20 éves a chernel-kerti madármentés
20 év eredményei a madártan szemszögéből
 
Németh Csaba
 
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság
9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/A, e-mail: kislegykapo@gmail.com
 
Cs. Németh: The twenty years of bird rescue in the Chernel Garden
The author describes the avifaunistical bird migration and nature conservation results of the bird rescue of the Chernel Garden. Two repatriated White Storks were recovered in Malta.
 
Bevezetés
    A sérült madarak mentésének és repatriálásának legfőbb célja kétségtelenül a vadon élő madárállományok veszteségeinek csökkentése. Minden egyes egészségesen szabadon bocsájtott madár a vadon élő állományokat erősíti és az adott egyed életének megmentésén túlmutató jelentőséggel bír, különösen a sérülékeny, kritikus állománynagyságú, kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű fajok esetében. A madármentéssel foglalkozó szakemberek több évtizedes munkatapasztalatából az is egyértelműen leszűrhető, hogy ennek a tevékenységnek nagyon komoly szerepe van a természetvédelmi szervezetek társadalmi kapcsolatai, hitelessége terén, embertársaink vadon élő élővilág iránti érzékenységének, segítőkészségének növelésében. Ahogy Bagyura János a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ragadozómadár-védelmi munkájának vezetője fogalmazott: „Mi ezt vállaltuk, nekünk ezt végezni kell, minden egyes madárért el kell mennünk, ettől vagyunk hitelesek”.
A két legfontosabb cél érdekében 20 éve a kőszegi Chernel-kertben végzett munkának azonban számos járulékos hozadéka is van, melyek közül jelen írás a madártani eredményekre próbál rávilágítani.

Anyag és módszer
    Tanulmányomban madártani szempontból három csoportba rendezve mutatom be az Őrségi (és korábban a Fertő-Hanság) Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai által végzett madármentés elmúlt húsz éve alatt nyert új madártani és természetvédelmi ismereteket.
A feldolgozott adatokkal kapcsolatban fontos leszögezni, hogy a 20 év során folyamatosan, egységes szempontok szerint vezetett, az egyes madarak bekerülésének körülményeit, kórtörténetét részletesen és teljes körűen tartalmazó nyilvántartás, adatbázis nem áll rendelkezésünkre. A fenti adatokat részben tartalmazó, írásos feljegyzések mellett a mindennapi madármentési munkában szerzett személyes tapasztalatok szolgáltatták írásom alapját. Ebből a forrásanyagból elsősorban a természetvédelmi helyzeténél fogva, valamint az országos és/vagy Vas megyei ritkasága okán figyelemre méltó fajok esetében nyert új információk kerültek kiemelésre, így a vizsgálat nézőpontja akaratlanul is szubjektív. Azonban a szubjektív kiemelés éppen arra biztosít lehetőséget, hogy hangsúlyozzuk: a madármentés folyamatosan szolgáltat madártani és természetvédelmi szempontból egyaránt jelentős, új ismereteket, melyeket ezen tevékenység végzése nélkül nem, vagy csak sokszorta nagyobb befektetést igénylő, célzott kutatásokkal volna lehetséges megszerezni.

Faunisztikai eredmények
    Kék vércse (Falco vespertinus)
Az alapvetően pusztai jellegű élőhelyeken elterjedt madárfaj az elmúlt száz év során fokozatosan szorult vissza, majd tűnt el a Dunántúl -kivétel a Mosoni sík- fészkelő madárfaunájából. Vas megyei fészkelésére több évtizede nem ismerünk adatot. Az utóbbi húsz évben azonban több alkalommal került sérült kék vércse Madárvédelmi Mintatelepünkre. A bekerült madarak Szombathely térségéből származtak, őszi, illetve tavaszi időszakban jutottak emberkézre. Utánanézve az adatoknak, a szombathelyi repülőtér területén sikerült a kék vércse vonuló csapatait több alkalommal nyár végén megfigyelni táplálkozás közben. A juhokkal legeltetett, rövidfüvű, ritkás facsoportokkal, bokrosokkal tarkított élőhelyről így kiderült, hogy az a fokozottan védett madárfaj vonulása során fontos szereppel bíró pihenőhely, ahol elképzelhető akár a kék vércse újbóli Vas megyei költése is.

Uhu (Bubo bubo)
    Az uhu nyugat-magyarországi előfordulásáról az 1990-es évek első felében Kárpáti László tudósított, a Soproni-hegység-beli fészkelés publikálásával. Vas megye tekintetében Bechtold István a madármentés keretében hozzá került példányról számolt be Kőszegről. Jó ideig kizárólag a madármentés szolgáltatott további adatokat a megyéből, így az uhu Horvátzsidány, Ják, Cák, Csepreg és Kemestaródfa térségében való jelenlétéről. Ezekről a helyekről rendre egy-egy példány került hozzánk. Az így kapott előfordulási adatok javarészt megelőzték az első Vas megyei költés (Cák) bizonyítását, illetve Ják és Horvátzsidány térségéből a mai napig nem ismert költés, noha -lévén az uhu állandó, területhez és párjához egyaránt hű madár- az minden bizonnyal valószínűsíthető.

Réti fülesbagoly (Asio flammeus)
    A kék vércséhez hasonlóan nyílt, pusztai jellegű élőhelyeken elterjedt bagolyfaj Vas megyei jelenlétére a Tömördi Madárgyűrűző Táborban kézre került példány mellett szintén a madármentés hívta fel a figyelmet. A Répce síkjáról, elsőként Bük város külterületéről került hozzánk egy sérült példány, majd Vasasszonyfáról többször is (legutóbb 2014 őszén) kaptunk egy-egy madarat. A madármentés adatai alapján kijelenthető, hogy legalább kisszámú, de rendszeres átvonuló, kóborló nálunk a fokozottan védett réti fülesbagoly, de utóbbi helyen akár a lehetséges költésének is érdemes utánanézni.

Gyöngybagoly (Tyto alba)
    A gyöngybagoly tradicionális fészkelőhelyeként számon tartott templomtornyokban az 1990-es években Vas megyében végzett állományfelmérés és mesterséges költőláda telepítés a fajnak csak nagyon gyenge állományát valószínűsítette. A madármentés adatai azonban kezdettől fogva árnyalták ezt a kedvezőtlennek tűnő képet. Rendre kerültek be a gépkocsi által elütött példányok a megye különböző részeiből. A költő párok hollétére aztán szintén a madármentés szolgáltatott adatokat. Mezőgazdasági terménytároló szellőzőcsövébe szorult fiókákról kaptunk hírt Egyházasrádócról, Nemesbődön pedig szintén egy magtár padlásáról szerette volna kitelepíteni a bagolycsaládot (megrettenve a hatalmas természetvédelmi értékük kapcsán magára vett felelősségtől) a jószándékú tulajdonos. Így a madármentésből nyert adatok alapján nyugtázhattuk, hogy a Nyugat-Európában már a múlt század második felében végbement költőhely váltás megyénkben is lezajlott: a felújítások során, galambok okozta tűzveszély elleni védekezésképpen lezárásra került templomtornyokból a gyöngybagoly átköltözött a mezőgazdasági telepek kiváló búvó- és táplálkozóhelyet nyújtó terménytárolóiba, gépszíneibe, magszárító tornyaiba.

Eredmények a madarak vonulásával, diszperziójával kapcsolatban

Vörös vércse (Falco tinnunculus)
    A vörös vércse a madármentés során hozzánk kerülő öt leggyakoribb madárfaj egyike. A jellemzően áramütés következtében sérülést szenvedő példányai közül számos egyed éli túl a balesetet maradandó szárny- és/vagy lábcsonkulással. Ők, mivel a szabad életre alkalmatlanok, Madárvédelmi Mintatelepünk állandó lakói lesznek. Tapasztalataink szerint könnyen szaporodnak fogságban is, melynek következtében évről-évre több vörös vércse fióka kel ki sérült szülők költésének eredményeként. A fiókákat a fészek elhagyását követő rövid időn belül szabadon engedjük, előtte azonban egyedi azonosítójú ornitológiai jelölőgyűrűvel látjuk el őket.
2010. augusztus 24-én bocsátottunk szabadon egy, a fenti körülmények között kelt fiatal vörös vércsét. A madarat 2011. január 15-én találta meg Ymer Qosja, a Shkodra- tó partvidékén, Albaniában, 634 km távolságban Kőszegtől. 4 hónap és 24 nap szabad életet követően lőtték le ott, ahol a madarak válogatás nélkül való vadászata napjainkban is általános. A közép-európai vörös vércsék fiatal példányainak vonulási hajlama ismert ornitológiai tény, azonban ez a madár volt az első, amely hazánkban jelölt példányként Albániából megkerült. Tőle, rajta keresztül tudhatjuk tehát, hogy vércséink számára a Földközi-tenger medencéjének a Shkodra-tóval és a Bojana folyó deltájával jellemezhető része fontos telelőterülete. Madarunk sorsa konkrét indokot és érvet szolgáltat Albánia és Montenegró természetvédelmi szervezetei számára az illegális vadászat visszaszorításáért folyó munkájukban.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)
    A fehér gólya esetében egyaránt jellemző, hogy fészekből kiesett vagy onnan való kirepülés közben sérülést szenvedett fiókák kerülnek hozzánk és az is, amikor maradandó sérülés miatt tartósan a telepünk lakóivá váló idős madarak állnak párba és költenek, nevelnek fel nálunk egészséges fiókákat. 2011. augusztus 23-án engedtünk szabadon 3 példány fiatal fehér gólyát, melyek között a fent leírt mindkét élettörténetre volt példát szolgáltató madár. Gólyáinkat 2011. szeptember 28-án egy ragadozómadarak vonulását kutató csoportban Lawrie Phipps figyelte meg L-Imgarr-on. A madarak Málta szigete egyetlen futballstadionjának reflektorjait szemelték ki éjszakázó helyül. A megfigyelők tisztában voltak vele, hogy a madarak élete veszélyben forog, hiszen a sziget többek között lakosságának minden madárra vadászzsákmányként tekintő mentalitásáról ismert. A madarak nyugodt álmát még a helyi rendőrség is őrizte, reggel pedig a földön gépkocsiból biztosították útjukat mindaddig, amíg el nem hagyták Málta légterét. Gólyáink története újsághír lett a szigeten és valamit javított annak természetvédelmi megítélésén az őt szankciókkal jobb magatartásra kényszeríteni próbáló Európai Unió vezető szervei előtt.
    2012. augusztus 14-én helyeztük fel a gyűrűt arra a gólyára, amely még abban az évben, december 6-án került kézre a calábriai Messina közelében. A madarat a Messinai Állatmentő Központ munkatársai fogták be. A gólyát nagy valószínűséggel gépkocsi ütötte el, nagy nyílt sebbel és jelentős vérveszteséggel szállították a központba ahol később elpusztult.
    Eseteink jelentősége abban áll, hogy a madárgyűrűzés száz évvel ezelőtti kezdete óta több mint ötezer Magyarországon gyűrűzött fehér gólyából korábban csupán 3 példány került meg Olaszországból. A gyűrűzési adatok alapján tehát joggal feltételeztük, hogy gólyáink vonulásuk során kizárólag a Boszporuszon át vezető útvonalat használják. Bár ez az elmélet a nálunk fészkelő madarak vonatkozásában továbbra is igaz, kőszegi gólyáink esete az előző évben Máltán észlelt társaival együtt azonban tovább árnyalja a vonulásukról eddig kialakult képet.

Gyöngybagoly (Tyto alba)
    A gyöngybagoly egy sérülten kézre került példányát 2001. szeptember 4-én bocsájtottuk szabadon Kőszegen. A madarat 2003. január 15-én Pellinger Attila találta meg elpusztulva Hegykőn. Egy 2009. augusztus 12-én elengedett madarunkat 2009. augusztus 27-én Kőszegdoroszló mellett gépkocsi ütötte el. Fenti adatok a gyöngybagoly esetében a szabadon engedés helyének 50 km-es körzetén belüli szétterjedésről árulkodnak.

Karvaly (Accipiter nisus)
    2005. augusztus 15-én Kőszegen engedtük el azt a karvalyt, amely három évvel később, 2008. április 10-én Csepregen pusztult el, ismeretlen körülmények között. A madár vélhetően térségünkben költött az eltelt években.

Természetvédelmi eredmények

Rétisas (Haliaetus albicilla)
    A rétisas Vas megyében való fészkeléséről hosszú ideig kizárólag a Belső-Őrség területéről volt információnk. A hazai állomány növekedése következtében nálunk is előkerültek új párok a Rába, a Rába-Csörnöc mentén, a Szajki-tavak és a Strém közelében. A megtelepedések egyértelműen bizonyították, hogy a fokozottan védett madár számára nem a megfelelő fészkelő- és táplálkozóhelyek hiánya jelenti az állománynagyságát korlátozó tényezőt. A madármentés ugyanakkor olyan adatokat szolgáltatott a rétisast veszélyeztető tényezőkről, amelyek következtében át kellett értékelni annak természetvédelmét.
    Az 1990-es évek közepén egy példány rétisas Zala megye területéről sörétlövés okozta sérüléssel került hozzánk, ami azt mutatta, hogy még a fokozott természetvédelmi oltalom és a vadászati kultúra fejlődése ellenére is reális veszély erre a madárra nézve a lelövés. Még nagyobb és talán még elszomorítóbb meglepetést okozott aztán az a madár, amelyet Hosszúpereszteg határából hoztunk el életveszélyes állapotban, karbofurán okozta, szándékosnak valószínűsíthető mérgezés tüneteivel. A madár - hála a gyors és szakszerű állatorvosi beavatkozásnak - túlélte a mérgezést és szabadon engedésre került. Az ő és a nála sajnos rosszabbul járt holló (Corvus corax) és egerészölyv (Buteo buteo) esete azonban rávilágított arra, hogy tévesen hittük eddig, miszerint a szándékos ragadozómadár-mérgezés térségünkben már a feledés homályába veszett.

Uhu (Bubo bubo)
    A madármentés 20 éves tapasztalatai statisztikailag értékelhető elemszámú mintával szolgálnak a madarakat veszélyeztető tényezőkre vonatkozóan is. Alátámasztják, hogy a nagytestű, elsősorban ragadozómadarak az áramütéstől, közlekedési eszközökkel, nagy üvegfelületekkel való ütközéstől sérülnek leginkább. Rendre kerülnek elő azonban új információk is sokszor szintén új veszélyforrásokról.
    Az uhu fent részletezett diszperzióját mélyebben vizsgálva kimutatható, hogy ez a madár napjainkban nem ritkán a települések közvetlen közelében vagy az őket övező, extenzíven művelt övezetből kiskertes-kertvárosias lakóövezetté átalakuló területeken fészkel, illetve táplálkozik. A területhasználat átalakulása ezekben az övezetekben olyan intenzíven zajlik, hogy ahol tegnap még traktor szántotta vagy éppen parlagon álló mezőgazdasági terület volt, ott „másnap reggelre” drótfonatos kerítések nőnek ki a földből. Az itt élő uhuk, amelyek a földközelben suhanva pásztázzák át a területet patkányok és sünök után kutatva már két esetben szenvedtek ütközéses balesetet ezekkel a hirtelen megjelent kerítésekkel.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)
    Szintén a területhasználat és a táj átalakulása okozta, hogy a fehér gólya legfőbb táplálkozóhelyét jelentő gyepek drasztikus mértékben visszaszorultak térségünkben. Különösen a nyári szárazságok, a fiókanevelés idején egykor bőséges és stabil mennyiségben rendelkezésre álló táplálékot biztosító nedves rétek tűntek el. Ezzel a folyamattal párhuzamosan (tőle függetlenül) közútjainkon óriási mértékű forgalomnövekedés tapasztalható. Különösen igaz ez a nagy kamionforgalmat bonyolító 8-as és 86-os számú útra megyénkben. Az utakon a sok gépkocsi tömegével gázolja el az ott áthaladni próbáló kisebb-nagyobb emlősöket és madarakat, nem is beszélve a megszámlálhatatlan rovarról melyek egy része a járműveken, egy része pedig az úttesten landol. Az utak mellett általában gyepsávokat is lehet találni, ahol rovarok és kisemlősök élnek, illetve amelyekben az autósok által kidobált szemét közt emészthető dolgokat is lehet találni. Ezt a folyamatosan újratermelődő állati hullákkal és szerves hulladékkal terített asztalt a dögevésre is hajlamos gólyák (a ragadozómadarak és varjúfélék mellett) felfedezték és egyre gyakrabban használják. A hatalmas kamionok azonban rájuk is veszélyt jelentenek. Míg a varjak vagy az egerészölyvek könnyen odébblibbennek a közeledő autó elől, a nagy szárnyfelületű, nagytestű, de kis súlyú fehér gólyát gyakorta felkapja és a kamion oldalához vágja az általa nem várt és ki nem számítható erősségű, gépkocsi okozta légáramlat. Egyre gyakrabban jut hozzánk ilyen sérüléstől szenvedő gólya, amely a legtöbb esetben belső zúzódásokkal is terhelve elpusztul.

Darázsölyv (Pernis apivorus)
    Évről évre kerül be hozzánk a késő nyári-kora őszi időszakban olyan darázsölyv, amely általában azévi fiatal madár, legyengült állapotban van, mindenféle külsérelmi nyom nélkül. ezek a madarak általában már nem hozhatók a szabad életre alkalmas állapotba. Nem rendelkezünk ismerettel arról, hogy mi történt ezekkel a madarakkal, de a közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy legalábbis közép-európai szinten általánosan jelentkező veszélyforrással van dolgunk, ami a fokozottan védett, vonuló ragadozómadárfajt nem tömegesen, de folyamatosan érinti.

Összefoglalás

Tanulmányomban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Madárvédelmi Mintatelepének (Kőszeg) húsz éves működése során összegyűlt adatok madártani-természetvédelmi szemléletű elemzésével foglalkoztam. Szubjektív válogatásom elsősorban a kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű fajokra vonatkozó, új, faunisztikai és madárvonulási ismeretekre és a korábban ismeretlen veszélyforrásokra igyekezett a figyelmet felhívni. Az itt közzétett ismeretanyag talán lényeges, de mégis csak töredék része annak az információtömegnek, ami a madármentés során birtokunkba kerül vagy kerülhet akkor, ha azt szisztematikusan gyűjtjük, dokumentáljuk és közzétesszük. Bízom benne, hogy jelen írás a madártan és a konzervációbiológia tudományának művelőit meggyőzte arról, hogy a madármentés az általuk művelt diszciplínák számára is szolgáltat hasznos ismereteket. Azt a véleményemet azonban minden madármentéssel és természetvédelemmel foglalkozó szakember számára fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ne feledjük: ezen szeretett tevékenységeink művelésének célja végső soron nem lehet más, mint „embermentés”, „embervédelem”, az ember-természet és az ember-ember kapcsolat jobbá és szebbé tétele.