Faj	Érkezett pld	Tenyésztett pld	Elpusztult pld	Szab.eng. pld
Fehér gólya (C. ciconia)	337	32	159	182
Egerészölyv (B. buteo)	299	1	129	142
Vörös vércse (F tinnunculus)	231	107	127	174
Erdei fülesbagoly (A. otus)	201	-	62	130
Fekete rigó (T. merula)	116	-	54	60
Molnárfecske (D. urbica)	112	-	45	60
Macskabagoly (S. aluco)	69	-	17	43
Karvaly (A. nisus)	67	-	43	25
Sarlósfecske (A. apus)	54	-	29	25
Gyöngybagoly (T. alba)	65	25	31	56
Énekes rigó (T. philomelos)	52	-	30	22
Vetési varjú (C. frugilegus)	43	-	29	11
Szajkó (G. glandarius)	36	-	18	17
Meggyvágó (C. coccothraustes)	30	-	16	13
Kuvik (A. noctua)	26	-	4	22

 
Ez a pár összesen 33 egészséges fiókát nevelt fel. A vércséken kívül rendszeresen költenek még a fehér gólyák (Ciconia ciconia), az uhuktól (Bubo bubo) is 22 fiókát kaptunk, a gyöngybaglyok évente két vagy három alkalommal 7-9 tojásból álló fészket raknak, de itt a felnevelt fiókák száma elég alacsony. A kabasólyom (F. subbuteo) pár sikeres költésének is nagyon örültünk.
          A mentőtelep működésének fontosságát talán ezek a tenyésztési eredmények igazolják a legjobban. De a mentőtelep egyben madárvédelmi mintatelepként is működik, hisz fontos mindenki számára az élővilág, benne a madarak megismerése, mert ha nem érti meg az ember a természetet, akkor lehetetlenné válik az is, hogy harmóniában éljen vele. Ahhoz azonban, hogy az emberek megismerhessék a madarakat, olyan közvetítési módra van szükség, ami mindenki számára érthető és érdekes. Ezért vannak úgynevezett bemutató madaraink, melyek kézre szoktatottak, és bármikor a látogatók előtt megjelenhetünk velük. Munkánk fontos része az ismeretterjesztés.
    A madarászok nagyon szeretik a ritkaságokat, az elmúlt 20 év alatt mi is több érdekes, illetve nem gyakori madárfajjal találkoztunk. Például a hivatalosan megnyitott mentőtelep első bekerült egyede egy halászsas (Pandion haliaetus) volt. A látogatók 9 évig csodálhattak egy hóbaglyot (B. scandiacus). Két évig sétált a fehér gólyák között egy fekete gólya (C. nigra) és nagyon érdekes esetnek lehettünk szemtanúi, amikor a magasból leszállt mellé egy másik fekete gólya. A szombathelyi Állatkórház segítségével sikerült megmenteni egy mérgezett rétisast (Halaiaeetus albicilla). Olaszországban szárnysérüléssel kezelt, meggyűrűzött vándorsólyom (F. peregrinus) Szombathelyen a Pelikán Hotel zárt udvarán landolt, és nem tudott tovább repülni. Több éven keresztül gondoztunk egy törpesast (Hieraaetus pennatus), melyet a győri Állatkert adott át. (Ez volt Magyarország egyetlen törpesas példánya.) Közel három hétig kellett tömni egy fiatal, szárnytörött kerecsensólymot (F. cherrug), mert nagyon sovány volt, és magától nem evett. Egy legyengült vörös kányát (Milvus milvus) sikerült felerősítenünk. Vízimadarak közül talán a kanalasgémet (Platalea leucorodia) említem meg, ez a madár egy szombathelyi ház kertjébe szállt be, szerencsére nem sérült meg és az Abért-tavaknál vízre tettük.
    Most pedig visszatekintve az elmúlt 20 évre a következő gondolatsorokat szeretném a jövő nemzedéke felé közölni: A világ nagyon sokat fejlődött, de a madármentésben mindig személyesen kell részt venni, a fiókák etetését nem oldják meg helyettünk a gépek. Ötlete nagyon sok embernek van, csak tudni kell kivitelezni, de ez már munkával, türelemmel jár, és sok időbe telik. Hát itt szoktak megdőlni a dolgok, mert a fióka felnevelését nem lehet felgyorsítani, leegyszerűsíteni, a napi 8 órai munkán túl is etetni kell őket. Aki viszont vállalja mindezt, és mindig szívvel-lélekkel, örömmel, nagy odafigyeléssel, türelemmel és szeretettel végzi feladatát, viszonzásul a madaraktól olyan gazdagságot kap, ami ugyan nem látható, pénzre sem váltható, el sem vehető, de lelkileg nagyon gazdaggá, boldoggá teszi az embert. Őszintén kívánom, hogy sok embertársam élvezze ezt a lelki gazdagságot.