„Szörnyecske”, nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) egy tömördi pocsolyában

Illés Péter
9730. Kőszeg, Károlyi M. u. 1., e-mail: illes.peter.gabor@gmail.com

P. Illés: Occurrence of Triops cancriformis in a puddle near Tömörd
Some specimens of Triops cancriformis were captured on 11 May 2013.

    Ki gondolná, hogy a traktor kereke nyomán keletkező mélyedésben összegyűlő vízben egészen különös, „bizarr” külsejű állatok is megjelenhetnek. A nevezett állat a nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) úgy néz ki, mint egy mini atlanti tőrfarkú.
    A pajzsosrák tudományos neve már önmagában is találó, mert a triops szó “háromszeműt” jelent, mivel a két összetett szeme fölött apró pontszeme is van a ráknak. Legszembetűnőbb közös vonásuk a pajzs, ami az egész hátukat takarja. A toron legalább 40 pár levélszerű láb található, amit úszásra és légzésre, azaz oxigénfelvételre használnak. A testük végén egy hosszú, sok szelvényből álló nyúlványban keskenyedik el. Az állat hosszúsága a farokvillával együtt elérheti a 10 centimétert is.
    Általában agyagos talajú, kis, zavaros pocsolyákban, elárasztott réteken, illetve rizsföldeken élnek, tavasszal, nyáron tűnnek fel és a hűvösebb idő beköszöntével (vagy a pocsolyák kiszáradásával) el is tűnnek. Vegyes táplálkozásúak, az iszapban található szerves hulladékkal, férgekkel és rovarlárvákkal táplálkoznak, de a rizsföldek kártevőjeként is számon tartják. A szaporodásuk szintén elég különleges: az európai populációkban a hímek igen ritkák, a nőstények petéiből megtermékenyítés nélkül, szűznemzéssel fejlődnek ki az utódok. (Rákok, szitakötők és egyenesszárnyúak, FORRÓ, 1997) Korábban az volt az általános vélemény, hogy a hazai állományokban kizárólag nőstény egyedek találhatók, később ezt megcáfolták a hím példányok kimutatásával (Natura Bekesiensis, Danyik 2011). A nyári pajzsosrákok alkalmazkodtak ahhoz, hogy „otthonuk” időről időre kiszárad. Amikor a víz eltűnik, a felnőtt egyedek ugyan elpusztulnak, de előtte peték százait rakják le, hiszen élőhelyük bármikor kiszáradhat. Az iszapba lerakott peték akár több éven át is megőrzik életképességüket, sa rákocskák igen gyorsan kifejlődnek, mihelyt víz gyűlik össze a medencében.
    A pajzsosrákoknak hazánkban két faja él: a nyári pajzsosrák a farokvillaágak között nem visel levélszerű függeléket, a tavaszi pajzsosrákkal (Lepidurus apus) ellentétben. A pajzsosrák meglehetősen „ősi” állatfaj, „élő kövületnek” tekinthető, mert a fossziliák tanúsága szerint gyakorlatilag pont ugyanolyan, mint volt 200 millió évvel ezelőtt, amikor az első dinoszauruszok megjelentek bolygónkon (hhtp://www.telegraph.co.uk).
    Az idei esztendő csapadékos telének és tavaszának következtében nemcsak a tömördi „Nagy-tó” vízborítása növekedett meg, hanem időszakos pocsolyák is bőven keletkeztek. Némelyike hónapokig is megőrizte megőrizte éltető vizét, szaporodóhelyet nyújtva kétéltűeknek és ízeltlábúaknak. A 6-6A és 7-es hálóhely között 2013. május 11-én Vörös Norberttel a pocsolyában mozgó nyári pajzsosrákra lettünk figyelmesek, amit sikerült megfogni és lefényképezni. Július 5-én a kiszáradó pocsolyában már csak egy példány tetemét tudtam fellelni. Augusztusban már nem találtam. Pajzsosrákot korábban a szarvasi rizsföldeken láttam, de a példa azt bizonyítja, hogy akár a Dunántúlon is előfordul, csak gyakrabban kell a lábunk elé nézni.