Közösségi jelentőségű madárfajok állományának felmérése
az Őrség különleges madárvédelmi területen
 
Szentirmai István – Magai Ferenc – Faragó Ádám
 Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság
9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/A, e-mail: i.szentirmai@gmail.com
 
I. Szentirmai, F. Magai, Á. Faragó: Breeding bird survey of species of community interest in the Őrség Special Protection Area
Systematic breeding bird surveys have been carried out on just a few of the qualification species of the Őrség Special Protection Area (SPA) since designation. Our study attempted to fill this gap for 6 bird species, the Nightjar, the Wood Lark, the Scops Owl, the Collared Flycatcher, the Red-backed Shrike and the Barred Warbler. In case of the first three species we aimed to conduct a survey of the entire SPA, whereas we surveyed 10 2.5 x 2.5 km UTM quadrants for the last three species. We found that recent population sizes of most species differ from the ones estimated at the time of designation. However, our estimations represent only one breeding season and is burdened with considerable error, therefore have to be treated with caution.
 
    Az Őrség különleges madárvédelmi területet 2003-ban jelölte az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, majd 2004-ben hirdették ki, és azóta része az Európai Unió Natura 2000 hálózatának. Területe mintegy 46.000 ha-t tesz ki és teljes egészében magába foglalja az Őrségi Nemzeti Parkot, valamint az Őrség kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet. A madárvédelmi terület rendeltetése elsősorban a kijelölés alapjául szolgáló, EU-s szinten veszélyeztetettnek számító madárfajok megőrzése. Ezek azok a fészkelő fajok, amelyeknek országos szintet is jelentős állománya található a területen. A terület adottságaiból kifolyólag az Őrség Natura 2000 terület esetében ezek elsősorban erdei fajok, mint pl. több harkályfaj, de köztük van a réteken fészkelő haris (Crex crex) is (1. táblázat). A jelölést az Igazgatóság szakemberei a rendelkezésükre álló információk alapján végezték el és szakértői becsléssel állapították meg az állományok nagyságát. A jelölés óta eltelt 10 év alatt több jelölőfaj esetében is felmerült a kérdés, hogy a becslések mennyire lehettek közel a valóságos állományméretekhez. Ennek megfelelően több alkalommal módosítottuk az eredeti számokat, de ismét csak szakértői becslésekre tudtunk hagyatkozni (1. táblázat).
    Bár az Őrségi Nemzeti Parkban a madárvédelmi terület jelölése óta folyamatosan történik madarakra vonatkozó adatgyűjtés, ezek az adatok a legritkább esetben alkalmasak az állományok becslésére. Az eddigi felméréseket két csoportra lehet bontani.
 
1.     táblázat. Az Őrség különleges madárvédelmi terület jelölő madárfajai
(Forrás: a terület adatlapja 2014-ben).
Faj magyar neve Faj tudományos neve Státusz Állománynagyság Egység
Billegetőcankó Actitis hypoleucos fészkelő 10-15 pár
Jégmadár Alcedo atthis állandó 20 pár
Lappantyú Caprimulgus europaeus fészkelő 65 pár
Fehér gólya Ciconia ciconia fészkelő 50 pár
Fehér gólya Ciconia ciconia átvonuló 200 egyed
Fekete gólya Ciconia nigra fészkelő 3-4 pár
Kék galamb Columbao enas fészkelő 100-150 pár
Haris Crex crex fészkelő 10 pár
Közép fakopáncs Dendrocopos medius állandó 20 pár
Balkáni fakopáncs Dendrocopos syriacus állandó 15 pár
Fekete harkály Dryocopus martius állandó 100-150 pár
Örvös légykapó Ficedula albicollis fészkelő 200-250 pár
Rétisas Haliaeetus albicilla állandó 2 pár
Törpegém Ixobrychus minutus fészkelő 5 pár
Tövisszúró gébics Lanius collurio fészkelő 300-400 pár
Erdei pacsirta Lullula arborea fészkelő 6-10 pár
Barna kánya Milvus migrans fészkelő 1 pár
Barna kánya Milvus migrans átvonuló 2 egyed
darázsölyv Pernis apivorus fészkelő 25 pár
Hamvas küllő Picus canus állandó 60-70 pár
Partifecske Riparia riparia fészkelő 10-50 pár
Karvalyposzáta Sylvia nisoria fészkelő 55 pár
 
    A nemzeti park 2002-es megalakulását megelőző felmérések döntően feltáró jellegűek voltak, amelyek leginkább a madárközösségek összetételére, bizonyos fajok elterjedésének megállapítására vonatkoztak. A több évtizedes, döntően civil madarászok által végzett munka eredményeit a nemzeti park megalapozó kötete foglalja össze (Vig, 2000), amelyben a tervezett nemzeti park területén előforduló madárfajokat gyakorisági kategóriákba sorolják. 2002-től a nemzeti park igazgatóság hivatalból végzi a madártani adatgyűjtést, de csak a fajok elenyésző hányadánál történik állománybecslésre is alkalmas felmérés (Barbácsy, 2007). Ezen fajok közé tartozik a fehér gólya (Ciconia ciconia) és a haris, amelyek teljes állományának felmérése megtörtént minden évben. Néhány kiemelt faj esetében Barbácsy Zoltán (Barbácsy, 2007) végzett célzott felméréseket, melyek során mintaterületeket választott ki és azok állományának méretéből következtetett a teljes Natura 2000 terület állományára. Ennek során a hamvas küllő (Picus canus) fészkelő állományát 85 párra becsülte. A fekete harkály (Dryocopus martius) felmérését két mintaterületen végezte el, ahol 16, illetve 17 párt talált, a teljes területre vonatkozó becslést azonban nem végezte el. Meg kell még említeni a 2011-ben végzett Nyugat-Magyarország fészkelő madarainak térképezését, amely szintén érintette az Őrség különleges madárvédelmi területet (Faragó, 2012). A felmérés eredményeiből készített atlasz a fajok elterjedésére vonatkozóan szolgáltat hasznos ismereteket, de állománynagyságok becslésére nem alkalmas.
            A fentiek alapján egyértelmű, hogy szükséges a jelölő madárfajok állományának szisztematikus felmérése. Erre egyrészt azért van szükség, hogy egy későbbi monitorozás alapjául szolgálva lehetővé tegyék az állományok alakulásának nyomon követését. Másrészt a Magyarország által az Európai Bizottság irányába hatévente benyújtandó jelentésekhez is szükség van az állományok méretének ismeretére. 2013-ban éppen ennek a jelentésnek az elkészítése hívta fel a figyelmet arra, hogy alig van olyan jelölőfaj, amelynek állományáról megfelelő becsléssel rendelkezünk. Az adathiányos állapot javításának érdekében az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság úgy határozott, hogy elkezdi a madárvédelmi terület jelölő fajainak szisztematikus és célzott felmérését.
            2014-ben a lappantyú (Caprimulgus europaeus), az erdei pacsirta (Lullula arborea), a füleskuvik (Otus scops), az örvös légykapó (Ficedula albicollis), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) felmérését végeztük el. Ritkaságuk miatt az első három faj esetében a teljes állomány felmérését céloztuk meg, a második három esetében pedig mintaterületeket jelöltünk ki. A ritka fajok esetében azok összes alkalmasnak tűnő élőhelyét legalább két alkalommal végigjártuk a fészkelési időszak alatt. Az alkalmas élőhelyek beazonosítására a madárvédelmi terület élőhelytérképét (Király és mtsai., 2011) és korábbi terepi tapasztalatokat használtuk fel. A megfigyelések helyét GPS-szel rögzítettük, majd a madarak viselkedése alapján állapítottuk meg a költés valószínűségét. Az örvös légykapó esetében 6 db 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetet választottunk ki, amelyek a teljes vizsgálati területtel azonos arányban tartalmazták a jelentősebb erdei élőhelytípusokat (pl. gyertyános-tölgyesek, bükkösök) (1. ábra). A tövisszúró gébics és a karvalyposzáta esetében 4 db 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetet választottunk ki, amelyek a teljes vizsgálati területtel azonos arányban tartalmazták a jelentősebb nyílt élőhelytípusokat (pl. gyepek, szántók, cserjések). A kiválasztott négyzeteken belül teljes állományfelmérést végeztünk, a terület legalább kétszeri bejárásával a fészkelési időszak alatt. A felméréseket május 6. és június 27. között Magai Ferenc végezte el.


1. ábra. Mintavételi négyzetek elhelyezkedése az Őrség különleges madárvédelmi területen.

            A felmérés során lappantyúból 24 pár, erdei pacsirtából 2 pár és füleskuvikból 6 pár került elő a teljes madárvédelmi területen. Mivel feltételezzük, hogy nem sikerült a teljes 46.000 ha összes alkalmas élőhelyét átvizsgálni, a ténylegesen fészkelő párok száma mindhárom faj esetében valamivel magasabb lehet.
            A 6 db erdős mintavételi négyzetben összesen 53 pár örvös légykapót számoltunk. A 4 db nyílt mintavételi négyzetben pedig 23 pár tövisszúró gébicset és 6 pár karvalyposzátát találtunk. A mintavételi négyzeteken belül található alkalmas élőhelyek kiterjedésének a teljes madárvédelmi területen található alkalmas élőhelyek kiterjedéséhez való arányosításával számoltuk ki, hogy mekkora lehet a madárvédelmi területen található állomány nagysága. Ezt a műveletet minden négyzet esetében elvégeztük, majd az így kapott becsléseket átlagoltuk (2. táblázat).

2. táblázat. Felmért párok száma, becsült állományméret és ezek viszonya a Natura 2000 adatlap tartalmához.
Faj Felmért egyedszám (pár) Becsült egyedszám Eltérés az adatlaptól
lappantyú 24 >24 lényegesen kevesebb
erdei pacsirta 2 >2 lényegesen kevesebb
füleskuvik 6 >6 --
örvös légykapó 53 508 ± 401 több
tövisszúró gébics 23 230 ± 164 kevesebb
karvalyposzáta 6 51 ± 51 azonos
 
    A felmérés eredményei alapján a Natura 2000 adatlapon szereplőtől a legtöbb vizsgált faj állománynagysága eltér. Lappantyúból kevesebb, mint felét sikerült igazolni a feltételezett fészkelő állománynak és még abban az esetben is jelentős az eltérés, ha figyelembe vesszük, hogy alulbecsültük az állományt. Erdei pacsirtából is lényegesen kevesebbet találtunk, mint az várható lett volna a korábbi adatok alapján. A füleskuvik nem jelölő faj, így korábbi becsléssel nem rendelkezünk, de itt is nagyobb állományra számítottunk. Az adatokból jól látható, hogy a három gyakoribb faj esetében alkalmazott becslések meglehetősen pontatlanok, mivel az egyes négyzetekben felmért állományok között jelentős eltérések vannak. Karvalyposzáta például mindössze kettőben fordult elő a négy felmért négyzetből. A becslés alapján ugyanakkor látható, hogy örvös légykapóból valamivel nagyobb, tövisszúró gébicsből pedig kisebb lehet a madárvédelmi területen fészkelő állomány, mint korábban becsültük. A karvalyposzáta becsült állománya pedig szinte pontosan megegyezik az adatlapon szereplővel.
            A korábbi és a jelenlegi állománybecslések közötti különbségek több okra lehetnek visszavezethetőek. Egyrészt, mint fentebb is említettük, a becslések meglehetősen pontatlanok. Ennek legfőbb oka, hogy a becslés alapjául szolgáló adataink a teljes madárvédelmi területhez viszonyítva kis területről származnak, amelyek így nem feltétlenül reprezentálják a teljes területet. A másik ok a korábbi állománybecslések és a jelenlegi között eltelt több mint 10 év, amely alatt jelentős változások zajlottak le a fajok élőhelyében. Az erdők lombosodása, az erdei fenyvesek visszaszorulása magyarázhatja az örvös légykapó állományának emelkedését és a lappantyú állományának csökkenését (Király és mtsai., 2011). Az erdei pacsirta és a füleskuvik visszaszorulásához a fészkelőhelynek számító idős kaszálógyümölcsösök, nyílt erdőszegélyek visszaszorulása járulhatott hozzá, valamint az állattartás visszaszorulása következtében leromlott táplálékellátottság. A felmérések más években más eredményt adhatnak, így emiatt is mindenképpen érdemes megismételni őket.

Irodalom
Vig K. (2000): Az Őrség és a Vendvidék erdeinek jellemzése. In: Bartha D. (szerk.): A tervezett Őrség-Rába Nemzeti Parkot megalapozó botanikai-zoológiai kutatások VI. Kutatási jelentés, pp. 536-550.
Barbácsy Z. (2007): Madarak. In: SzinetárCs. (szerk.): Az állatvilág védelmének és kutatásának helyzetértékelése. Tanulmány, Kerekerdő Alapítvány, Szombathely.
Faragó S. (2012): Nyugat-Magyarország fészkelő madarainak elterjedési atlasza. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron.
Király G. - Király A. – Mesterházy A. (2011). Az Őrség kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (HUON20018) élőhelytérképezése. Kutatási jelentés.