Pál Panna – Gyurácz József
Nyugat-magyarországi Egyetem, Biológia
Intézet, Állattani Intézeti Tanszék
9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4., e-mail:
gyjozsi@ttk.nyme.hu
P. Panna, J. Gyurácz: Spatial distribution
and movement dynamics of the woodpeker species in Tömörd
In total, 505 specimens
of 8 species of Picidae family were ringed between 2001 and 2012. The first
table shows the species and numbers of ringed birds. The peak migration
periods of Eurasian Wryneck was in the first half of August. The dispergation
index of captures revealed clumped distribution both in diurnal capture
and spatial distribution of birds. The habitat preference of the three
most abundant species was different.
A Tömördi Madárvártán
a nyár végi, őszi madárgyűrűzés során 8 harkályfaj 505 példányát gyűrűztük
2000 és 2012 között. Közölük legnagyobb számban a nyaktekercset (Jynx torquilla)
(N=202) és nagy fakopáncsot (Dendrocopos major) (N=160). A harmadik leggyakoribb
faj a kis fakopáncs (D. minor) (N=72) volt, ezt követte a zöld küllő (Picus
viridis) (N=36) és a közép fakopáncs (D. medius) (N=22). A három legritkább
faj a fekete harkály (Dryocopus martius) (N=8), a hamvas küllő (P. canus)
(N=3) és a balkáni fakopáncs (D. syriacus) (N=2) volt (1. táblázat).
A fogások számának
évenkénti eloszlását az 1. táblázat tartalmazza. A három leggyakoribb fajnál
az egyes évekre kiszámolt átlagos napi fogások közül csak a nagy fakopáncs
2009. évi átlaga volt szignifikánsan nagyobb az évek többségére jellemző
átlagnál (ANOVA: F=2,43, df=11/1103; p<0,05). A másik két faj napi fogás
átlagai lényegesen nem különböztek egymástól (p>0,05). Egyik faj esetében
sem tapasztaltunk sem szabályos növekedést, sem csökkenést (trendet) a
vizsgált időszakban. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a három
leggyakoribb faj állománya stabil volt 2000 és 2012 között a vizsgált területen.
A három legyakoribb
faj esetében a 13 év napi fogásait átlagoltuk és a napi fogás átlagokból
szerkeszettük meg a fogási diagramokat a fajok nyár végi, őszi mozgalmának
jellemzésére (1., 2., és 3. ábra). A nyaktekercs vonuló faj, vonulása már
augusztus első felében megkezdődik és szeptember végére be is fejeződik.
Az utolsó fogás szeptember 23-án volt (2006). A nagy fakopáncs és kis fakopáncs
egész évben jelen van a területen, mindkét fajra jellemző a territórialitás
és a területhűség költési időszakon kívül is. A napi fogások nagyobb hányada
a költés utáni, augusztus eleji diszperziós időszakra esett mindkét fajnál,
amikor a fiatal madarak elhagyták születési helyüket.
Az óránkénti fogásokkal
a három leggyakoribb faj napi aktivitását jellemeztük. Reggel 6 és 9 óra
között (7, 8 és 9 órás hállóellenőrzések) a befogott nyaktekercsek 44%-át,
a nagy fakopáncsok 27%-át, a kis fakopáncsok 28%-át fogtuk be. A nyaktekerecsek
lényegesen aktívabbak voltak, többet táplálkoztak a reggeli órákban, mint
a másik két faj egyedei. A nagy és kis fakopáncs napi tevékenysége lényegesen
kigyenlítettebb volt, a délutáni órákban is sokat mozogtak.
A három leggyakorbb
harkákyfaj négy különböző élőhely-típusban (erdő, töviskés, cserjés-gyep,
mocsár) álló függönyhálóval befogott példányainak élőhely szerinti eloszlása
alapján a harkályfajok élőhely-preferenciája különbözött. A nyaktekercsek
90%-át a cserjés-gyepben (3, 3a, 3b, 4, 4a jelzésű hálók) fogtuk be, míg
a nagy fakopáncsok 45%-át az erdőben, erdőszegélyben (16, 14, 13, 11 jelzésű
hálók), 32%-át a töviskésben fogtuk be. A kis fakopáncs fogásai az erdő
(22%), a töviskés (37%) és a cserjés-gyep (36%) között viszonylag egyenletesen
oszlott meg. A mocsárban mindhárom faj csak 3-5%-os arányban fordult elő.
A főkomponens-analízis (PCA) eredményei alapján (4. ábra) a nyaktekercs
egyértelműen a hangyákban (Formicidae) gazdag bokrokkal tagolt, nyíltabb
füves élőhelyet, míg a nagy fakopáncs a nagy és öreg fákban gazdag zárt
erdőt részesítette előnybe. A kis fakopáncs részére a mocsáron kívül bármelyik
élőhely megfelelt.
A madárvártához közeli
településeken gyakori fészkelő balkáni fakopáncs mindössze két alkalommal
fordult elő a vizsgálati területen. A hamvas küllő rendszeres, de nagyon
ritka fészeklő a madrávárta környéki erdőkben.
1. táblázat. A harkályfajok éves fogásai
1. ábra. Nyaktekercs (Jynx torquilla)
átlagos napi fogásai
2. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
átlagos napi fogásai
3. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor) átlagos
napi fogásai
4. ábra. A három leggyakoribb harkályfaj
befogott egyedeinek élőhely szerinti eloszlása (PCA)