Illés Péter
9730. Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail:
illes.peter.gabor@gmail.com
P. Illés: Occurrence of Triops cancriformis
in a puddle near Tömörd
Some specimens of Triops
cancriformis were captured on 11 May 2013.
Ki gondolná, hogy a
traktor kereke nyomán keletkező mélyedésben összegyűlő vízben egészen különös,
„bizarr” külsejű állatok is megjelenhetnek. A nevezett állat a nyári pajzsosrák
(Triops cancriformis) úgy néz ki, mint egy mini atlanti tőrfarkú.
A pajzsosrák tudományos
neve már önmagában is találó, mert a triops szó “háromszeműt” jelent, mivel
a két összetett szeme fölött apró pontszeme is van a ráknak. Legszembetűnőbb
közös vonásuk a pajzs, ami az egész hátukat takarja. A toron legalább 40
pár levélszerű láb található, amit úszásra és légzésre, azaz oxigénfelvételre
használnak. A testük végén egy hosszú, sok szelvényből álló nyúlványban
keskenyedik el. Az állat hosszúsága a farokvillával együtt elérheti a 10
centimétert is.
Általában agyagos talajú,
kis, zavaros pocsolyákban, elárasztott réteken, illetve rizsföldeken élnek,
tavasszal, nyáron tűnnek fel és a hűvösebb idő beköszöntével (vagy a pocsolyák
kiszáradásával) el is tűnnek. Vegyes táplálkozásúak, az iszapban található
szerves hulladékkal, férgekkel és rovarlárvákkal táplálkoznak, de a rizsföldek
kártevőjeként is számon tartják. A szaporodásuk szintén elég különleges:
az európai populációkban a hímek igen ritkák, a nőstények petéiből megtermékenyítés
nélkül, szűznemzéssel fejlődnek ki az utódok. (Rákok, szitakötők és egyenesszárnyúak,
FORRÓ, 1997) Korábban az volt az általános vélemény, hogy a hazai állományokban
kizárólag nőstény egyedek találhatók, később ezt megcáfolták a hím példányok
kimutatásával (Natura Bekesiensis, Danyik 2011). A nyári pajzsosrákok alkalmazkodtak
ahhoz, hogy „otthonuk” időről időre kiszárad. Amikor a víz eltűnik, a felnőtt
egyedek ugyan elpusztulnak, de előtte peték százait rakják le, hiszen élőhelyük
bármikor kiszáradhat. Az iszapba lerakott peték akár több éven át is megőrzik
életképességüket, sa rákocskák igen gyorsan kifejlődnek, mihelyt víz gyűlik
össze a medencében.
A pajzsosrákoknak hazánkban
két faja él: a nyári pajzsosrák a farokvillaágak között nem visel levélszerű
függeléket, a tavaszi pajzsosrákkal (Lepidurus apus) ellentétben. A pajzsosrák
meglehetősen „ősi” állatfaj, „élő kövületnek” tekinthető, mert a fossziliák
tanúsága szerint gyakorlatilag pont ugyanolyan, mint volt 200 millió évvel
ezelőtt, amikor az első dinoszauruszok megjelentek bolygónkon (hhtp://www.telegraph.co.uk).
Az idei esztendő csapadékos
telének és tavaszának következtében nemcsak a tömördi „Nagy-tó” vízborítása
növekedett meg, hanem időszakos pocsolyák is bőven keletkeztek. Némelyike
hónapokig is megőrizte megőrizte éltető vizét, szaporodóhelyet nyújtva
kétéltűeknek és ízeltlábúaknak. A 6-6A és 7-es hálóhely között 2013. május
11-én Vörös Norberttel a pocsolyában mozgó nyári pajzsosrákra lettünk figyelmesek,
amit sikerült megfogni és lefényképezni. Július 5-én a kiszáradó pocsolyában
már csak egy példány tetemét tudtam fellelni. Augusztusban már nem találtam.
Pajzsosrákot korábban a szarvasi rizsföldeken láttam, de a példa azt bizonyítja,
hogy akár a Dunántúlon is előfordul, csak gyakrabban kell a lábunk elé
nézni.