevételével a meglehetősen kis egyedsűrűség, a fészkelő párok meglehetősen alacsony denzitása miatt nem kerül sor az élőhelyek beszűkülésére. (e) A felvett védőtávolságok biztosítják, hogy az erdősávok védett énekes madarainak ne szűküljön be az élettere, a beruházás ne befolyásolja fészkelési szokásaikat.”
A fenti két megállapítással egyet is érthetnék, de a tanulmány egyetlen fészkelő madárfajt sem említ, ami a szélerőmű park mezőgazdasági területein (szántóföld, útmenti bokros, erdősáv) fészkel, vagy fészkelése valószínűsíthető. Nem ad meg konkrét denzitási (denzitás=sűrűség=téregységre (pl. turbina) eső átlagos egyedszám) adatokat a fészkelő állományokra vonatkozóan. Ennek hiányában a turbinák működése utáni állapotot nincs mihez viszonyítani. Eddigi felmérésem alapján a 2011. év költési időszakában 32 faj költése valószínűsíthető a szélerőmű park területén vagy annak környékén. E fajok megfigyelt egyedszámait az 1. táblázat tartalmazza. A fiókák kirepülése után egy-két madárfaj denzitás értéke (egyedszám/turbina) jelentősen megnőtt, de ütközés következtében elpusztult példányt ebben az időszakban nem találtam.

1. táblázat. Költési időszakban megfigyelt madárfajok egyedszáma az ikervári szélerőmű park területén (2011)

„(f) A madárvilág számára az élőhely beszűküléssel párhuzamosan legjelentősebb veszélyforrás a 20 kV-os középfeszültségű szabad légvezetékes tartóoszlop jelent, ezért az erőművekhez vezető villamos vezetékek légvezetékes szakaszain a tartóoszlopokat e célra készült szigetelő papucsokkal kell ellátni.”
A tanulmány nem foglalkozik a vonulási és telelési időszakban előforduló madárfajokkal, valamint azok veszélyeztetteségével, pedig turbinák okozta madárpusztulást eddig csak a vonulási-telelési időszakban tapasztaltam. 2011. szeptember 14-én egy sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix), 2011. november 5-én egy sárgafejű királyka (Regulus regulus), 2011. december 7-én pedig egy meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) elpusztult példányát találtam a turbinák alatt. A madarak testtén jól látszottak az ütközés nyomai, a füzikének szárnycsontjai törtek, a királykának koponyája sérült, a meggyvágó mellizomzatán látszottak zúzódás nyomai. 2011. október 12-én találtam meggyvágó tollakat is az egyik turbina alatt, a madár testét a nyomokból ítélve vörös róka vihette el.
„(g) A környéken előforduló emlősöket a széltornyok hatásai nem érintik.”
Lényegesen több elpusztult denevér testtét találtam (2. táblázat) a turbinák alatt, mint madárét. A denevérek mellizomzatán látható vérömleny alalpján valószínűleg ezek is a lapátoknak történő ütközés következtében pusztultak el. A denevérpusztulások elsősorban augusztus hónapban történtek. Az elpusztult és megtalált 15 denevér közül 10 közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) volt, de előfordult két tavi denevér (Myotis dasycneme), egy fehértorkú denevér (Vespertilio murinus), egy közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus) és egy rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) is.

2. táblázat. A turbináknak ütközés következtében elpusztult denevérek egyedszáma (2011)

Az adatok alapján az ikervári szélerőmű park közvetlenül nagyobb veszélyt jelent a helyi és vonuló denevérállományra, mint a madarakra. A turbináknak történő ütközés következtében elpusztult állatok száma nagyobb lehet, hisz a sérült vagy elpusztult példányokat a ragdozó és/vagy dögevő állatok (pl. holló, róka, kóborkutya) elvihetik, megehetik, a szántóföldre hullott tetemeket pedig a munakgépek tüntethetik el még a megtalálásuk előtt. A felémérés 2012-ben is folytatódik.