Cinege
Vasi Madártani
Tájékoztató
7. szám
Ornithological Newsletter of
Vas
County
The 7th issue
Szerkesztette: Dr. Gyurácz József
Editor: J. Gyurácz
Szombathely 2003
Palkó Sándor (1959-2002) emlékének
To the memory of Sándor Palkó
ISSN 1786-2000
Kiadja a Chernel István Madártani és
Természetvédelmi
Egyesület (MME 8. sz. Vas megyei Csoportja) 9700 Szombathely,
Károlyi
G. tér 4.
Dr. Gyurácz József elnök, Bánhidi Péter titkár, Horváth
Ildikó gazdasági vezető, Barbácsy Zoltán alelnök, Jene Sándor és
Lőrincz
Csilla titkár-helyettes
I. Chernel Ornithological and Nature Conservation
Society
(The Vas county group of MME/BirdLife Hungary)
Tartalom
EGYESÜLETI ÉLET
Visszatekintés 2002-re
TERMÉSZETVÉDELEM
Barbácsy
Zoltán: Vas megye fehér gólya (Ciconia ciconia) állománya a 2002. évben
Gyurácz
József:
A költő gyurgyalagok (Merops apiaster), partifecskék (Riparia riparia)
felmérése és védelme Vas megyében
Németh
Csaba:
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság siketfajd (Tetrao urogallus)
programja
Kelemen
Tibor:
A negyedik békamentés Balogunyom határában
Dankovics
Róbert:
Lábatlan félelmeink, hüllők Vas megyében
Szinetár Csaba: Vas megye védett
pókjai
MONITORING, FAUNISZTIKA, FLORISZTIKA
Bánhidi
Péter:
Tömördi Természetvédelmi és Madárgyűrűző Tábor (2002)
Kiss János:
A vándorfüzike
(Phylloscopus inornatus) előfordulása Tömördön
Góczán
József,
Gyurácz József: A sárgafejű királyka (Regulus regulus) őszi vonulása
Tömördön
Lepold
Zoltán, Gyurácz József, Lepold Ágnes, Ruff Andrea: Új vonulásvizsgálati
módszer Tömördön és Sumonyban – Magyarországon először
Jene Sándor:
A körmendi munkacsoport idei programjaiból
Varga László: A
zsennyei
kavicsbánya-tavon végzett madármegfigyelések összegzése
Németh
Csaba:
Seregélyek (Sturnus vulgaris) tömeges baleste
Illés
Péter: A jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) előfordulása Magyarországon
Korsós
Zoltán,
Dányi László: A tömördi talajcsapdák százlábú (Chilopoda) és
ikerszelvényes
(Diplopoda) állatai
Pálmai
Angéla,
Dankovics Róbert: A fehérszélű denevér (Pipistrellus kuhli) újabb hazai
előfordulása
Mesterházy
Attila: Az ürge (Spermophilus citellus) előfordulása Vas megyében
Keszei
Balázs:
Kiegészítések és újabb adatok a tömördi Nagy-tó növényvilágának
ismeretéhez
Mesterházy Attila:
Ritka
gyomnövények Vas megyében
TERMÉSZETVÉDELÉMI NEVELÉS
Lőrincz
Csilla:
Madáretetőm Madarai Gyermekrajz Pályázat
Kelemen
Tibor: Madarak és Fák Napja Országos Verseny, Szombathely –
negyedik
körzeti forduló
Gáspár
Gergely:
Madarak és Fák Napja országos verseny döntője, 2002
A
Chernel
István Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatói 2002-ben
Fotók
§
Contents
SOCIETY LIFE
Looking back on
2002
CONSERVATION
Zoltán
Barbácsy: The White Stork (Ciconia ciconia) Population of vas County
József
Gyurácz: Bee-eater (Merops apiaster) and Sand Martin (Riparia riparia)
Project
Csaba
Németh: Capercaillie (Tetrao urogallus) Project in Őrség National Park
Tibor
Kelemen: The Fourth Frog-Saving Project near Balogunyom
Róbert
Dankovics: “Legless Fears” – Reptiles in Vas County
Csaba
Szinetár: Protected Spiders in Vas County
MONITORING ON THE FAUNA AND FLORA
Péter
Bánhidi: Tömörd Nature Conservation and Bird Ringing Camp 2002
János
Kiss: Occurrence of the Yellow-browed Warbler (Phylloscopus inornatus)
in Tömörd
József
Góczán, József Gyurácz: Autumn Migration of the Goldcrest (Regulus
regulus) in Tömörd
Zoltán Lepold, József Gyurácz, Ágnes Lepold, Andrea Ruff:
A New Method
to Examine Migration in Tömörd and Sumony
Sándor
Jene: Projects of the Körmend Working Team
László
Varga: Bird Observations on the Gravel Mine Lake near Zsennye
Csaba
Németh: Mass Accident of Starlings (Sturnus vulgaris)
Péter
Illés: Occurrence of the Crab Pacifastacus leniusculus in Hungary
Zoltán
Korsós, Dányi László: Chilopoda and Diplopoda species from the ground
traps in Tömörd
Angéla
Pálmai, Róbert Dankovics: Another Occurence of the Bat Pipistrellus
kuhli in Hungary
Attila
Mesterházy: Occurrence of the Souslik (Spermophilus cittellus) in Vas
County
Balázs
Keszei: Additions to and New Data on the Flora of the Tömörd Lake
Attila
Mesterházy: Rare Weeds in Vas County
ENVIRONMENTAL EDUCATION
Csilla
Lőrincz: “Birds of my Feeding Table”, Children’s Competition
Tibor
Kelemen: Regional Lap of the Day of Birds and Trees National Competition
Gáspár
Gergely: National final of the Day of Birds and Trees Competition
Supporting
organizations of the István Chernel Ornithological and Nature
Conservation Society in 2002
Photos
EGYESÜLETI ÉLET
Visszatekintés
2002-re
Looking back on 2002
The
article lists the projects in 2002. Those not mentioned in the
rest of the newsletter are: general assembly in February, barn owl
nestbox project, Hungarian Conservational and Biological Conference in
Sopron, purchasing sunflower seeds to feed birds in winter, Birds’
Christmas in December, applications for funding.
2002. február 16-án tartottuk rendes évi közgyűlésünket
a Berzsenyi Dániel Főiskolán. A közgyűlés elfogadta az egyesület 2001.
évi pénzügyi beszámolóját, valamint a 2002. évi munkatervét és
költségvetését.
A közgyűlés végén Bánhidi Péter a Bükkben szervezett madarász túráról,
Gyurácz József a Berzsenyi Dániel Főiskola biológia szakos hallgatóinak
hazai és külföldi terepgyakorlatairól tartott diavetítéssel egybekötött
előadást.
Márciusban kiállítást rendeztünk az MMIK és egyesületünk
által meghirdetett “Madáretetőm madarai” című pályázatra beérkezett
rajzokból
és egyéb pályaművekből. A pályázaton több mint száz gyermek vett részt.
A kiállítás megnyitóján adtuk át a legjobb pályázóknak a pénz, könyv és
egyéb jutalmakat.
Április 28. és május 5. között rendeztük meg a tavaszi
Tömördi Természetvédelmi és Madárgyűrűző Táborunkat. A Madarász Suli és
Madarász Ovi nevelési programunk keretében havonta két alkalommal
rendeztünk
foglalkozásokat. A Madarak és Fák Napja Országos Vetélkedőn első
helyezést
értek el a vasi madarász gyerekek. A körzeti versenyt Kelemen Tibor és
Lőrincz Csilla szervezte Szombathelyen.
A költési, vegetációs időszakban folyamatosan végeztük
a fehér gólya, gyurgyalag és kétéltű állományfelméréseket, valamint a
florisztikai
adatgyűjtéseket. Szükség esetén megtettük a védelmi intézkedéseket,
tárgyalásokat.
Folytattuk a gyöngybagoly költőládák kihelyezését. Körmendi
munkacsoportunk
augusztusban szervezte meg szokásos madárgyűrűző táborát a
Rába-völgyben.
Július 28-tól november 10-ig folyamatosan működött az őszi Tömördi
Természetvédelmi
és Madárgyűrűző Táborunk. A tábor munkáját polgári szolgálatos
munkatársunk,
Huszár Huba tanár segítette. A Herman Ottó Szakközépiskola vadász
szakos
tanulói szakmai gyakorlatuk, a BDF biológia szakos hallgatói pedig
ökológia
terepgyakorlatuk egy részét idén is a madárvártán töltötték. A
szakközépiskola
segítségével a réteket ez évben is kezelni tudtuk gépi szárzúzóval.
Október
8-án a madárvártán folyó munkáról dr Markovics Tibor, az Őrségi Nemzeti
Park igazgatója is személyesen tájékozódott. Október 1-2-3-án a tömördi
tó környékére szervezett madármegfigyeléssel bekapcsolódtunk a
Nemzetközi
Madármegfigyelő Nap akcióba. Az idei madárgyűrűzést is vidám
bulival
zártuk.
Az I. Magyar Természetvédelmi Biológia Konferencián,
Sopronban, valamint a BDF által a Magyar Tudomány Napja alkalmából
rendezett
tudományos tanácskozáson a vasi madártant egy-egy előadással Gyurácz
József,
csoportunk elnöke képviselte.
A téli madáretetéshez idén 15 q napraforgót
vásároltunk,
melyet aktív tagjaink között osztottunk szét. December 28-29-én a
Madárkarácsony
megrendezésével búcsúztunk az óévtől. A kutatási és védelmi
tevékenységünk
anyagi hátterének biztosításához több pályázatot készítettünk 2002-ben
is. Ezek közül a Környezetvédelemi Alap Célelőirányzathoz és a
szombathelyi
önkormányzathoz benyújtott pályázataink kapták a legtöbb támogatást.
Sajnos
a KAC támogatást csak év végén kaptuk meg. Ez évi tevékenységünkről is
többször hírt adtunk különböző lapokban, tévékben. Tagtársainknak
köszönjük
áldozatkész segítségét és további eredményes munkát kívánunk!
A Chernel István Madártani és Természetvédelmi
Egyesület
vezetősége
BirdLife grafika: Héja (Accipiter gentilis)
TERMÉSZETVÉDELEM
Vas
megye fehér gólya (Ciconia ciconia) állománya a 2002. évben
Barbácsy Zoltán
9941 Őriszentpéter, Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Siska szer 26/a
e-mail: orseginp@axelero.hu
Z. Barbácsy: The White Stork
Population of Vas County in 2002
Out of 365 known nests only 289 were occupied and there were youngs in
only 272. This is poorer than in earlier years. In spite of
our conservation work numbers are falling due to spring migration
problems. Insulation of electric poles and wires continued to
lose no storks because of accidents that could be avoided.
Vas megyében 2002-ben, összesen 365 fehér
gólya
(Ciconia ciconia) fészek került összeírásra. Ebből 289 fészek volt
lakott
valamilyen szinten. 272 fészekben költöttek párok (HPa), 4 fészekben
magányos
gólya (HE) tartózkodott, míg 13 fészket csak átmenetileg, rövid ideig
foglaltak
el gólyák (HB 1,2). A 2000. évhez viszonyítva jelentősen csökkent a
fészkelő
párok száma. Idén 32 párral kevesebb gólya költött a megyében, mint
2000-ben.
Minden eddiginél magasabbra szökött a megüresedett fészkek száma,
jelenleg
76 gólyaszállás lakatlan. Még nyugtalanítóbb, hogy a megye jó
gólyás
helyeinek számító területein is több fészek áll üresen. Sajnos úgy néz
ki, kevés az utánpótlás vagy máshová húzódik el, ez olvasható ki az
adatokból.
A nyolcvanas évek végén bekövetkezett jelentős
állománynövekedést
nem tudta megtörni az 1991. rossz gólyás év, 6-7 %-kal tovább
növekedett
évente a párok száma, azonban az 1997. évi katasztrófális év rendet
vágott
az állományban. Az utána következő néhány évi bizakodás nem váltotta be
reményeit, a megárvult fészkek zöme végleg elnéptelenedett, az egyedül
maradt gólyák más vidékre húzódtak. A párok száma a kimagaslóan nagy
állománynövekedést
hozó 1989. év előtti szintre esett vissza. Mindez a gólyák fészkelése
védelmében
folyamatosan végzett állhatatos munka mellett.
Az okok nem a hazai viszonyokban keresendők, példa
rá az idei igazán száraz év is, amikor a páronkénti fiókaszaporulat
mégis
megközelítette az igazán csapadékos tavaszi-nyári évnek számító 1996.
évi
értéket. A fiókákat sikerrel felnevelő párok (HPm) átlagosan 2,7 fiókát
gondoztak, míg az összes gólya párra számított középérték is 2,0 lett.
Idén a háromfiókás fészkek aránya kimagasló (47 %), és négyfiókás
fészek
is szép számmal akadt (19%). Öt fióka viszont egyetlen fészekben sem
nevelkedett
fel idén. Mindamellett az idei év is csak közepesnek nevezhető, mert
fióka
nélküli párok száma jóval magasabb az átlagosnál, 26 %-ot tett ki.
Tavasszal
számos gólya késve érkezett, így elhúzódott, illetve többnyire elmaradt
a költés. A fiókanélküli párok jelentős mennyiségének az okát is
leginkább
az afrikai, illetve a tavaszi visszavonulás viszontagságaiban kell
keresni.
Az idei évben összesen 5 új fészek létesült, de
abból sem mind jelent valóban új párt, van köztük áttelepülő is. Nem is
meglepő ez a rendkívül alacsony szám, az átlagos 15-20-szal szemben,
mert
1997. óta lényegesen kevesebb a felnevelődött és a később költésbe álló
gólyák száma. Egyedül az említett évben közel 300 fiókával kevesebb
indulhatott
útnak augusztusban Vas megyéből. 1997-ben a párok 51 %-a nem nevelt
szaporulatot.
A idei évben 42 helyen végeztünk fehér gólya
fészkeléssel
kapcsolatos munkát. Új párok megtelepedését műfészekkel segítettük, a
költés
biztonságát a fészek tartóra való helyezésével oldottuk meg.
Vasasszonyfán
egy kéményről a bevált módszerrel – nyáron fiókástól – egy fészket is
áthelyeztünk,
biztosítva a gólyák fészkelésének folyamatosságát. A megyében az elmúlt
években 44 fészket helyeztünk át, többségében a villamos hálózatról,
különálló
oszlopra. Közülük néhány, az idők folyamán, nem tudván dacolni a
széllel,
bizonyos mértékig megdőlt. Ezek függőlegesbe hozását is megoldottuk.
Mindezek mellett az idei fehér gólya védelmi munka
leghangsúlyosabb eleme a fészkek közelében lévő transzformátorokra és
más
20 kV-os vezetéket tartó oszlopokra történő „gólyaállóka” felhelyezése,
meggátolva a gólyák áramütését. Évente számos ügyetlen,
szárnypróbálgató
fiatal gólya járt pórul eddig ezeken a helyeken. Célunk, hogy az utóbbi
évek csökkenő létszámú fiókái közül már ne veszítsünk el többet a
kivédhető
helyzetekben.
Egyesületünk a védelmi munkát az Őrségi Nemzeti
Park Igazgatóság és az ÉDÁSZ Rt hathatós támogatásával végezte.
A
költő gyurgyalagok (Merops apiaster), partifecskék (Riparia riparia)
felmérése
és védelme Vas megyében (2002)
Gyurácz József
9737 Bük, József A. 1./d.
e-mail: gyjozsi@fs2.bdtf.hu
J. Gyurácz: Bee-eater
and Sand
martin Projects
The estimated population of bee-eaters has dropped by 15%, sand
martins by 21 % compared to last year’s data. The chart shows the
number of pairs in the known sites.
Az idén is felmértük az ismert költőhelyeken a Vas
megyében
fészkelő gyurgyalagok (Merops apiaster) és partifecskék (Riparia
riparia)
számát. A felmérés része az MME RTM programjának és a Nemzeti
Biodiverzitás-monitorzó
Rendszernek. Halogyról és Csörötnekről Varga László közölt adatokat.
Település |
Gyurgyalag |
Partifecske |
Bozsok (régi) |
8 |
- |
Bozsok (új) |
7 |
- |
Csörötnek |
2 |
- |
Egervölgy |
4 |
60 |
Gérce |
- |
250 |
Győrvár |
5 |
400 |
Halogy |
3 |
- |
Hosszúpereszteg |
5 |
10 |
Ikervár |
36 |
- |
Köcsk |
1 |
- |
Mersevát |
5 |
60 |
Molnaszecsőd |
1 |
- |
Olaszfa |
2 |
- |
Pácsony |
7 |
- |
Perenye |
14 |
- |
Petőmihályfa |
5 |
- |
Tormásliget |
7 |
- |
Vashosszúfalu (régi) |
9 |
- |
Összesen |
121 |
780 |
A költőpárok telepenkénti megoszlását a mellékelt
táblázat tartalmazza. 2002-ben a 18 költőhelyen a költő gyurgyalag
párok
becsült száma összesen 121, a partifecskéké 995 volt. A tavalyi évben
becsült
állománynagysághoz képest gyurgyalag esetében ez több mint 15
százalékos,
a partifecske esetében több mint 21 százalékos csökkenést jelent.
Gércén a homokbányát üzemeltető faluszövetkezet
a partifecskék számára külön, új homokfalat alakított ki. Így a
fecskéket
nem veszélyeztette a folyamatos bányászat. A már nem művelt
bányaterület
tájrendezési tervének egyeztető tárgyalása 2002. június 11-én volt. A
Gércei
Faluszövetkezet központjában megrendezett egyeztető tárgyaláson Mihály
Győzővel, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával együtt
érvényesíteni
tudtuk a madárvédelmi szempontokat. A tájrendezési terv előírja egy
20-30
méter hosszú, 3 méter magas, fészkelésre alkalmas, függőleges földfal
kialakítását.
2002-ben két helyen tapasztaltam szándékos emberi
pusztítást. Hosszúperesztegen valaki kapával próbálta a költőüreget
kiásni,
melynek hatására a madár elhagyta fészkét. Petőmihályfán bottal tömték
be az egyik költőüreget.
Kérem tagtársaimat, akik újabb gyurgyalagtelepről
tudnak, hogy jelezzék számomra. Előre is köszönöm!
Az
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság siketfajd (Tetrao urogallus) programja
Németh Csaba
9941 Őriszentpéter, Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Siska szer 26/a
e-mail: orseginp@axelero.hu
Cs. Németh: Capercaillie
Project in Őrség National Park
After the mid-20th century the capercaillie became extinct in Vas
county. The project aims to reintroduce the birds. As the
first step a cock and two hens have been bought. Hopefully they
will have enough chicks to be later repatriated.
A siketfajdnak (Tetrao urogallus) Vas megyében a
XIX. sz. végétől a XX. század közepéig két fészkelő populációja volt
ismert,
egy nagyobb az Őrség területén és egy kisebb a Kőszegi-hegységben. Noha
Chernel István a faj XIX. sz. végi megjelenéséről mint előzmény nélküli
jelenségről számol be, feltételezhető, hogy a korábbi időszakokban is
fészkelt
siketfajd térségünkben. Az utolsó fészkelő populációk eltűnésében
számos
tényező szerepet játszhatott, melyek közül az élőhelyek fokozódó
zavarása,
az intenzív vadászat, a vaddisznó (Sus scrofa) elszaporodása és a faj
általánosan
tapasztalható térvesztése említendő elsősorban.
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 2002. március
1-i megalakulását követően céljául tűzte ki, hogy visszahozza a
siketfajdot
az Őrség területére. Ennek érdekében sikerült felvenni a kapcsolatot
egy
ausztriai siketfajd tenyésztővel, akinél a tavasz folyamán
tanulmányoztuk
a faj tenyésztésének lehetőségét. Útmutatása alapján, a Müllex-Körmend
Hulladékgyűjtő és Hasznosító KFT támogatásával felépítettünk egy
voliert
a siketfajdok számára. Az ősz folyamán egy kakast és két tojó madarat
kaptunk
tenyésztési célból a Hármashatár Baráti Körtől.
Terveink szerint elsőként a faj zárttéri tartásában
és szaporításában kell szert tennünk megfelelő gyakorlatra. Ezt
követően
kerülhetne sor néhány madár bemutatóhelyen való tartására, hogy a
Nemzeti
Park látogatói is megismerhessék ezt a hazánkból kipusztult madárfajt.
Végül, amennyiben sikerül legalább egy tucatnyi fiókát felnevelni,
megfelelő
előkészítést követően sor kerülhet a madarak repatriálására.
A fent vázolt elképzelés megvalósításához
természetesen
nagyon sok tapasztalat, szerencse és kitartás szükséges. A kellő
alázattal
végzett munka azonban remélhetőleg évek multával sikerre vezet és akkor
újra gyönyörködhetünk az őrségi siketfajdok dürgésében.
(Rajz: Cramp 1992)
A
negyedik békamentés Balogunyom határában
Kelemen Tibor
9700 Szombathely, Király u. 15. I/3.
T. Kelemen: The Fourth
Frog-Saving Project Near Balogunyom
This year the project worked between March 17 and April 2.
The preceding dry periods had an enormous negative effect on the number
of frogs. Another problem was that the galeforce wind tore the
foil several times. The changes in the number of common toads
over years is illustrated in the graph. The table below shows the
number of saved frogs daily.
Az idén negyedik alkalommal rendeztük meg a
békamentést
Balogunyom határában, a megszokott útszakaszon. Az előző évek száraz
időszakai
erősen éreztették hatásukat a békák mennyiségét illetően. Az idei évben
vizsgáltuk leghosszabban, március 17-től április 2-ig a vonulást, és ez
alatt 70 példány barna varangyot (Bufo bufo), összesen 96 (!) példány
békát
sikerült átmenteni az út túloldalára.
Ebben az időszakban minimális volt a víz a tóban.
A tavat körbevevő árokban is, illetve magában a tóban csak helyenként,
foltokban volt víz. Már az első héten, pár nappal a fóliaállítás után
erős,
viharos szél fújt, mely egyes szakaszokon leszabta a fóliát. Egy idő
után
annyira felerősödött és folyamatossá vált a szél, hogy a fólia 80%-át
letépte,
és meddő próbálkozás volt visszarakni, mivel csak ideig-óráig maradt
fenn.
Három-négy napig tartott ez az állapot. Ez idő alatt úgy próbáltuk
ellensúlyozni
a fólia hiányát, hogy az ellenőrzéseket hosszabbra vettük - főleg az
esti
órákban – és folyamatosan figyelemmel kísértük a békák mozgását,
illetve
összeszedtük az útra feltévedőket, és átvittük a tóhoz. Ami már régen
nem
történt meg, vödrök tűntek el az akció során, a végére pontosan 13
vödörrel
volt kevesebb.
A békamentés végén a megszokott peterakó helyeken
egyetlen barnavarangy petefüzér sem volt látható, csak kb. 8-10 példány
erdei béka (Rana dalmatina) petecsomó. Barna varangy is csak egy-egy,
amint
épp csak a feje állt ki, ahogy befúrta magát az iszapba.
Az elmúlt pár év adatai már bizonyos
összehasonlításokra
adnak lehetőséget, bár a fóliaszakasz nem minden évben volt ugyanolyan
hosszú. Ez a tény különösebben nem befolyásolta a mennyiséget, mivel az
előző évekhez képest hosszabb fóliaszakaszon egyre kevesebb béka volt.
Érdemes elgondolkodni, ha így marad a tó, meddig apad a békaállomány,
illetve
mennyire van arányban a megmentett békák száma a belefektetett
munkával.
Az idén is voltak csoportok, akik kíváncsian szemlélték, hogyan zajlik
a békamentés. A program lebonyolításában nagy segítségemre volt Huszár
Huba polgári szolgálatosunk, munkájáért ezúton is szeretnék köszönetet
mondani.
Lábatlan
félelmeink, hüllők Vas megyében
Dankovics Róbert
9721 Gencsapáti, Ady E.u.49.
e-mail: drobert@fs2.bdtf.hu
R. Dankovics: ’Legless
Fears’
– Reptiles in Vas County
Reports in the local newspaper have often caused fear among
people in the area though none of the reptiles in our county can be
really dangerous. The ones with serious bites are too
scarce. These reports only make people afraid of harmless
animals. The author describes some common species.
Az ember a kígyóktól való félelmét ősidők óta
hordozza.
Tudjuk azonban, ezek az állatok is, mint sok más misztikus és veszélyes
lény, csak az ismereteink hiánya miatt tűnik félelmetesnek. Vas
megyében,
a helyi sajtóban, a korábbi évekhez képest, a 2002. évben gyakrabban
jelent
meg kígyókkal foglalkozó híradás. Az okokat vizsgálva sajnos azt
tapasztaljuk,
hogy nem a hüllők alaposabb megismerését és a lakosság hiteles
tájékoztatását
célozta az írások többsége, sokkal inkább a „Kenyeret és cirkuszt a
népnek”
mottóból a cirkuszt.
Törvényeink minden hazai kígyót védenek, beleértve
a viperáinkat is. Hazánk két viperafaja gyakorlatilag veszélytelennek
tekinthető,
annak ellenére, hogy a marásúk akár életveszélyes is lehet. A rákosi
vipera
(Vipera ursinii rakosiensis) oly mértékben megritkult, hogy
fennmaradása
is kétségessé vált, mérge pedig kifejezetten gyenge. Szakemberek
véleménye
szerint az ellenszérum beadása e faj esetében nagyobb kockázattal jár,
mint maga a marás. Fokozottan védett! A keresztes vipera (Vipera berus)
az előző fajnál lényegesen agresszívabb természete és erősebb mérge
miatt
fokozottabb elővigyázatosságot igényel, azonban szintén ritka, s
Magyarországon
csak néhány helyen fordul elő, így a Szatmár-Beregi síkon, a
Zempléni-hegységben
valamint Somogy megye egyes területein. Amennyiben rátekintünk e két
faj
hazai előfordulásait feltüntető térképre, láthatjuk, hogy az időnként
felreppenő
hírekkel ellentétben, Vas megyében nem tudott senki felmutatni itt
gyűjtött
viperát. A híradások által közölt viperafaj hazánk területén nem is
fordul
elő, így Vas megyében sem. A megalapozatlan kijelentéseknek pedig
ártatlan
áldozatai lettek.
Ezek után felvetődik a kérdés, ha nem vipera, akkor
mi okozta a riadalmat? Mivel Magyarország nem túl gazdag hüllőkben, a
kígyófajok
száma sem sok. Összesen öt sikló, a rézsikló (Coronella austriaca), az
erdei sikló (Elaphe longissima), a haragos sikló (Coluber caspius), a
vízi
sikló (Natrix natrix) és a kockás sikló (Natrix tessellata), és kettő
viperafaj,
a keresztes vipera, valamint a rákosi vipera fordul elő. Bár nem kígyó,
hanem gyík, lábatlan volta miatt a törékeny kuszma (Anguis fragilis) is
a lehetséges fajok között szerepelhet.
E fajok közül, a földrajzi hely, az élőhely és az
állat megfigyelt jellegzetességei nyújthatnak további támpontot az
azonosításban.
A földrajzi hely alapján megyénkben tovább szűkül a lehetséges fajok
száma.
Eltűnik a két viperafaj, valamint a haragos és a kockás sikló is. Az
élőhelyek
alapján már nehezebb azonosítani a fennmaradó néhány siklót és a
törékeny
kuszmát. Minden fajnak van ugyan jellegzetes élőhelye, az előfordulások
azonban nagymértékű átfedést mutatnak. Nagyobb álló és folyóvizek
mellett
elsősorban vízi siklóval, réteken, legelőkön törékeny kuszmával és
rézsiklóval,
középhegységi és dombvidéki erdeinkben a megyénkben megfigyelhető fajok
mindegyikével találkozhatunk.
A megyénkben előforduló siklók közül küllemében
a rézsikló téveszthető legkönnyebben össze a hazai viperákkal.
Tarkójának
jellegzetes U vagy X mintázata, a háta két oldalán végigfutó szaggatott
pontsor, kis testmérete (40-70 cm) megtévesztheti a gyakorlatlan
megfigyelőt.
E faj a rétek közelében lévő épületekbe és a kert alkalmas üregeibe is
behúzódik. A vízi sikló színében és mintázatában egyaránt változatos
faj.
E sikló képes a teste elülső harmadát a kobrákhoz hasonlóan megemelni,
s közben sziszegve, alsó állkapcsának tövét szélesre feszíteni, mitől a
fej háromszögletű, és lényegesen szélesebb lesz, mint a nyak. A tarkója
két oldalán azonban jellegzetes sárga és fekete mintázatot visel, ami
csak
erre a fajra jellemző. Hasa fekete-fehér „zongora billentyűzetre”
emlékeztet.
Az erdei sikló tarkóján szintén látható sárga folt, azonban a fekete
folt
hiányában ez alig észrevehető az alapszínében is sárgásbarna siklón.
Ennek
a siklónak a feje kicsi, azonos szélességű a nyakával. Megyénkben,
nevéhez
hűen, összefüggő erdőkkel borított élőhelyeken fordul elő. Ritka.
A vízi és az erdei sikló teljes hossza kifejlett korában jóval
meghaladja
az egy métert.
Az európai lábatlangyík, másik nevén törékeny
kuszma,
bár lábai hiányoznak, nem kígyó. A szemhéjai nem forrtak össze, így a
kígyókkal
ellentétben képes pislogni, s amíg a kígyók farksérülése soha nem
regenerálódik,
e faj védekezés céljából maga is képes megválni farka egy részétől, ami
azután lassan újra kinő, mint más gyíkoknak. A lábatlan gyík rejtett
életet
él, ezért viszonylag ritkán találkozunk vele. Élőhelyekben nem
válogatós.
A városszéli kiskertektől az őrségi erdőkön és réteken át az Írottkő
tetejéig,
ha kitartóan keressük, megtaláljuk. Csillogó barnás, szinte
porcelánszerű
testén vékony hosszirányú csíkozás, s néha kék pontok láthatók. Az
újszülöttek
sárgás krémszínű hátán, a gerincvonalon sötét vonal fut a tarkótól a
farok
végéig. E faj, a rézsiklóhoz hasonlóan, nem rakja le tojásait. Utódai
az
anya testében kifejlődnek, majd világrajövetelük után gyorsan
átszakítják
a vékony, átlátszó tojásburkot, s máris önálló életre képesek.
Vas megye negyed tucat siklófaja és lábatlangyíkja,
méregmirigy és méregfog híján, az ijedtségen és kisebb horzsolásszerű
harapásokon
kívül, nem jelent veszélyt, sem az emberre, sem háziállataira nézve.
Vas
megye
védett pókjai
Szinetár Csaba
9700 Szombathely, BDF Állattani Tanszék, Károlyi Gáspár tér 4.
e-mail: szcsaba@fs2.bdtf.hu
Cs. Szinetár: Protected
Spiders in Vas County
The Atypus affinis has been found on the Ság mountain and it
probably lives elsewhere, too. The Eresus cinnaberinus has been
found there, too as well as in a deserted stone-mine in the Kőszeg
Mountains. The Dolomedes fimbriatus has been found on several bogs in
the area. Other protected spiders are also supposed to live in
the county. It would be important to take these spiders into
consideration in the management of protected areas.
2001 tavaszán megjelent környezetvédelmi
miniszteri
rendelet (13/2001(V. 9.) alapján 15 pókfaj nyert törvényes védelmet
hazánkban.
Ezek a fajok Európa más területein is a veszélyeztetett fajok között
szerepelnek,
többségében nagy méretű, nem csak specialisták által determinálható,
esetenként
feltűnő és dekoratív fajok. Ezek a szempontok más állatcsoportok
esetében
is szerepet kaptak, és hasznos szerepet tölthetnek be a
természetvédelmi
tudatformálásban. Vas megye területén bizonyított előfordulási adattal
az alábbi három faj rendelkezik.
Tölgyes torzpók – Atypus affinis (Eichwald,
1830)
A torzpókok (Atypidae) Magyarországon előforduló három faja közül ez
a faj a leggyakoribb. A torzpókok a füves, ritkábban erdős területek
tárnaépítő,
rejtett életmódú pókjai. Szövedékkel bélelt lakócsövük a föld felszíne
felett is folytatódik, s egyben a sajátos zsákmányszerző eszközét is
jelenti
az állatoknak. Csak az ivarérett hímjeik hagyják el a lakócsöveket, így
megfigyelési és gyűjtési adatok többsége a hímekre vonatkozik.
Élőhelyükön
az intenzív gyephasználat (taposást is beleértve, esetleg égetést)
kerülendő,
illetve korlátozandó. A tölgyes torzpók leggyakrabban a középhegységek
melegkedvelő tölgyeseiben, bokorerdeiben és lejtősztyeppjein fordul
elő.
Vas megyében a Ság hegyről vannak adatai, de feltételezhető, hogy a
Hercsegen,
illetve a Kőszegi-hegységben is előfordul.
Bikapók – Eresus cinnabarinus (Olivier,
1789)
A bikapók életmódja sajátosan ötvözi a tárnalakó és fogóháló készítő
pókok jellemzőit. Sekély, 5-10 centiméter mély tárnáinak folytatásaként
a föld felszíne fölé emelt szétterülő tölcsérszerű fogóhálót sző,
mellyel
talajfelszíni rovarokat zsákmányol. A kóborló életmódú cinóberpiros
hímek
más hazai fajjal nem téveszthetők össze. Augusztustól októberig,
illetve
tavasszal elsősorban májusban és júliusban láthatjuk a őket. Az
egyszínű
fekete színű nőstények nem hagyják el tárnáikat. A faj nyílt xeroterm
társulásokban,
elsősorban a középhegységeink déli kitettségű sziklagyepeiben,
lejtősztyeppekben,
valamint homok pusztákon fordul elő. Vas megyében az előző fajhoz
hasonlóan
a Ság hegyen él, illetve egy kőszegi-hegységi lelőhelyről, egy
felhagyott
bányából ismert az előfordulása.
Szegélyes vidrapók – Dolomedes fimbriatus
(Clerck, 1757)
Viszonylag gyakori pókfajunk, mely mocsár- és lápréteken, nádasokban,
valamint láperdőkben egyaránt jelen van. Legjellemzőbb Vas megyei
élőhelyei
az őrségi láp-, és mocsárrétek és égeres láperdők. A Rába völgyében,
valamint
a Kemeneshát lápfoltjaiban is számos helyen él.
Az alábbiakban szereplő három további faj nagy
valószínűséggel
szintén előfordul Vas megyében, de esetükben jelenleg nem rendelkezünk
sem konkrét megfigyeléssel, sem korábbi gyűjteményi példánnyal.
Szurkos torzpók – Atypus piceus (Sulzer,
1776)
Korábbi hazai adatai főleg bükkösökből és fenyvesekből származtak.
Újabb adatok alapján középhegységi xeroterm füves élőhelyeken és a
Dunántúl
egyes kékperjés, kiszáradó láprétjein is előkerült, így például a
szomszédos
Zala, illetve Veszprém megyékből.
Parti vidrapók - Dolomedes plantarius
(Clerck,
1757). Ez a ritkább, és kevéssé ismert vidrapók fajunk. Erős kötődést
mutat
a nyílt felszínekkel rendelkező álló-, és lassú folyású vizekhez.
Tipikusan
a nyílt vízen vadászik, ahonnan villámgyors alámerülésre is képes.
Veszélyeztetettségére
több nyugat-európai országban már korábban is felhívták a figyelmet.
Gazdag
vegetációjú holtágakban, illetve hasonló adottságú tavakban nagy
valószínűséggel
Vas megyében is él.
Búvárpók – Argyroneta aquatica (Clerck,
1757).
Az egyetlen tartósan alámerülő, vízi életmódú pókfaj. Élőhelyeinek
visszaszorulása, átalakítása folytán egész Európában a természetvédelem
figyelmének középpontjában áll. A parti vidrapóknál említett gazdag
hínárvegetációjú
élőhelyeken minden bizonnyal él Vas megyében is.
Valamennyi említett faj eszmei értéke, egységesen 2000 Ft.
Felmerülhet a kérdés, hogy a pókok védelme mennyiben
jelent új feladatot a hazai természetvédelem számára? A többi
gerinctelen
állat védelmének stratégiájától nem tér el a pókok védelme sem, azaz a
természetes, illetve természet-közeli élőhelyek, valamint a
szukcessziós
állapotok megfelelő arányú fenntartása lehet a legfőbb módja a fajok
védelmének,
és állományaik megőrzésének. Emellett más állatokhoz hasonlóan, a
védett
pókfajok életmódjának, fenológiai jellemzőinek, vagy egyéb (pl.
telelési)
szokásainak ismerete a természetvédelmi területek kezelések
ütemezésénél
és kiválasztásánál szintén szerepet kell, hogy kapjon a későbbiekben.
Bikapók (Eresus cinnabarinus) Rajz: Loksa Imre 1969
MONITORING, FAUNISZTIKA, FLORISZTIKA
Tömördi
Természetvédelmi és Madárgyűrűző Tábor (2002)
Bánhidi Péter
9700 Szombathely, Nagy L. u. 36.
e-mail: peter.banhidi@ktm.x400gw.itb.hu
P. Bánhidi: Tömörd
Nature
Conservation and Bird Ringigng Camp 2002
This year two foreign recoveries occurred in Tömörd: a Czech
whitethroat and a tree sparrow from Germany. We also captured the
fifth yellow-browed warbler in Hungary. The number of birds have
also changed in several respects, due to the water in the lake (after
two dry years it was dredged last year). The table below shows
the numbers of ringed birds in the spring migration season the results
of the monitoring during the breeding season and the ringed birds in
the autumn migration season.
2002-ben Tömördön (É 47°22’, K 16°41’) két Actio
Hungarica madárgyűrűző tábort rendeztünk. A tavaszi tábor április
27-től
május 5-ig tartott. A gyűrűzést Polovitzer Péter és Góczán József
végezte.
A 8 nap alatt 34 faj 200 példánya kapott gyűrűt, 74 volt a visszafogott
egyedek száma.
Az őszi vonulás vizsgálatára szervezett tábor július
28-tól november 10-ig működött. Ezzel lényegében átfogjuk a teljes őszi
vonulást, tehát hosszú távra így tervezzük az időtartam kialakítását. A
korábbiak szerint a gyűrűzők hetente (vasárnap) váltották egymást. Idén
is, mint korábban, 27 hálóval történt a madárbefogás. A hálók
természetesen
a kialakított standard helyeken álltak, biztosítva az
összehasonlíthatóságot
a korábbi évek eredményeivel. Ezen kívül kockahálót is alkalmaztunk
ragadozók
befogása érdekében.
A táborban 82 faj 5109 példánya kapott gyűrűt.
Jelentős
volt a visszafogott madarak száma is (1175 pd.). A tábor ideje alatt
két
külföldi gyűrűs madár is megkerült: egy prágai gyűrűs mezei poszáta
(Sylvia
communis) és egy német (radolfzelli) gyűrűs mezei veréb (Passer
montanus).
Ez évben is akadtak érdekességek, melyek közül itt a vándorfüzike
(Phylloscopus
inornatus) befogását emelem ki. Ennek a fajnak ez volt az ötödik
észlelése
Magyarországon.
Megfigyelhető volt az előző évihez képest egy-egy
faj egyedszámának jelentős változása, akár növekedést, akár csökkenést
mutatva. Nagy jelentősége volt annak, hogy a tavaly őszi iszapolást
követően
folyamatosan volt víz a tóban. Nagyon sok madár járt inni oda, így az
ott
befogott példányszám is jelentősen megnőtt. Ennek köszönhető többek
között
a fecskefajok, a csukok és a kenderikék nagyobb számú hálóba kerülése.
Szintén többszörösére nőtt az erdei pityerek (Anthus trivialis) jelölt
egyedszáma, mely elsősorban az élőhely-változással magyarázható.
Rigófélék
sajnos az idén alig-alig voltak, “köszönhetően” annak, hogy a tavaszi,
kora nyári időszak aszályos időjárása miatt sem galagonya- sem
kökénytermés
nem volt. A királykák száma az előző évinek kb. 10 %-ára csökkent!
Ennek
okát még nem tudjuk, de megfigyelések szerint (Varga László szóbeli
közlése)
máshol is lényegesen kisebb számban láthatók.
Ez évben a rétterületek szárzúzózása forrás hiány
miatt elmaradt, remélhető, hogy a kora tavaszi időszakban el tudjuk
végeztetni.
Már hagyományosan heti váltással 3-3 szakmai
gyakorlatát
töltő vadásztanuló segítette a tábor tevékenységét a Herman Ottó
Szakközépiskolából.
Augusztusban pedig 3 környezetvédelem szakos tanuló töltötte a
madárvártán
2 hetes nyári szakmai gyakorlatát.
A tábort sokan keresték föl az idén is. A
gyermekcsoportokon
kívül több érdeklődő érkezett az ország különböző területeiről és egy
alkalommal
angol madarász is járt Tömördön. Az október 5-6-i nemzetközi
madármegfigyelő
napokon is sok érdeklődő vett részt, közülük többen is újra fölkeresték
a tábort.
Végül név szerint szeretném felsorolni azokat,
akik
akár gyűrűzőként, akár segítőként a tábor szervezésében, működtetésében
aktívan és rendszeresen részt vettek: Angyal Gyöngyi, Bánhidi Márton,
Grúber
Ágnes, dr. Gyurácz József, Hafner Andrea, Huszár Huba, Illés Péter,
Kelemen
Tibor, Kiss János (Pécs), Koszorús Péter, Lepold Zoltán, Lőrincz
Csilla,
Magyar Linda, Németh Csaba, Polovitzer Péter, Ruff Andrea, Szabolcs
Alex,
Szentendrei Géza, Varga László, Wisztercill János.
Köszönet illeti őket azért, hogy a Vas megyei madártan egyik
meghatározó
tevékenységét segítették.
A fajokat és a fajonkénti példányszámokat az
alábbi
táblázat tartalmazza:
(A táblázatban közlöm a tavaszi és az őszi gyűrűzésünk során befogott
és jelölt madárfajok példányszáma mellett a BDF biológia szakos
hallgatóinak
költési időszakban szervezett ökológia terepgyakorlatán, 2002. május
21-22-én
pontszámlálással felvételezett madárfajok egyedszámát is – a szerk.)
Faj |
Tavaszi vonulás/költés 2002. IV. 27- V.
05. |
Költés
2002. V. 21-22. |
Őszi vonulás 2002. VII. 28 – XI. 10. |
balkáni fakopács (D. syriacus) |
- |
- |
- |
barátcinege (P. palustris) |
1 |
- |
38 |
barátposzáta (S. atricapilla) |
64 |
10 |
394 |
barázdabillegető (M. alba) |
- |
1 |
13 |
barna rétihéja (C. aeruginosus) |
- |
- |
2 |
berki tücsökmadár (L. fluviatilis) |
- |
- |
- |
cigánycsuk (S. torquata) |
2 |
2 |
61 |
citromsármány (E. citrinella) |
4 |
5 |
242 |
cserregő nádiposzáta (A. scirpaceus) |
- |
- |
3 |
csicsörke (S. serinus) |
- |
- |
5 |
csilpcsalpfüzike (Ph. collybita) |
5 |
6 |
239 |
csíz (C. spinus) |
- |
- |
10 |
csuszka (S. europaea) |
1 |
3 |
19 |
énekes nádiposzáta (A. palustris) |
- |
- |
10 |
énekes rigó (T. philomelos) |
1 |
- |
51 |
egerészölyv (B. buteo) |
- |
1 |
4 |
erdei fülesbagoly (A. otus) |
- |
- |
2 |
erdei pinty (F. coelebs) |
6 |
8 |
67 |
erdei pityer (A. trivialis) |
8 |
5 |
251 |
erdei szürkebegy (P. modularis) |
1 |
- |
90 |
fácán (Ph. colchicus) |
- |
2 |
- |
fehér gólya (C. ciconia) |
- |
1 |
- |
fekete harkály (D. martius) |
- |
3 |
- |
fekete rigó (T. merula) |
1 |
8 |
119 |
fenyőpinty (F. montifringilla) |
- |
- |
1 |
fenyőrigó (T. pilaris) |
- |
- |
1 |
fenyvescinege (P. ater) |
- |
- |
9 |
fitiszfüzike (Ph. trochilus) |
5 |
- |
39 |
foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus) |
- |
- |
5 |
függőcinege (R. pendulinus) |
- |
- |
- |
fülemüle (L. megarhynchos) |
- |
- |
6 |
fürj (C. coturnix) |
- |
3 |
- |
füsti fecske (H. rustica) |
- |
4 |
271 |
hantmadár (O. oenanthe) |
- |
- |
4 |
házi rozsdafarkú (Ph. ochruros) |
- |
- |
27 |
házi veréb (Pas. domesticus) |
- |
- |
1 |
hegyi fakusz (C. familiaris) |
1 |
- |
8 |
héja (A. gentilis) |
- |
- |
1 |
kakukk (C. canorus) |
- |
5 |
- |
karvaly (A. nisus) |
- |
- |
1 |
karvalyposzáta (S. nisoria) |
2 |
- |
8 |
kék cinege (P. caeruleus) |
5 |
2 |
364 |
kenederike (C. cannabina) |
- |
- |
53 |
keresztcsőrű (L. curvirostra) |
- |
- |
1 |
kerti geze (H. icterina) |
1 |
- |
24 |
kerti poszáta (S. borin) |
1 |
- |
36 |
kerti rozsdafarkú (Ph. phoenicurus) |
4 |
- |
15 |
kerti sármány (E. hortulana) |
- |
- |
1 |
kis fakopács (D. minor) |
2 |
- |
6 |
kis légykapó (F. parva) |
- |
- |
3 |
kis poszáta (S. curruca) |
12 |
- |
161 |
kormos légykapó (F. hypoleuca) |
1 |
- |
99 |
közép fakopács (D. medius) |
- |
- |
2 |
léprigó (T. viscivorus) |
- |
- |
1 |
meggyvágó (C. coccothraustes) |
5 |
2 |
29 |
mezei pacsirta (A. arvensis) |
- |
7 |
- |
mezei poszáta (S. communis) |
16 |
2 |
147 |
mezei veréb (Pas. monatnus) |
11 |
9 |
349 |
molnárfecske (D. urbica) |
- |
- |
160 |
nádi sármány (E. schoeniclus) |
- |
- |
26 |
nagy fakopács (D. major) |
- |
3 |
16 |
nagy fülemüle (l. luscinia) |
- |
- |
3 |
nagy őrgébics (L. excubitor) |
- |
- |
2 |
nyaktekercs (J. torquilla) |
- |
- |
7 |
ökörszem (T. troglodytes) |
- |
- |
30 |
örvös galamb (Columba palumbus) |
- |
1 |
- |
örvös légykapó (F. albicollis) |
- |
- |
6 |
őszapó (Ae. caudatus) |
8 |
- |
70 |
partifecske (R. riparia) |
- |
- |
2 |
réti pityer (A. pratensis) |
- |
- |
2 |
réti tücsökmadár (L. naevia) |
3 |
- |
4 |
rozsdás csuk (S. rubetra) |
2 |
- |
74 |
rövidkarmú fakusz (C. brachydactyla) |
- |
- |
17 |
sárga billegető (M. flava) |
- |
- |
4 |
sárgafejű királyka (R. regulus) |
- |
- |
42 |
sárgarigó (O. oriolus) |
- |
5 |
- |
seregély (S. vulgaris) |
- |
6 |
2 |
sisegő füzike (Ph. sibilatrix) |
1 |
- |
38 |
sordély (M. calandra) |
- |
4 |
1 |
süvöltő (P. pyrrhula) |
- |
- |
43 |
szajkó (G. glandarius) |
1 |
3 |
32 |
széncinege (P. major) |
9 |
5 |
339 |
szőlőrigó (T. iliacus) |
- |
- |
6 |
szürke küllő (P. canus) |
- |
- |
1 |
szürke légykapó (M. striata) |
- |
- |
57 |
tengelic (C. carduelis) |
- |
- |
3 |
tövisszúró gébics (L. collurio) |
5 |
4 |
72 |
tüzesfejű királyka (R. ignicapillus) |
1 |
- |
15 |
vadgerle (S. turtur) |
- |
5 |
1 |
vándorfüzike (Ph. inornatus) |
- |
- |
1 |
vörösbegy (E. rubecula) |
9 |
2 |
649 |
zöld küllő (P. viridis) |
- |
1 |
3 |
zöldike (C. chloris) |
1 |
6 |
88 |
Összesen |
200 |
134 |
5109 |
Keresztcsőrű (Loxia curvirostra), BirdLife grafika
A
vándorfüzike (Phylloscopus inornatus) előfordulása Tömördön
Kiss János
7622 Pécs, Sikósi út 22.
J. Kiss: Occurrence of
the
Yellow-browed Warbler in Tömörd
On a rainy and windy, cool day, Oct 11 2002 a yellow-browed
warbler was captured and ringed. It was the fifth documented occurrence
of the species in Hungary.
2002. október 11-én egész nap és 12-én délelőtt
folyamatosan
esett az eső. 12-én 15 órakor húztuk szét a hálókat. Ekkor hűvös (7
Celsius
fok), szeles idő volt. Az első hálóellenőrzést 16 óra 30 perckor
tartottuk.
A vándorfüzike egy példányát a tó heterogén, vadrózsával, vadkörtével,
kökénnyel elegyes gyomos gyepsávjában felállított 2-es számú hálóban
találtuk
meg Lőrincz Alexszel. A királyka nagyságú madáron már szedés közben
feltűnt
a nagy szárnyfedők csúcsán húzódó élénk sárgásfehér és a középső
szárnyfedőkön
húzódó egy kicsit halványabb szárnycsík. A feje is barnább volt, mint
ami
általában a csilpcsalpfüzikére jellemző. A határozó könyv (Svensson
1992)
leírása (szín, méretek) alapján Bánhidi Péter és Németh Csaba gyűrűző
társaimmal
egyértelműen megállapíthattuk, hogy a befogott madár egy fejlett korú
vándorfüzike,
melynek méretei a következők voltak: szárny 57 mm, farok 42 mm, I-II.
11
mm, ± +6, leghosszabb kézevezők a 4. és az 5. A madarat fényképezés és
mérés után elengedtük. Elrepülve hallatta hangját, amely hosszabb volt
a csilpcsalpfüzike hasonló hangjánál.
A vándorfüzike a szibériai tajgának jellegzetes
költő madárfaja, szeptember-októberben rendszeresen jelennek meg
kóborló
példányai Észak-Nyugat és Közép-Európa egyes vidékein, elsősorban
folyó-
és tóparti bokrosokban, erdőkben. Magyarországon az első példányt
(fiatal)
1989. október 8-án Egerszalókon fogták (Fitala 1993), majd még
ugyanebben
az évben Surányban, egy Duna menti füzesben is észleltek egy másik
madarat
(Magyar és társai 1991). Az ócsai madárvártán 1999. október 1-én
(fejlett
tojónak határozva), Tata közelében 2001. november 27-én (fiatal
példány)
gyűrűztek egy-egy vándorfüzikét (MME, Madárgyűrűzési Központ, Halmos
Gergő
szóbeli közlése). Így a tömördi példány a faj ötödik bizonyított, hazai
előfordulása (a szerk.).
A
sárgafejű királyka (Regulus regulus) őszi vonulása Tömördön
Góczán József – Gyurácz József
BDF, Állattani Tanszék
9700 Szombathely, Károlyi G. tér 4.
e-mail: gyjozsi@deimos.bdtf.hu
J. Góczán - J.
Gyurácz:
Autumn Migration of the Goldcrest in Tömörd
Because of the relatively high number of ringed goldcrests in the
area, the examination if its migration has become possible. 80%
were captured in the thorny bushes. They do not stay for long in the
area. The migration period is usually between late September and early
November, with a peak towards the end, when Baltic and Scandinavian
populations arrive. Males and females migrate together though
there were significantly more males due to competition for food.
No difference in wing or tail formulae has been found among the
waves. As for the amount of fat, however, birds in the first and
last waves are better than the others.
A sárgafejű királyka (Regulus regulus) őszi
vonulásáról
hazánkban nagyon kevés szakirodalom jelent meg, amelynek fő oka, hogy a
jelentős gyűrűző állomásokon kevés királykát jelöltek az élőhelyek
adottságai
miatt, így nem állt rendelkezésre elegendő, szakszerűen felvett adat a
részletes vizsgálatokhoz. A Tömördi Madárvártán (É sz. 47° 22’, K h.16°
41’) azonban az elmúlt években jelentős számú királykát gyűrűztünk meg,
így lehetségessé vált ezen vizsgálatok elvégzése.
Vizsgálataink kimutatták, hogy az őszi vonulás során
a hazánkon átvonuló királykák számára a tömördi terület fontos
pihenőhely,
amit a befogott madarak viszonylag nagy egyedszáma bizonyít. 1998-ban
124,
1999-ben 112, 2000-ben 521, 2001-ben 451, 2002-ben 42 példányt
gyűrűztünk.
A vonulásukat Tömördön megszakító királykák elsősorban a töviskes
növénytársulást
(kökény, galagonya, vadkörte) választották, itt fogtuk meg a példányok
80%-át. 19% a gyomos gyepsávban, 1% a tóban került befogásra.
Táplálkozás,
energiaraktározás szempontjából azonban nem lehetett jelentős terület a
tömördi bokros, ezt a gyűrűzés időszakában visszafogott madarak
alacsony
aránya (5,02 %) és a visszafogott vonuló madarak rövid tartózkodási
ideje
(1-2 nap) alapján feltételezzük.
A királyka a parciális vonuló fajok közé tartozik,
a legészakibb költőterületek kivételével maradnak vissza telelő
példányok.
Az állomány többsége vonuló, a telet Európa középső és déli tájain
töltik.
Az őszi vonulást hazánkban vonulásdinamikai szempontból még nem
vizsgálták,
de részletes adatokkal rendelkezünk a Balti-tenger keleti és déli
medencéjéből.
Ezen a területen, a tömördi eredményekhez hasonlóan, évente az őszi
vonulás
során befogott madarak egyedszáma jelentős ingadozást mutatott, amit
elsősorban
nem a populációk egyedszám változásával hoznak kapcsolatba, hanem a
vonulási
útvonalak, illetve pihenő és táplálkozó helyek időnkénti változásaival
magyarázzák. A balti térségben a királykák vonulása szeptember elejétől
október végéig tart. Nálunk a vonulás lényegesen rövidebb, szeptember
végétől
november első napjaiig zajlik, a csúcsidőszak október utolsó, november
első napjaira esett (10.24.-11.04., 2001. október 28-án 110 példány
lett
befogva) a vizsgált években. Ez azzal magyarázható, hogy ekkor értek
ide
a skandináv és a balti területekről nagy számban a királykák. A
megkerülési
adatok is ezt támasztják alá. Tömördön egy oroszországi, a
Rybachy-félszigeten
(Balti-tenger) gyűrűzött madár került a hálóba 2001. november 11-én.
Vizsgálataink szerint a hímek és a tojók együtt
vonultak, a nemek napi egyedszámának alakulása nagyon hasonló, amit a
korrelációs
együttható 1-hez közeli értéke is mutatat (r > 0,9) volt. A királyka
vonulása
– különösen testméretéhez viszonyítva – rendkívül gyorsan zajlik,
tudomásunk
van olyan madárról, melyet a gyűrűzést követő napon a gyűrűzés helyétől
444 km-re fogtak vissza, de két-három napos repüléssel 250-800 km-t
megtevő
példány több is ismert. A legnagyobb távolságokat éjszaka teszik meg. A
Balti-tenger térségében megfigyelték, hogy a magasnyomású időjárási
helyzetek
idején a királykák vonulási aktivitása jelentősen megnőtt. A repülési
magasság
elsősorban a szél irányától és erősségétől függ, erős ellenszélben a
királykák
alacsonyabban vonulnak. A királyka vonulásáról elmondhatjuk, hogy
sokkal
kevésbé függ az időjárástól, mint más énekesmadaraké, egy
lengyelországi
gyűrűző állomáson intenzív vonulást tapasztaltak erős szélben és esőben
is.
A királykák vonulása úgynevezett
lépcsőzetes
vonulás, azaz az északabbra fészkelő populációk egyedei korábban kezdik
a vonulásukat és gyorsabban vonulnak a délebbre fészkelőknél. Általában
a vonulási diagramokon jelentkező hullámok egyetlen, jól kifejezett
csúccsal
rendelkeznek, ami azt jelzi, hogy ezek az egyedek egy költőpopulációt
is
alkothatnak. Néha egy hullámban több csúcsot is találunk, ami a
populációk
lehetséges keveredésére utal. Szárnymorfológiai vizsgálat az őszi
vonulási
időszakban Magyarországon még nem készült. A szárny és farok hosszban
lényeges
eltéréseket nem találtunk az egyes vonulási periódusok egyedei között.
Véleményünk szerint ennek több oka is lehet. Egyrészt lehetséges, hogy
a királykák populációi közt egyáltalán nincs lényeges eltérés ezen
méreteket
tekintve. A valószínűbb azonban az, hogy a lépcsőzetes vonulás
következtében
a populációk nagy mértékben keveredtek, és emiatt a
költőpopulációk
közt esetlegesen meglévő különbségek statisztikailag már nem voltak
kimutathatók
a pihenőhelyeken befogott vonuló állományokban.
Lényeges eltérést tapasztaltunk azonban a
raktározott
zsír mennyiségét vizsgálva. Legkevesebb zsírt az első vonulási periódus
(08.24.-10.06.) egyedei raktároztak, a zsírindex (min. 0, max. 5)
átlagos
értéke 2000-ben hímeknél 1,73 ± 1,65, tojóknál 1,77 ± 1,73 volt. Ezek
az
egyedek valószínűleg a hazai költőállományból (Kőszegi-hegység)
származó
rezidens példányoknak, vagy rövid távú vonulóknak tekinthetők, ezért
nem
volt szükségük nagy zsírtartalékok felhalmozására. A rezidens egyedeket
a vonulási időszakban többször visszafogtuk a vizsgálati területen.
Viszonylag
kevés zsírt találtunk az utolsó vonulási periódusban (11.03.-11.18)
jelölt
egyedeken is, amelyek egyrészt rezidens madarak lehettek, másrészt
északról
érkezhettek, de nem vonultak tovább. Így nekik sem volt szükségük
jelentősebb
mennyiségű raktározott zsírra. A vonulási csúcsidőszakban Tömördön
megjelent
királykáknak viszonylag nagyobb mennyiségű zsírtartalékuk volt, a
zsírindex
átlagos értéke 2000-ben hímeknél 3,91 ± 0,98, tojóknál 3,68 ± 0,88
volt.
Ezek a madarak csak 1-2 napra szakították meg vonulásukat, hiszen
elegendő
tartalékkal rendelkeztek ahhoz, hogy elérjék a délebbre fekvő
telelőterületeiket.
Azonban még ezen egyedek zsírja is lényegesen kevesebb volt, mint az a
vonulásuk kezdetén lehetett. Egy vizsgálat szerint a balti térségben a
vonulásra felkészült egyedek átlagos testtömege 7,8 gramm volt.
Tömördön
több mint 1000 madár között egyetlen ilyen nagy testtömegű egyeddel sem
találkoztunk. 2000-ben a vonulás csúcsidőszakában befogott hímek
átlagos
testtömege 5,71 ± 0,4, a tojóké 5,49 ± 0,45 volt.
Az Európa különböző tájain az őszi vonulás során
végzett ivararány-vizsgálatok azt mutatják, hogy minél délebbre
haladunk
a vonulási útvonalon, annál nagyobb a hímek aránya. Ez azzal
magyarázható,
hogy a vonulás során is nagyon erős az intraspecifikus kompetíció (egy
populáción belül, az egyedek közötti versengés például a táplálékért) a
királykák közt. A nagyobb és agresszívebb hímek több táplálékhoz
jutnak,
ezért halálozási arányuk alacsonyabb a tojókénál. Ebbe a trendbe
illeszkednek
a tömördi vizsgálatok adatai is. 2001-ben Tömördön a hímek aránya 63,07
%, a tojóké 36,93 % volt. Egy svédországi gyűrűzőhelyen az őszi
vonulási
időszakban 51,6 % volt hímek, 48,4 % a tojók aránya.
A királyka őszi vonulásával kapcsolatos egyéb
részletek
(pl. a vonulás korfüggésének, a vonuló madarak tartózkodási idejének és
telelőterületeinek pontosabb megismerése) feltárása érdekében további
adatgyűjtésre
van szükség. (További adatokat és az irodalmi hivatkozásokat ld. Góczán
J: A sárgafejű királyka (R. regulus) őszi vonulása Tömördön című
szakdolgozatában.
Szombathely, 2002, BDF Állattani Tanszék – a szerk.)
Új
vonulásvizsgálati módszer Tömördön és Sumonyban – Magyarországon először
Lepold Zoltán (1) – Gyurácz József – Lepold Ágnes – Ruff Andrea
(1) 9100 Tét, Zrínyi u. 29. e-mail: lezoli@axelero.hu
Z. Lepold – J. Gyurácz –
Á.
Lepold – A. Ruff: A New Method to Examine Migration in Tömörd and Sumony
The new method of orientation was developed by a Polish team led
by P. Busse. The experiments are done in a cage covered with
kitchen foil on which the birds make marks. then these are
counted and the data are processed to calculate the main directions of
migration. The authors give a detailed description of the
experiment and the computer program for data-processing. The
charts shows the number of birds in the experiments and those which
were active enough in Tömörd and Sumony respectively. The
orientation results of the segde warbler, goldcrest, blackcap and robin
are illustrated in diagrams.
A vonuló madarak vonulási útvonalainak
meghatározása
a madárvédelem fontos kérdése, ennek egyik módszere a gyűrűző állomások
hálózatában gyűrűzött és visszafogott madarak adatainak gyűjtése. Így a
meggyűrűzött madarak visszafogott néhány ezreléke ill. százaléka
szolgáltat
(nem csak) az útvonalra vonatkozó adatokat. Az új módszer a befogott
madarak
vonulási irányát határozza meg egy orientációs kalitkában (ún.
Busse-kalitkában)
felvett adatsor statisztikai feldolgozása után.
Az egyes, adott helyen megfogott madarak vonulási
irányának („orientációjának”) meghatározására több kísérlet, illetve
próbálkozás
volt. Ezek egy részénél az úgynevezett orientációs kalitkába helyezve a
madarat vizsgálták azt az irányt, amely felé a madár leginkább
igyekezett,
orientálódott. E téren Przemyslaw Busse egy új adatgyűjtési és
kiértékelési
módszert dolgozott ki, melyet a 2000. december 9-10-én
Lengyelországban,
a SEEN találkozón ismertetett, és ellátta a résztvevőket a vizsgálathoz
szükséges Busse-féle kalitkákkal. 2001 nyarán Sumonyban, ősszel pedig
Tömördön
végeztük az adatgyűjtést, a gyűrűzés céljából befogott madarakkal.
Az adatgyűjtés módszerét röviden összefoglalva ki
kell emelni azt a fontos újítást, hogy a madár egy vékony átlátszó
műanyag
fóliával bevont, nyolc 45°-os szektorra osztott kalitkába kerül, ahol a
menekülő tevékenysége során a fóliára csőrével és karmaival
karcolásokat,
lyukakat vág. Ezeket a nyomokat azután szektoronként összegzik, és egy
adatgyűjtő lapon rögzítik a madár más adataival együtt. A madár az
északi
irányhoz tájolt, és egy nem átlátszó kerettel körbevett kalitkából csak
az ég felé lát ki, így a helyi terepviszonyok nagy része a vizsgálatból
mint zavaró tényező kizárható.
Az orientációs füzetbe a következő adatokat
jegyeztük
fel: faj, gyűrűszám, státusz (először gyűrűzött / visszafogott), nem,
kor,
zsír, súly, dátum, hálóellenőrzés ideje, vizsgálat tartama tól-ig,
nappal
vagy éjjel történt a vizsgálat, időjárási adatok. Ezen kívül egy nyolc
szektorra osztott körbe a fólián talált nyomok számát.
Az adatok feldolgozása egy számítógépes programmal
történik, amely statisztikai módszerekkel értékeli ki a beírt adatsort.
Busse úr nagy hangsúlyt fektetett az adatbevitel pontosságára, ezért a
program az először begépelt adatokat a második begépeléssel
összehasonlítja,
így szűrve ki a gépelési hibákat. A kétszeri bevitel után következik a
kigyűjtés, majd a feldolgozás. E program használata nehézkes, ez
nagyban
késleltette a felvett adatok kiértékelését.
A program több lépésben dolgozza fel és közben
pontosítja
az adatsort. Vektorként kezeli a vonulási irányokat, ezek szerint azok
összeadhatók. Fontos új feltevés az, hogy egy madárnak többféle
irányultsága
lehet, vizsgálatok szerint maximum 4 fordul elő. Szintén feltételezi a
madarak tengelyirányú viselkedését, mely szerint a vonulási iránnyal
teljesen
ellentétes irány nem téves irányultság!
Ezek szerint a program a következő főbb lépéseket
hajtja végre a feldolgozás során:
1. kizárja
az alacsony aktivitású madarakat;
2.
simítás:
a kisebb intenzitású vektorokat a mellettük lévő nagyobbakhoz adja
hozzá,
ezzel csökkenti a „fő” vektorok számát;
3.
egyszerűsítés:
3 egymáshoz közeli fő vektor közül a középsőt a két szélső arányában
szétosztja,
és azokhoz hozzáadja;
4.
megfordítás:
tengelyirányú viselkedést feltételezve megfordítja az évszaknak
megfelelő
vonulási iránnyal szögesen ellentétes vektorokat.
A program többféle eredménytáblázatot ad, annak
megfelelően, hogy milyen lépéseket végzett el a kiértékelés során. A
legpontosabb,
„SR” (simított, visszafordított) adatsorokat használtuk. Az
eredménytáblázatok
a madár fenti adatain kívül 60 szektorra számított (6°) orientációs
eredményt
adnak, melyek százalékban mutatják az intenzitásokat. Ezek megfelelő
táblázatkezelővel
tovább feldolgozva kördiagramban ábrázolhatók.
A kördiagramokat egy segédprogrammal lehetett
generálni.
Az időjárási adatok sajnos a vizsgált madarak nagy százalékában nem
kerültek
feljegyzésre.
Tömördön (É 47°22’, K 16°41’) 2001.08.15-10.22-ig
11 fajról gyűjtöttünk adatokat (Aktív: a vizsgálat alatt legalább 20
karcolást
tett):
Faj |
Össz |
Aktív |
vörösbegy (Erithacus rubecula) |
37 |
35 |
sárgafejű királyka (Regulus regulus) |
33 |
31 |
barátposzáta (Sylvia atricapilla) |
29 |
29 |
kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) |
17 |
17 |
kis poszáta (Sylvia curruca) |
13 |
13 |
mezei poszáta (Sylvia communis) |
8 |
8 |
csilpcsalpfüzike (Phylloscpopus collybita) |
7 |
7 |
fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) |
7 |
4 |
tövisszúró gébics (Lanus collurio) |
3 |
3 |
tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) |
2 |
2 |
kerti poszáta (Sylvia borin) |
1 |
1 |
Sumonyban (É 45°48’, K 17°56’) 2001.07.17-08.05-ig 3
fajról
gyűjtöttek adatokat:
Faj |
Össz |
Aktív |
foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) |
47 |
40 |
cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) |
27 |
23 |
énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) |
2 |
2 |
Az egy-egy fajból vizsgált madarak kis száma
miatt
az eredmények nem teljes értékűek, mivel e kis létszámú vizsgált
csoportok
nem tekinthetők reprezentatív mintának. Ezek szerint az adatgyűjtést
több
éven át folytatva kaphatunk csak elégséges mennyiségű adatot egy-egy
fajról.
Kivételt képeznek ez alól a gyűrűzőtáborokban legnagyobb példányszámban
fogott fajok, mint például a vörösbegy. 2001-ben Tömördön ebből 753
példányt
fogtunk, de csak e faj minden egyedére kiterjedő orientációs vizsgálat
legalább plusz egy fő folyamatos munkáját igényli.
Ezek után térjünk át az egyes fajok Busse-féle
kalitkában
történt orientációs vizsgálatának eredményeire. Csak a négy legnagyobb
példányszámban vizsgált madárfaj eredményeit közöljük itt, a többiről
információ
az egyesület honlapján található (www.extra.hu/chernelmte). Az egyes
madarak
százalékos intenzitását szektoronként összegezve és egy ábrába rajzolva
már értékelhető eredmény mutatkozik. További csoportonkénti vektoros
összegzéssel
kaptuk a leginkább szemléletes rajzot, amelynél már könnyen
összemérhetők
az egyes irányokban mutatott intenzitások.
Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus):
négyes irányultságot mutat, melyek közül DK-K felé van a legnagyobb
intenzitás:
40%. A D-DK irány is meghatározó mivel értéke nagyobb, mint az
összehasonlításként
berajzolt 25%-os intenzitásnak megfelelő kör (1. ábra). A Sumonyban
gyűrűzött
és Máltán, illetve Izraelben megkerült madarak is ennek a két fő
vonulási
iránynak a létezését erőstik meg.
Sárgafejű királyka (Regulus regulus): szintén
négyes
irányultságú, de kiegyenlítettebb az egyes irányokban mutatott
intenzitása,
a legnagyobb DNY-NY irányban 30%. (2. ábra) Egy rajzban feltüntetve az
egyes madarak intenzitását is megállapíthatjuk, hogy nem válnak szét
annyira
csoportokra, mint a barátposzáta (S. atricapilla) esetén (3. ábra). A
Tömördön
gyűrűzött és Olaszország északi részén megkerült madár is a DNY-i
vonulási
irányt támasztja alá.
Barátposzáta (Sylvia atricapilla): két fő és két
"mellék" irány a meghatározó. D-DK irányban 34%, DNY-NY felé 32%. (3.
ábra)
A megkerülési adatok ennek megfelelően nagyobbrészt a
Balkán-félszigetről
és a Közel-Keletről, kisebb részben délnyugat Európából vannak.
Vörösbegy (Erithacus rubecula): az összesített
ábrán
nem fedezhető fel jelentős csoport, ami alapján vektoros összegzést
végezhetnék
(4. ábra), viszont a dátum szerint 3 részre bontott adatokban már igen.
A 09.15-e előtt fogott vörösbegyek (8 pld.) kettős irányultsága
határozott
DK-i (75%), a kisebb intenzitás DNY-NY-i. A 10.01. utániaké (10 pld.)
ehhez
igen hasonló, de a kisebb intenzitás D-DNY-i. Itt a DK-i intenzitás:
82%.
A 09.15 - 10.01-ig vizsgált példányok esetében
csoportok nem fedezhetők fel. Az eredmények alapján egyértelmű, hogy
jelentős eltérés a vörösbegynél a különböző időszakokban vonuló
példányok
vonulási irányát tekintve Tömördön nem mutatható ki. Az orientációs
vizsgálat
eredményeivel összehasonlítva a gyűrűzés visszafogási adatok eltérést
mutatnak,
mivel ez utóbbi szerint dél-délnyugat a meghatározó irány.
Franciaországból,
Spanyolországból, Algériából, Olaszországból is vannak visszafogások.
A
körmendi munkacsoport idei programjaiból
Jene Sándor
9900 Körmend – Horvátnádalja, Nádaljai u. 19.
e-mail: jenes@freemail.hu
S. Jene: Projects of the
Körmend Working Team
Nestbox project: 20 nestboxes were taken to another forest
because of logging. The colony was enlarged to 35
nestboxes. The project was very successful with 280 fledged
youngs and two foreign recoveries: one from around Vienna, another from
Ljubjana.
Ringing camp along the river Rába: it lasted 5 days and 442 birds were
ringed on the partially flooded area. The chart shows the species
ringed in the camp.
Foreirn recoveries: see table for species, place and time of ringing
and recovery.
Odútelep bővítése Vasalja határában
A múlt év során a Vasalja határában található Bagóné
erdő kitermelése miatt odútelepünket áthelyeztük a szomszédos erdőbe.
Mint
azt a költési eredmények mutatták, a madarak azonnal elfogadták a
telepet.
Mind a húsz odúban kétszeri költést regisztráltunk.
Az idei év elején 35 odúra bövítettük a telepet.
A Csencsi-patak bal partján 21, jobb partján 14 odú került
kihelyezésre.
A telep bővitésének sikerét a kirepült 280 fióka bizonyította. A
telepen
a 3 pár örvös légykapó (Ficedula hypoleuca) mellett legnagyobb számban
széncinege (Parus major) és kék cinege (P. caeruleus) költött. A
telepen gyűrűzött madarak közül két külföldi megkerülést is
regisztrálhattunk.
Egy széncinege Bécs mellett, míg egy Ljubjanában került kézre.
Rába parti gyűrűzőtábor
Az idei évben kilencedik alkalommal rendeztünk
madárgyűrűző
tábort a Rába horvátnádaljai szakaszán. Augusztus 17-től öt napig
álltak
a hálók a holtágban, illetve a bevezető utat szegélyező bokorsorban.
Munkánkat megnehezitette, de egyben rendkivűl
érdekessé
is tette a néhány nappal korábbi áradás, mely feltöltötte a holtág
egyik
ágát. Négy hálót helyeztünk el a vizzel elöntött fűzbokrok között,
hármat
a szárazon maradt rész bokrai között, míg öt háló a területre vezető
utat
szegélyező vegyes bokorsorban állt. A 12 háló összesen 442 madarat
fogott
az öt nap alatt, 30 madárfajból. Legnagyobb számban barátposzáta
(Sylvia
atricapilla), kék cinege valamint csilpcsalpfüzike (Phylloscopus
collybita)
került a hálókba.
Érdekességnek számított a nagy mennyiségű foltos
nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), a poszáták (Sylvia spp.) mind
az öt faja, a kerti geze (Hyppolais icterina) és a sisegő fűzike (Ph.
sibilatrix)
felbukkanása.
A tábor munkájában 17 fő közreműködött, valamint
jelentős segitséget kaptunk az Őrségi Nemzeti Park munkatársaitól, amit
ezúton is köszönünk.
Külföldi, illetve Rába menti megkerülések
Faj |
Gyűrűzés ideje, helye |
Megkerülés ideje, helye |
R.pendulinus |
92.10.11 - Merano, Olaszorsz. |
95.04.01 - Horvátnádalja |
P.major |
99.06.02 - Vasalja odútelep |
99.11.30 - Ljubjana, Szlovénia |
P.major |
98.02.21 - Vasalja odútelep |
00.01.21 - Krems, Ausztria |
C.chloris |
98.12.27 - Horvátnádalja |
01.01.15 - Bad Waltersdorf, Ausztria |
E.rubecula |
94.10.16 - Horvátnádalja |
98.03.19 - Campese, Olaszország |
C.coccothraustes |
96.03.09 - Bryreheia, Norvégia |
99.06.23 - Vasalja |
C.ciconia |
99.06.28 - Grossteinbach, Au. |
99.08.20 - Rönök (elpusztulva) |
R.riparia |
97.07.05 - Dritec, Csehország |
02.05.18 - Horvátnádalja |
A.scirpaceus |
92.08.13 - Illmitz, Ausztria |
95.05.07 – Horvátnádalja |
A
zsennyei kavicsbánya-tavon végzett madármegfigyelések összegzése
Varga László
9700 Szombathely, Szent Márton u. 25. V./13.
L. Varga: Bird
Observations on
the Gravel Mine Lake near Zsennye
The observations were made in the northern part extending to 30
ha, where there is no mining. The extension of the water is very
changing due to mining activity in the southern part. In April
2002 the area was fenced off and converted into a fishing pond.
the observations were made between 1998-2002. The author lists
the observed species.
A Zsennye határában található kavicsbánya a
község
belterületétől északra, a Rum és Gutaháza között húzódó országúttól
délre
terül el. Madármegfigyeléseket csak az északi, mintegy 30 hektáros
területen
végeztem, mert ezen már nem folyt bányaművelés, míg a déli részeken
folyamatosan,
intenzíven végezték a kavicskitermelést. A megfigyelt területen a
vízfelület
nagysága kb. 20 ha, de a bányászat következtében ez többször módosult.
Ezen a területen gyakran horgászok jelenléte okozott zavarást a
madármegfigyelés
szempontjából. A bánya vízszintje 2000-ben kisebb mértékben, 2001–ben
pedig
drasztikusan csökkent az aszály következtében, de ekkor számos iszapos
szegélyű zátony került szárazra, ami kedvezett a parti madarak
megjelenésének.
2002. áprilisában a területet bekerítették és 7,5 ha erdő
telepítését
kezdték meg, a tavat pedig kezelt halasvízzé alakították. A változások
után a zsennyei kavicsbánya madártani jelentősége csökkent, illetve a
terület
megfigyelése nehézkessé vált.
Zsennyén a kavicsbányánál először 1982. 06. 24-én
jártam, partifecskéket (Riparia riparia) keresve, de itt nem fészkeltek
(Püspökmolnáriban viszont 15 pár), mindössze 5 pld-t láttam, de
fészkelve
találtam a kis vöcsköt (Tachybaptus ruficollis) – 2 pár, 6 fiókával
ill,
kotlás -, a vízityúkot (Gallinula chloropus) 1 pár fiókákkal -,
valamint
1 pár kis lilét (Charadrius dubius) figyeltem meg. A tényleges
megfigyeléseket
1998-ban kezdtem, amikor munkaterületem lett Zsennye község is, és
befejeztem
2002. tavaszán a fent vázolt okok miatt. Az alábbiakban, rendszertani
sorrendben
(Nomenclator Avium Hungariae – 1998.) ismertetem megfigyeléseimet.
Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis): 12 adat, max. 6 pld 2001.
10. 11-én; fiatal madár1999. 08. 13-án (4 pld.), 2000. 08. 30-án (4 pld
ad + juv) és 2001. 08. 22-én (3 pld ad + juv) fordult elő.
Búbos vöcsök (Podiceps cristatus): 11 adata van a márciustól
júniusig terjedő időszakból és augusztusból; max. 5 pld. 2000. 03. 30.
Vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena): 1999. 08. 13. 1 ad pld.
Kárókatona (Phalacrocorax carbo): 7 adata van március,
augusztus,
szeptember, november és december hónapokban, max. 7 pld. 2000. 11. 22.
Törpegém (Ixobrychus minutus): 2001. 06. 14. 1 tojó, 07. 27.
1 hím, 08. 22. 1 juv., 10. 04. 1 juv pld.
Nagy kócsag (Egretta alba): 1998. 06. 26. 1 pld., 2000. 08.
30. 2 pld., 2001. 06. 27. 1 pld., 2001. 09. 27. 1 pld., 2001. 10. 04. 2
pld., 2001. 11. 27.
Szürke gém (Ardea cinerea): 18 adata van márciusban, áprilisban
és júniustól decemberig. Max. 6 pld. 2000. 10. 17.
Bütykös hattyú (Cygnus olor): 15 adata van, 2000-ben 6 fiókát
(06. 14.) nevelt a tavon.
Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus): 1999. 10. 28. 1 pld.,
30 m-re megközelítettem szántáson, majd mellettem alacsonyan elrepült,
leszállt a tóra és nyugodtan pihent. Feje barnás-sötét, a nyak
hátoldala
ugyanilyen, a csőr tömzsi, zöme fekete, csúcsa felé keskeny rózsaszínű
gyűrű, a lába hússzínű, reptében a szárnyfedők világosak, hangot is
adott,
amiről a Donald kacsa jutott eszembe.
Nyári lúd (Anser anser): 2000. 12. 14. 24 pld. a tótól É-ra
vetésen.
Csörgő réce (Anas crecca): 2000. 08. 30. 8 pld., 09. 15. 3 pld.,
11. 22. 10 pld., 12. 14. 3 pld. 2001. 06. 27. 4 pld., 08. 22. 6 pld.
Tőkés réce (Anas platyrhynchos): 29 adata van, állandó a tavon,
kivéve a teljesen befagyott állapotot. Kis számban fészkel: 2001. 06.
14-én
1 tojó 4 fiókával.
Nyílfarkú réce (Anas acuta): 2000. 10. 17. 2 hím, 2001. 10.
04. 1 hím.
Böjti réce (Anas querquedula): 1999. 03. 27. 1 hím, 04. 14.
1 hím, 2000. 10. 17. 6 pld., 2001. 04. 19. 2 pár, 08. 22. 2 pld., 09.
13.
4 pld., 09. 27. 6 pld., 10. 04. 3 pld.,
10. 11. 1 pld. 2002. 04. 10. 1 pár.
Kanalas réce (Anas clypeata): 1999. 04. 14. 9 hím + 5 tojó,
2001. 04. 19. 1 pár + 1 hím, 09. 27. 1 pár.
Üstökös réce (Netta rufina): 2000. 10. 17. 1 hím, 2002. 02.
28. 1 pár.
Barátréce (Aythya ferina): 1999. 03. 27. 1 hím, 2000. 09. 15.
1 hím, 2001. 10. 04. 2 pár, 10. 11. 4 hím + 2 tojó.
Cigányréce (Aythya nyroca): 1999. 08. 26. 1 tojó.
Kontyos réce (Aythya fuligula): 1999. 04. 14. 1 hím, 2000. 12.
14. 1 pld.
Barna rétihéja (Circus aeruginosus): 1999. 05. 05. 1 pld., 2001.
07. 27. 1 juv.
Héja (Accipiter gentilis): 1999. 03. 18. 1 hím.
Karvaly (Accipiter nisus): 2000. 12. 14. 1 pld., 2001.09. 13.
1 hím, 10. 04. 1 hím, 10. 14. 1 pld., 11. 27. 1 pld.
Egerészölyv (Buteo buteo): rendszeres, max. 5 pld. 1999. 10.
28.
Vörös vércse (Falco tinnunculus): 1999. 05. 05. 1 pld., 2001.
10. 04. 1 juv.
Fogoly (Perdix perdix): 2002. 01. 30. 4 pld., 02.28. 1 pár
gazos
nádszegélyben.
Fürj (Coturnix coturnix): 1999. 05. 05. 1 szól a bánya mentén.
Guvat (Rallus aquaticus): 2001. 08. 22. 1 pld. szólt.
Kis vízicsibe (Porzana parva): 2000. 09. 15. 1 pld.
iszapos
partszegélyen.
Vízityúk (Gallinula chloropus): 2000. 08. 24. 6 pld. (ad +
juv),
08. 30. 1 juv., 09. 15. 3 pld., 2001. 08. 22. több pld. szólt, 09. 13.
1 ad., 10. 04. 1 ad.
Szárcsa (Fulica atra): 8 adata van májusból ill.
augusztus-szeptemberből,
max. 5 pld. 2000. 08. 24.
Kis lile (Charadrius dubius): 1998. 06. 26. 4 pld., 1999. 03.
27. 3 pld., 04. 14. 1 pld., 05.05. 1 pld., 2000. 03. 30. 2 pld., 09.
15.
3 pld., 2001. 04. 19. 1 pld., 06.014. 2 pld., 06. 27., 2 pld., 08. 22.
1 juv., 2002. 04. 10. 2 pld.
Parti lile (Charadrius hiaticula): 2001. 09. 13. 1 pld.
Bíbic (Vanellus vanellus): 1998. 06. 26. 3 pld., 1999. 09. 30.
5 pld., 2000. 08. 30. 1 pld., 09. 15. 1 pld., 10. 17. 250 pld.,
átvonuló
csapatok, 2001. 07. 27. 1 pld.
Apró partfutó (Calidris minuta): 2001. 06. 14. 3 pld., 09. 13.
2 pld.
Temminck-partfutó (Calidris temminckii): 2000. 09. 15. 1 pld.
Sarlós partfutó (Calidris ferruginea): 2001. 08. 22. 4 pld.
a torok oldalán narancsos árnyalatú nyugalmi színezetű tollazatban.
Havasi partfutó (Calidris alpina): 2001. 09. 13. 2 pld., 09.
27. 4 pld., 10. 11. 2 pld.
Pajzsoscankó (Philomachus pugnax): 2001. 08. 22. 2 pld.
Sárszalonka (Gallinago gallinago): 2000. 08. 24. 2 pld., 08.
30. 2 pld., 09. 15. 2 pld., 2001. 07. 27. 2 pld., 08. 22. 4 pld.,
09. 13. 1 pld.
Füstös cankó (Tringa erythropus): 2001. 08. 22. 2 pld.
Piroslábú cankó (Tringa totanus): 1999. 03. 18. 1 pld.
Szürke cankó (Tringa nebularia): 1999. 05. 05. 1 pld., 2000.
08. 30. 1 pld., 09. 15. 1 pld., 09. 26. 1 pld., 2001. 04. 19. 2 pld.,
06.
27. 1 pld., 09. 13. 1 pld.
Erdei cankó (Tringa ochropus): 1998. 06. 26. 2 pld., 1999. 03.
27. 1 pld., 2001. 06. 27. 1 pld.
Réti cankó (Tringa glareola): 2001. 04. 19. 6 pld., 07. 27.
1 pld., 08. 22. 12 pld.
Billegetőcankó (Actitis hypoleucos): 1999. 05. 05. 2 pld., 08.
13. 1 pld., 2001. 04. 19. 2 pld.,07. 27. 2 pld., 08.22. 1 pld., 09. 13.
1 pld., 09. 27. 1 pld., 2002. 04. 10. 1 pld.
Dankasirály (Larus ridibundus): 1998. 06. 26. 60 pld., 1999.
05. 05. 10 pld., 2001. 04. 19. 11 pld., 06. 27. 1 pld.
Küszvágó csér (Sterna hirundo): 1998. 06. 26. 1 pár + 3 fióka
két zátonyon, 1999. 05. 05. 2 pld. (pár), 2001. 04. 19. 2
pld.(pár),
06. 14. 2 pld., 07. 27. 2 pld.
Kormos szerkő (Chlidonias niger): 1999. 05. 05. 1 pld. 2001.
04. 19. 1 pld.
Vadgerle (Steptopelia turtur): 2001. 07. 27. 10 pld. inni járt
a tóra.
Jégmadár (Alcedo atthis): 1999. 11. 16. 1 pld., 2000. 08. 24.
1 pld., 12. 14. 1 pld., 2001. 09. 27. 1 pld., 10. 04. 1
pld.
10. 11. 1 pld.
Búbos pacsirta (Galerida cristata): állandó a területen, 2-3
pár fészkel.
Mezei pacsirta (Alauda arvensis): a környező mező gyakori
fészkelője.
Partifecske (Riparia riparia): 1999. 08. 13. 1 pld., 2000. 06.
14. 6 pld., 08. 24. 2 pld., 2001. 06. 14. 20 pld., 06. 27. 20
pld.,
07. 27. 2 pld.
Füsti fecske (Hirundo rustica): A tó a környező falvak
madarainak
táplálkozó területe. Max. 40 pld. 2001. 06. 27.
Réti pityer (Anthus pratensis): 1999. 03. 18. 1 pld., 10. 28.
kb. 10 pld., 11. 16. 1 pld., 2000. 11. 22. 1 pld., 12. 14. 1
pld.,
2001. 10. 04. 2 pld., 10. 11. 6 pld., 2002. 04. 10. 6 pld.
Sárga billegető (Motacilla flava): 1999. 03. 27. 4 pld., 05.
05. 15 pld., 2000. 08. 24. 2 pld., 09. 15. 2 pld.
Hegyi billegető (Motacilla cinerea): 2001. 10. 11. 1 pld.
Barázdabillegető (Motacilla alba): 19 adata van, max. 20 pld.
2001. 10. 11.
Ökörszem (Troglodytes troglodytes): 2001. 11. 27. 1 pld., 2002.
02. 28. 1 pld.
Vörösbegy (Erithacus rubecula): 2001. 03. 27. 3 pld.
nádszegélyben.
Kékbegy (Luscinia svecica): 2001. 04. 19. 1 hím.
Rozsdás csuk (Saxicola rubetra): 1999. 05. 05. 1 pár, 09. 24.
1 pld.
Cigánycsuk (Saxicola torquata): 1998. 06. 26. 1 hím, 1999. 05.
05. 2 pár, 09. 24. 1 pld., 2000. 03. 30. 1 hím, 06. 14. 1 hím, 08. 24.
2 pld., 09. 15. 1 pld., 2001. 06. 14. 1 pár, 2002. 04. 10. 1 éneklő
hím.
Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus): 2001. 04. 19.
1 éneklő, 06. 14. 1 éneklő, 08. 22. 1 pld.
Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus): 2001. 09. 27.
2 pld.
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus): 2000. 06. 14. 2 pár, 2001.
06. 14. 4 pár, ének, etetés, 06. 27. kb. 10 pld., 07. 27. 3 pld.
Mezei poszáta (Sylvia communis): 1998. 06. 26. 1 éneklő.
Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita): 1999. 03. 18. kb.
5 pld., 2001. 09. 27. 1 pld.
Barkóscinege (Panurus biarmicus): 2000. 03. 30. 1 pár, 2001.
11. 27. 3 pld.
Kék cinege (Parus caeruleus): 2001. 11. 27. 5 pld., 2002. 01.
30. 1 pld.
Függőcinege (Remiz pendulinus): 1999. 10. 28. 6 pld., 2000.
10. 17. 3 pld., 2001. 06. 14. 1 pár fészeknél, 06. 27. 1 pár
pótfészeknél,
07. 27. 4 juv., 09. 27. 2 pld., 10. 11. 4 pld.
Dolmányos varjú (Corvus corone cornix): állandó madár, max.
25 pld. 1999. 08. 26.
Seregély (Sturnus vulgaris): a környező mező táplálkozó
területe.
Mezei veréb (Passer montanus): a tó nádszegélyében gyakori,
állandó.
Csicsörke (Serinus serinus): 1999. 05. 05. 10 pld., 09. 30.
2 pld., 2000. 09. 26. 3 pld.
Zöldike (Carduelis chloris): 1999. 03. 27. 10 pld., éneklők,
11. 16. 20 pld.
Tengelic (Carduelis carduelis): 1999. 03. 27. 4 pld.
Kenderike (Carduelis cannabina): állandó csapatosan, max. 60
pld. 1999. 11. 16.
Nádi sármány (Emberiza schoeniclus): 13 adata van, max. 15 pld.
1999. 03. 18. és 2001. 11. 27. Feltehetően évente 1-1 pár fészkel.
Seregélyek
(Sturnus vulgaris) tömeges balesete
Németh Csaba
9941 Őriszentpéter, Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Siska szer 26/a
Cs. Németh: Mass
Accident of
Starlings
16 starlings were found dead in a yardafter they had crashed into
the sunlit white wall of the house.
2002. október 8-án Balogunyom község
polgármesteri
hivatala telefonon értesítette az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot,
hogy
a község egyik lakóházának udvarára valaki madártetemeket dobált be,
melyek
közt talán védett fajok is vannak.
A meglehetősen szokatlan bejelentés nyomán Mesterházy Attila
területfelügyelővel
még aznap délután a helyszínre mentünk. A jelzett ház udvarán
megdöbbentő
látvány fogadott bennünket. 16 példány seregély teteme hevert az
udvaron,
a lakóház homlokzati fala és a kerítés közti részen. A madarak csőre a
csőrtőnél eltört, többeknek a koponyája is beszakadt. Ezen kívül
semmilyen
külső sérülési nyom nem volt látható rajtuk. A körülményekből
egyértelműen
arra következtettünk, hogy a seregélyek csapata a lakóház fehér színű
falának
röpült és így zúzták halálra magukat a madarak. Ezt a feltételezést
erősíti
meg, hogy a falon néhány helyen toll-és vérmaradványok voltak láthatók.
Valószínűleg ragadozó madár elől való menekülésük közben ereszkedtek le
a házak közé a madarak és a fehér házfalat annak színe és megvilágítása
miatt nem érzékelték.
A
jelzőrák (Pacifastacus leniusculus) előfordulása Magyarországon
Illés Péter
9723 Gyöngyösfalu, Petőfi u. 59.
e-mail: selliretep@freemail.hu
P. Illés: Occurrence of
the
crab Pacifastacus leniusculus in Hungary
This crab was introduced into Austrian waters in the 1960s, and
it could spread from there to Hungary. It has been found in the
Gyöngyös stream between Kőszeg and Szombathely. The author gives
a detailed description of the species. It will probably push out
the native crabs especially Astacus astacus from our waters.
A múlt század első felében vizeinkben gyakori
állatnak
számítottak a rákok. A mai Magyarország területéről eddig négy tízlábú
(Decapoda) rákfaj előfordulásáról voltak adatok. A leggyakoribb őshonos
folyami rák (Astacus astacus) mellett előfordul a szintén őshonos és
védett
kövi rák (Austropotamobius torrentium), és az ázsiai és kelet-európai
elterjedésű
kecskerák (Astacus leptodactylus). A rákpestis (Aphanomyces astaci)
nevű
gombás eredetű betegség a 19. század második felében az előbb említett
fajokat szinte teljes egészében kipusztította Európa vizeiből. Étkezési
célból telepítették be Nyugat-Európába az észak-amerikai eredetű
cifrarákot
(Orconectes limosus), hogy a megritkult rákállományt pótolja. A
folyóvizekben
elterjedve az 1950-es évektől már a magyarországi Duna-szakaszon is
ismert
a jelenléte.
Az 1960-as években egy újabb nagytestű és gyors
növekedésű amerikai fajt honosítottak meg Európában, így Ausztriában
is,
a jelzőrákot (Pacifastacus leniusculus). Kifejezetten vándorló
magatartása
következtében Ausztria vizeiben gyorsan elterjedt. Az országhatárok nem
jelentettek akadályt e faj terjedésének sem (Lásd a törpeharcsa, a
naphal
vagy a pézsmapocok példáját!). A tavalyi esztendőben bizonyítottá vált,
hogy a jelzőrák hazánkban is megjelent. Az első „igazoló” példányokat
2001
nyarán a Gyöngyös-patak vizében, Gyöngyösfalunál sikerült megtalálnom.
Kőszeg, Lukácsháza, Gyöngyösfalu és Gencsapáti területén elsősorban a
duzzasztók
utáni sekély vízben volt a legkönnyebb ezeket felkutatni. Valószínűleg
Ausztria vízrendszeréből került át a Gyöngyösbe. E faj elterjedt és
gyakorinak
mondható a Gyöngyös-patak Kőszeg és Szombathely közötti területén.
Szaporodóképes
populációi a folyóvíz vizsgált 15 km-es szakaszán mindenütt
előfordulnak.
Az állat minden bizonnyal már évek óta jelen van a patakban.
E nagy termetű faj egyes példányainak testhossza
a 15 centimétert is elérheti, erőteljes ollói még ennél is nagyobbnak
mutatják.
A színe a vörösesbarnától a sötétbarnáig változik, hátpajzsának oldala
sima, szemcsék és tüskék nincsenek rajta. Testalja barna, az ollók alsó
oldala sötétvörös. Megtévesztésig hasonlít a folyami rákhoz, de néhány
bélyeg alapján biztosan elkülöníthető attól. Legjellemzőbb bélyege az
ollóízületnél
lévő fehér-türkizkék folt (innen a „jelző” elnevezés). Robosztus, sima
felszínű ollóinak formája is eltér a folyami rákétól: a rögzített
ollórészen
belül csak egy dudort találunk, az olló külső széle ívelt, nincsen
rajta
homorú rész. A félköríves nyakbarázda mögött nem találunk tüskéket.
Élettérigénye
nagymértékben megegyezik a folyami rákéval. A jelzőrák a többi
rákfajhoz
hasonlóan elsősorban éjszaka aktív. Borult időben nappal is elhagyja
kövek
alatt és üregekben lévő rejtekhelyét. A nyárvégi időszakban és ősszel
Kőszegen
a Gyöngyös-hídról rendszeresen meg lehetett figyelni a vízben mozgó
példányokat.
Mindenevő táplálkozása miatt – a többi tízlábú rákfajhoz hasonlóan –
fontos
csomóponti szerepet tölt be a vízi táplálékláncban. Apróbb állatok,
dögök
és esetleg növényi maradványok szerepelnek étlapján. Szaporodási
időszaka
őszre esik. A nőstény mintegy 200, egyenként 2 milliméteres
megtermékenyített
petéjét a potroh alsó oldalán, az ott lévő hasadt lábakon hordja.
Októberben
több petés nőstényt is fogtam. Ivadékgondozása fejlettnek mondható: a
kikelt
rákok egy ideig vissza-visszajárnak anyjuk biztonságot adó potrohlemeze
alá. A fiatalok többszöri vedlés után, több év alatt válnak ivaréretté.
Természetes ellenségeik a vízimadarak és emlősök,
valamint különböző halak. A kőszegi Nemezgyár gátja alatt több esetben
találtam a parton – valószínűleg gémek által – összetört
páncél-maradványokat.
A Gyöngyös-patakban élő rákállomány erősen fertőzött az állat
testnedvét
szívogató rákféreg (Branchiobdella sp.) nevű élősködőkkel. A jelzőrák
kifejezetten
vándorló magatartású, „agresszív” faj. Szaporodása gyorsabb a
„konkurens”
folyami rákénál, közel kétszer annyi petét rak. A jelzőrák (az adventív
cifrarákhoz hasonlóan) ellenálló a rákpestis kórokozójára, de
közvetítője
(vektora) a ragálynak. Mindezek alapján feltételezhető, hogy nemcsak
helyébe
léphet a folyami ráknak, hanem ki is szoríthatja azt az eredeti
élőhelyéről.
A folyami rák Gyöngyös-patakban való előfordulására vonatkozó korábbi
adatok nem állnak rendelkezésre. Sajnos, a Gyöngyös vizsgált területén
sehol nem találkoztam folyami rákkal. A „szájhagyomány” alapján
mondható,
hogy régebben (30-40 éve) is éltek (minden bizonnyal folyami) rákok a
patak
vizében, de az, hogy eltűnésük a vízszennyezésnek, a jelzőrák
megjelenésének
vagy egyéb tényezőnek köszönhető, csak találgatni lehet.
További vizsgálódást igényel e faj (és az őshonos
fajok) Vas megyében való jelenlegi előfordulásának minél pontosabb
feltérképezése,
hogy a „betolakodó” terjedését nyomon követhessük. Az állat expanzív
magatartásából
adódóan az ausztriai elterjedést figyelembe véve számítani lehet a
jelzőrák
más hazai folyóvizünkben (Duna, Dráva, Répce, Mura) való
felbukkanására.
Egy adventív faj természetes terjedését általában
nehéz vagy nem lehet megakadályozni. Ausztriában a folyami rákok
számára
egyes patakok felső folyásánál elszigetelt vizeket hoznak létre, ami a
külföldi fajok természetes betelepedését megakadályozza. Az őshonos
rákok
közül jelenleg sajnos, csak a kövi rák védett. Veszélyforrást jelent az
akváriumban, kerti tavakban tartott, megunt „hobbyállatok” szabadon
engedése
is. Az aktív kutató és természetvédelmi munka mellett továbbra is
fontos
vizeink tisztaságának megóvása – a folyóvízi életközösségek megmaradása
érdekében.
Kérem tagtársaimat, hogy akik bármilyen rákfaj
előfordulásáról
tudnak Vas megyében, jelezzék számomra. Előre is köszönöm!
A
tömördi talajcsapdák százlábú (Chilopoda) és ikerszelvényes (Diplopoda)
állatai
Korsós Zoltán - Dányi László
1088 Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum, Ludovika-tér 2.
e-mail: korsos@zoo.zoo.nhmus.hu
Z. Korsós – L. Dányi:
Chilopoda
and Diplopoda species from the ground traps in Tömörd
The authors list the found species.
2002-ben a talajcsapdák a töviskes és a mocsár
között
elterülő hegyi szárazrét társulásban, a tótól Ny-ra voltak lerakva.
Ikerszelvényesek (Diplopoda)
Az ikerszelvényesek közül öt faj került a
talajcsapdákba.
A 2001-es mintákhoz képest új a vonalas vaspondró (Megaphyllum
unilineatum)
de ez a faj hazánkban közönséges, mindenfelé, zavart élőhelyeken is
nagyon
gyakori. Szintén új, csak egyetlen példányban jelent meg a szívó
ezerlábú
(Polyzonium germanicum), amely viszont viszonylag ritka, értékes
ikerszelvényesfaj,
az érintetlen, “jó minőségű” erdőket kedveli, zavartalan tölgyesek,
bükkösök,
esetleg tűlevelű erdők lakója.
Ikerszelvényesfajok |
Hímek |
Nőstények |
Glomerida:
Glomeris hexasticha |
4 |
- |
Julida:
Ophyiulus pilosus
Megaphyllum unilineatum |
2
13 |
-
10 |
Polydesmida:
Polydesmus complanatus |
- |
2 |
Polyzoniida:
Polyzonium germanicum |
1 |
- |
Százlábúak (Chilopoda)
A talált hat százlábúfaj mind a Lithobiomorpha
rendbe
tartozó igazi százlábú. A felsorolásban a zárójeles számok az egyes
talajcsapdák
helyeit jelölik. A fajok közül a Lithobius melanops emelendő ki, mint
helyi
ritkaság.
Lithobius dentatus C. L. Koch, 1844: 2002.(11.) Domb és hegyvidéki
tölgyesek, bükkösök jellemző faja a Dunántúlon.
Lithobius forficatus Linnaeus, 1758: 2002(28.); 2002(19.); 2002.(3.);
2002.(20.); 2002.(13.) Magas fogási aránya jelezhet bolygatottságot is.
Lithobius melanops Newport, 1845: 2002.(2.) Ritka, erdei faj, mely
az ország északnyugati részéből korábban nem volt ismert (most is csak
egyetlen példánya került elő).
Lithobius mutabilis L. Koch, 1862: 2002.(28.); 2002.(17.); 2002.(15.);
2002.(18.) Nedvesebb erdőket kedvelő, hazánkban közönségesnek mondható
faj.
Lithobius muticus C. L. Koch, 1847: 2002.(11.) Erdeinkben a
leggyakoribb,
gyakran domináló százlábúfaj, mely az országban mindenfelé előfordul.
A
fehérszélű denevér (Pipistrellus kuhli) újabb hazai előfordulása
Pálmai Angéla - Dankovics Róbert
9721 Gencsapáti, Ady E.u.49.
e-mail: drobert@fs2.bdtf.hu
A. Pálmai – R.
Dankovics:
Another Occurrence of the Bat Pipistrellus kuhli in Hungary
The small bat was found trying to hide in a crack on the ground.
It was injured on its wing but after a month left healed. The
author gives a description of the species and its identification.
A denevérek egyes fajai, hasonlóan több más
állathoz,
nagyszerűen alkalmazkodnak az ember alkotta környezethez. Napjainkban a
városok panelrengetege a nyárvégi estéken recsegő, ciccogó „lármától”,
s a denevéreket ilyen közelségét nem kedvelő lakók panaszától
hangos.
A korai denevér (Nyctalus noctula) a panel elemek hézagaiban oly
gyakorivá
vált, hogy a médiában már csak „panel denevér” névvel illetik. A
jövőben
hazánk természetvédelmi hatóságainak valószínűleg sok konfliktust fog
okozni
az a tény, hogy ezek az épületek nem megfelelően lettek kialakítva,
„gyári
hibásak”. A korai denevér tömeges megjelenése esetenként
kellemetlenséget
okozhat, néhány faj megjelenése a nagyobb városokban azonban
kifejezetten
érdekesség.
Szombathely főterének forgatagában, 2002. június
első hetében Mukics Mária apró denevérre lett figyelmes, amint az a
földön,
egy repedésben húzta meg magát. Fiatal állatnak vélte, s ezért
értesítette
kollégáit a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályán. A múzeumba
behozott
hím denevér valamelyik, a
Pipistrellus nembe sorolható faj volt. A jó kondícióban lévő, jobb
alkarján sérült, röpképtelen példány egy hónap múlva gyógyultan
távozott,
így a téli nyugalmi időszakra is megfelelően felkészülhetett.
A határozás során a metszőfogak a fehérszélű
denevér
(Pipistrellus kuhli) jellegzetességeit mutatták - egyhegyű első feléig
sem érő második metszőfog - amely külsejében igen hasonlít a
törpedenevérhez
(Pipistrellus pipistrellus), de fülei kissé hosszabbak, valamint az
öregvitorla
és a farokvitorla szegélyén fehér csík látható. Az állatról készült
fényképek
alapján Dobrosi Dénes megerősítette feltételezésünket, miszerint a
Pipistrellus
kuhli újabb hazai példányát tartjuk kezünkben.
A fehérszélű denevér vagy más néven Kuhl denevére, Európában elsősorban
a mediterrán országokban honos, s ott is a veszélyeztetett fajok közé
tartozik.
Magyarországon néhány előfordulása ismert csupán, ezért nagyon keveset
tudunk a hazai állományról. Először 1993 nyarán Fehér Csaba Endrének
sikerült
kimutatni Keszthelyről, azóta a Mecsekben további két helyről – Pécs és
Mánfa - valamint Szegedről és Sopronból ismert előfordulási adata. A
külföldi
megfigyelések alapján többféle élőhelyen is megtalálható. Dombos és
hegyvidéki
területeken, síkságokon és lakott területeken egyaránt megfigyelték.
Közvetlen
napnyugta után indul vadászni. Röpte gyors. Nyári szálláshelyként fák,
épületek hasadékait, míg téli menedéknek repedéseket, pincéket részesít
előnybe.
A melegigényes faj hazai megkerülései feltehetően
kapcsolatban vannak az elmúlt évek melegebb időjárásával, valamint a
városok,
környezetüknél magasabb átlaghőmérsékletű mikroklímájával.
Elképzelhető,
hogy az ember teremtette lehetőségeket kihasználva újabb állatfaj
telepedik
meg környezetünkben, és az eddig csak néhány egyeddel megfigyelt faj
gyakoribb
képviselője lesz a hazai denevérfaunának.
Az
ürge (Spermophilus citellus) előfordulása Vas megyében
Mesterházy Attila
9662 Mesterháza, Petőfi S. u. 2.
A. Mesterházy:
Occurrence of
the Souslik in Vas County
The author gives a recent historical overview of the sites of the
souslik and hopes that the threatened population on Kenyeri airport
could be repatriated and saved on grazed fields in Kemeneshát.
Megyénk soha sem tartozott az ürgés területek
közé,
mivel mindig is kevés volt a lazább talajú, rövid fű borította száraz
gyep,
mely legjobban megfelelt a fajnak. Egykoron jellegzetes előfordulása
volt
Vas megye északkeleti része a Kemeneshát és a Hegyhát, valamint a Rába
völgy magasabban fekvő legelői. Kipusztulása a megye ÉK-i területén már
régen bekövetkezett a gyepek feltörése miatt. Ennek ellenére érdekes,
hogy
Chernelházadamonya környékén még a 80-as évek közepén is volt
szerencsém
ürgét fogni egy lucernaföld szegélyében, holott ezen a területen már
azelőtt
20 évvel felszántották a rétet. Valószínű, hogy az általam talált
példány
a gyep felszántása után szétszóródott állomány „utolsó mohikánjai”
közül
került ki. Másik klasszikus előfordulási helyén a Rába völgy
Kemenesháttal
érintkező területein egészen napjainkig megtalálható volt az ürge. Az
1980-as
évek közepén az ostffyasszonyfai községi legelőn még jelentős állománya
létezett, ahol az ürgéket még étkezési célra is fogták. A populáció
sorsát
a legeltetés alábbhagyása pecsételte meg a 90-es évek közepén. A
szétszéledt
példányok talán még ma is kísértenek a Csönge felé vezető műút
mezsgyéiben.
A Kenyeritől délre fekvő egykori reptéren a 90-es
évek végén vált ismerté nagy állománya, ahol a birkák által tövig
rágott
gyep eszményi élőhelyet jelentett az ürgéknek. A birkák számának
csökkenése
miatt a legeltetett terület az utóbbi két évben jelentősen csökkent, és
idénre szinte meg is szűnt. A gyep ugyan nyáron szinte kiég és jórészt
még alacsony termetű fűfélék alkotják (Festuca rupicola, Poa
angustifolia),
de nyár végére egyes kétszikűek (Hypericum perfolatum) magasra nőnek,
így
az ürgék már ágaskodva sem tudják átlátni a területet. Két évvel
ezelőtt
még a legelőn autóval áthaladva könnyedén megfigyelhetőek voltak a
futkározó
állatok, és jellegzetes fütyülésüket is hallani lehetett. Idén nyárvégi
ottjártamkor már egyetlenegy egyedet sem láttam és a területen
két
olyan kotorékot találtam, amely esetleg lakott lehetett.
A Kemenesháton a század elején még nagy kiterjedésű
ürgés legelők voltak, melyeken nem volt ritka fészkelő a túzok és az
ugartyúk
sem, de mára a legnagyobb részüket beerdősítették. Néhány felhagyott
legelőt
viszont az utóbbi években újra legeltetnek, ami reményt adhat arra,
hogy
esetleg majd ezekre a területekre visszatelepül, illetve
visszatelepíthető
lesz az ürge. Visszatelepítésre esetleg egyes veszélyeztetett
állományokból
származó egyedek (pl. péri reptér) alkalmasak, de csak olyan helyen
érdemes
próbálkozni, ahol a rendszeres legeltetés vagy az évente legalább
egyszeri
kaszálás biztosított. A legsürgetőbb feladat viszont a kenyeri reptéren
található állomány megmentése, hisz megyénkben ez az utolsó
előfordulási
helye a fajnak.
Kiegészítések
és újabb adatok a tömördi Nagy-tó növényvilágának ismeretéhez
Keszei Balázs
9730 Kőszeg, Hunyadi u. 10.
e-mail: keszei@server.jurisich-koszeg.sulinet.hu
B. Keszei: Additions to
and
New Data on the Flora of the Tömörd Lake
It has become obvious that the examination of not only the area
in possession of our association is important, but also the forest
communities around it. Table 1 illustrates the cross-section of
the area: 1. lake bed as one unit; 2. thorny/mountain dry meadow; 3.
locust trees; 4. turkey oak wood; 5. oak-hornbeam forest; 6. alder
grove; 7. Ablánc stream. The author gives a detailed description
of these communities and adds new species to the already published
list. The amount of precipitation has not been enough in recent
years and this caused changes in the communities detailed in the
article.
A tömördi Nagy-tó és környéke 1999 óta ad otthont
a Berzsenyi Dániel Főiskola biológia szakos hallgatói részére
szervezett
ökológiai terepgyakorlat során teljesítendő első két nap programjainak.
A folyamatos - monitoring jellegű – mérések, megfigyelések több új
információra
derítettek fényt.
Erdei növényzet
Lényegessé vált, hogy a botanikai vizsgálatok –
az állattani kutatásokhoz igazodóan – ne korlátozódjanak a Chernel
István
Madártani és Természetvédelmi Egyesület birtokában levő területekre. Az
ahhoz kapcsolódó erdőtársulásokról a mellékelt ábra ad áttekintő
metszetet.
Az egyesületi területhez cseres-tölgyes (Quercetum
petraeae-cerris SOÓ 63) kapcsolódik. Az edifikátor tölgyek (Quercus
petraea,
Q. cerris) mellett elegyfaként a kislevelű hárs (Tilia cordata), a
mezei
juhar (Acer campestre) illetve a vackor (Pyrus pyraster) jelenik meg.
Az
állomány annyira gyérített, hogy a jellegzetesen erdei fajokon kívül
(Geum
urbanum, Poa nemorosa, Stachys sylvatica stb.), a környező rétek és
erdőszélek
fajai is megjelennek (Viscaria vulgaris, Ornithogalum umbellatum,
Campanula
patula stb.).
Az északi kitettségű lejtőn az alacsonyabb térszínen
a gyertyános tölgyes (Cyclamini purpurascentis-Carpinetum CSAPODY EX
BORHIDI
& KEVEY 96) következik. A felső lombkoronaszintet a kocsánytalan
tölgy
(Quercus petraea), az alsót a gyertyán alkotja (Carpinus betulus).
Állandó
kísérő a madárcseresznye (Cerasus avium), a kislevelű hárs, és a mezei
juhar (Acer campestre). A cserjeszint gyér, a gyepszint igazán csak
tavaszi
lombfakadás előtt gazdag, a néhol tömeges galamvirág-szőnyegnek
(Isopyrum
thalictroides) köszönhetően.
Az Ablánc patakot patakmenti égerliget
(Aegopodio-Alnetum
V. KÁRPÁTI, I. KÁRPÁTI & JURKO 61) kíséri. Az enyves éger szálfa
egyenes
törzsei alatt ligeterdei fajok bújnak meg (Paris quadrifolia, Asarum
europaeum,
Circaea lutetiana stb.). Velük együtt mocsári és lápi fajok is
előfordulnak
(Carex acutiformis, Dryopteris dilatata, Caltha palustris stb.).
Az erdőtársulások leggyakoribb fajai:
Acer campestre
Ajuga reptans
Alliaria petiolata
Alnus glutinosa
Arum maculatum
Asarum europaeum
Caltha palustris
Campanula patula
Carex acutiformis
Carex pairaei
Carex sylvatica
Carpinus betulus
Cerasus avium
Circaea lutetiana
Convallaria majalis
Crataegus monogyna
Dryopteris dilatata
Dryopteris filix-mas
Fraxinus excelsior
Galium aparine
Galium odoratum
Galium sylvaticum
Geranium robertianum
Geum urbanum
Hieracium maculatum
Hieracium sylvaticum
Hypericum perforatum
Impatiens parviflora
Isopyrum thalictroides
Ligustrum vulgare
Luzula luzuloides
Maianthemum bifolium
Milium effusum
Mycelis muralis
Neottia nidus-avis
Ornithogalum umbellatum
Paris quadrifolia
Poa nemorosa
Polygonum odoratum
Pulmonaria officinalis
Quercus cerris
Quercus petraea
Ranunculus lanuginosus
Sambucus nigra
Stachys sylvatica
Stellaria holostea
Stellaria media
Symphytum tuberosum
Tilia cordata
Veronica officinalis
Viola sylvatica
Viscaria vulgari
A flóra változásai
A vizsgálatok során az egyesületi területen korábban
rögzített fajlista (KESZEI - BAUER (1999): A tömördi Nagy-tó és
környékének
növényvilága – Vasi Szemle, 53(1):97-110) kiegészítéseként az alábbi
fajok
kerültek elő:
réti szegfű (Dianthus deltoides) – védett növény (eszmei értéke
5.000 Ft) a hegyi szárazrét (Anthoxantho-Agrostietum) társulásban
szálanként,
több helyütt
úszó békaszőlő (Potamogeton natans) – a kotrás során kialakult
nyílt vízben
tarka nefelejcs (Myosotis discolor) – a hegyi szárazrét társulás
ritka, értékes növénye
sárga rezeda (Rezeda luteola) – a Nagy-tavat körül ölelő gyomos
gyepsávként elkülönített területen, néhány tő
dárdás csukóka (Scutellaria hastifolia) – keréknyomok
ideiglenesen
nedves talajain, szálanként
A vegetáció változásai
Csapadékviszonyok
Az elmúlt évben (2001) országos átlagban 610 mm
csapadék hullott. Ez a sokévi átlag körüli érték, területi eloszlása
azonban
jelentősen eltér a szokásostól. Egyrészt egyáltalán nem jutott érvényre
a megszokott domborzati hatás a nyugati határvidéken, másrészt a 2001.
évi csapadéktérképen nem mutatható ki a keleti irányban erősödő
kontinentális
hatás okozta csökkenő csapadékmennyiség sem. A minimálishoz közeli
(450-550
mm) értékek jellemzőek Vas megye legnagyobb részére, így Tömörd
környékére
is. Hasonlóan szeszélyes képet mutat a 2002. év egyes hónapjainak
csapadékeloszlása.
A nyugati területek idén is az átlagosnál kevesebb csapadékban
részesültek
(pl. júliusban 30-60 mm).
A 2002. év teljes csapadékösszegének ismerete nélkül
is megállapítható, hogy a Nyugat-Dunántúlon folytatódott a 2000-ben
kezdődő
(országos átlag alig több 400 mm-nél) száraz évek sorozata . Mindez a
tömördi
Nagy-tó növényzetében jelentős, főként kedvezőtlen változásokat idézett
elő.
A társulások változásai
A tömördi Nagy tó vegetációs viszonyainak feltárása
során elhatároltuk az élesen elkülönülő növényzeti egységeket,
társulásokat
(KESZEI – BAUER, 1999). Ezeket alapul véve tekintsük most át az elmúlt
négy vegetációs periódus során bekövetkezett változásokat!
Lemnetum minoris OBERD. ex MÜLLER et GÖRS 60 Apró békalencse hínár
Nyíltvízi társulás. 2000-ben és 2001-ben is a
tömördi
Nagy-tó teljesen kiszáradt, az apró békalencse hínár eltűnt. 2001.
november
1-2-án az Egyesület kotrást végeztetett, aminek következtében – bár a
csapadékhiányos
időjárás igen negatívan befolyásolta – nyílt vízfelület alakult ki és
egész
évben megmaradt. Felszínén újra létrejött a Lemnetum minoris. A vízben
- a területre nézve új fajként – úszó békaszőlő (Potamogeton natans)
jelent
meg. Azokon a szárazon maradt felszíneken, amelyek a kotrás hatására
alakultak
ki, pionírként a következő fajok kezdték meg a terület birtoklását:
mocsári
kányafű (Rorippa palustris), madárkeserűfű (Polygonum aviculare),
lapulevelű
keserűfű (Polygonum lapathifolium), gombos ecsetpázsit (Alopecurus
geniculatus),
kúszó boglárka (Ranunculus repens), tavi káka (Schoenoplectus
lacustris).
Glycerietum maximae HUECK 31 Harmatkásás
Ez a növénytársulás a korábbi években, évtizedekben
az egyik legjellegzetesebbként számontartott cönózis volt a területen.
Nagy kiterjedésével, nedves talajfelszínével igen jelentős élő-, rejtő-
és táplálkozóterülete az egyesületi terület állatvilágának. 2002-re
állományai
jelentősen visszaszorultak. A Kis-tónál csak fragmentálisan,
négyzetméterekben
mérhető foltokban maradt meg, helyét siska nádtippanos (Calamagrostis
epigeios),
száraz dunántúli mocsárrét foglalta el. A Nagy-tó környezetében
elsősorban
a keresztlapu (Erechtites hieraciifolia) szorította vissza. A vízi
harmatkása
(Glyceria maxima) sehol sem virágzott.
Typhetum latifoliae LONG 73 Széleslevelű gyékényes
Állományai szárazok. A holt növényi anyagon mocsári
gyomtársulások egy-egy faja fordul csak elő (Bidens tripartita, Mentha
pulegium, Carex acutiformis).
Schoenoplectus lacustris CHOUARD. 24 Tavi kákás
A kotrás során régi állományai megmaradtak, de kiszáradtak. Az új
víztükörben
azonban több helyen is megjelentek a tavi káka (Schoenoplectus
lacustris)
hajtásai.
Caricetum vesicariae ZÓLYOMI 31 Hólyagos sásos
A Kis-tóban fordult elő, mára állományai töredezetté
váltak, nem mutatják a társulás jellegzetes képét. A hólyagos sás
(Carex
vesicaria) csak Kis-tó területét átszelő árok keleti kétharmadában
található
meg.
Carici-Typhoidetum SOÓ 71 Pántlikafüves
Szintén az átalakult, eltűnőben lévő társulásokhoz
tartozik. A Kis-tónál a kissé nedvesebb részekre szorult vissza. A
pántlikafű
helyén a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), a gyepes sédbúza
(Deschampsia
caespitosa) és a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) foglalta el. A
Nagy-tavat övezetesen körülölelő pántlikafüves nagy részét ma a magas
aranyvessző
(Solidago gigantea) szinte homogén állománya uralja. A
Carici-Typhoidetum
típusos megjelenésében visszahúzódott, illetve eltűnt.
Calamagrosti- Salicetum cinereae Fűzláp jellegű bokorfüzes
A fűzek élnek, de a társulás gyakorlatilag
kiszáradt.
Ritka
gyomnövények Vas megyében
Mesterházy Attila
9662 Mesterháza, Petőfi S. u. 2.
A. Mesterházy: Rare Weeds in Vas
County
With the extensive use of herbicides and the changes i the
patterns of argiculture made several previously common weeds extinct in
Hungary and also threatened in Europe. After the political
changes and new conditions in agriculture several previously supressed
weeds appeared again. Weeds are often used as herbs and
contribute to diversity. The author lists the species he ahs
found.
Az ember által kialakított agrárkörnyezet nagyon
sok növény és állatfajnak nyújtott menedéket az idők folyamán. A II.
világháború
után teret nyert herbicidek illetve műtrágyák intenzív használata,
valamint
a hatékony vetőmagtisztítás eltűntette a mezőgazdasági kultúrák gazdag
gyomvegetációját. A gyomflóra elszegényedett és néhány vegyszerre
rezisztens
vagy kevésbé érzékeny gyomfajra korlátozódott. Ez a folyamat megyénkre
is jellemző volt és jó néhány jellemző gyom kipusztulását okozta. A
rostlentermesztés
felhagyásával eltűntek a len speciális gyomnövényei a lenfojtó aranka
(Cuscuta
epilinum), duzzadt gomborka (Camelina alyssum) és a lenvadóc (Lolium
remotum),
melyről Borbás Vince 1889-ben Vasvármegye növényföldrajza és flórája
című
monográfiájában még a következőket írta: Kis Cell (ma:Celldömölk)
mellett
pedig a sághi mezőkön annyi, hogy a lent kellett a lenfojtó vadóc közül
kiböngészni. Hasonló sorsra jutott rokona a szédítő vadóc (Lolium
temulentum)
is, mely mérgező voltát a növényen élő gomba okozza. Eltűnt a
tápanyagban
szegény szántók jellemző növénye, az 1900-as évek elején még a
Nyugat-Dunántúlon
előforduló vetési müge (Asperula arvensis) is. Az említett fajok már az
országunkból is kipusztultak és Európa szerte is a kipusztulás szélére
sodródtak. A rendszerváltozás utáni állapotok (vegyszerezés,
műtrágyázás
visszaszorulása, parlagok kialakulása) egyes területeken lehetővé
tették
az az egykori extenzív szántókhoz hasonló állapotok kialakulását, és az
egykor visszaszorult gyomok újbóli megjelenését. Cikkemben ezen
növények
adatait közlöm. A gyomoknak általában csak a káros hatásait ismerjük,
és
mint nem kívánatos elemeket a szántóföldi kultúrákban, tűzzel vassal
írtjuk
őket. A közismert hátrányok mellett ezeknek a növényeknek jó néhány
előnye
is van a számunkra: Sok közülük gyógynövény, hatékonyak az erózió
elleni
védelemben, kedvező mikroklímát nyújtanak a talaj mikroorganizmusainak,
indikálják a környezeti tényezőket és nem utolsó sorban hasznos rovarok
élőhelyei. A gyomnövényeink nagy része korábbi korok élő reliktumai és
mint a történelmi kulturális örökségünk részét, etikai kötelességünk
megőrizni
őket a jövő generációinak.
Lángszínű hérics (Adonis flammea): búzavetés szegélyében néhány tő:
Mesterháza Megyénkből csak több mint száz éves adatok ismertek
Kandilla (Nigella arvensis): búzatarlón ritka: Kenyeri reptér
mellett
Vetési boglárka (Rannunculus arvensis): parlagon néhány tő:
Kőszeg határállomás mellett
Nagy ugarpalástfű (Aphanes arvensis): gabonavetés szegélyén
tömeges: Gérce (Nemes-hegy) Mészkerülő szántók ritka gyomnövénye.
Cicó (Thymelaea passerina): elsőéves parlagon pár tő: Bozsok
Poloskagyom (Bifora radians): bánya melletti gabonatáblák
szegélyében
Mesterháza Újabban terjedőben.
Csillagfű (Sherardia arvensis): elsőéves parlagon: Nemescsó,
Bozsok; búzavetés szegélyében: Mesterháza
Háromszarvú galaj (Galium tricornutum): gabonavetés szegélyében
ritka: Gérce (Nemes-hegy)
Légyfogó (Myagrum perfoliatum): első éves parlagon a határ
mellett
néhány tő: Bucsu
Sömörje (Neslea paniculata): gabonavetés szegélyében 1 tő: Gérce
(Pet-hegy)
Kisvirágú füstike (Fumaria parviflora): búzatábla szegélyében
szórványos: Mesterháza. Adventív, az országból csak néhány adata van.
Konkoly (Agrostemma githago): tritikálé árvakelésben tömeges:
Gérce (Külső-hegy) rozsvetésben szórványos: Sitke (Hercseg).
Újabban
terjedőben.
Pillás zöldhúr (Sagina ciliata): gyepek felnyíló foltjain ritka:
Kenyeri reptér
Közönséges torzon (Polycnemum arvense): gyepek felnyíló
foltjain:
Kenyeri reptér, felhagyott kőfejtőben: Gérce (Nemes-hegy)
Pázsitlevelű keserűfű (Polygonum graminifolium): útszélen ritka:
Alsóság. Pannon-balkáni ritka bennszülött faj.
Bíborfekete hagyma (Allium atropurpureum): mezsgyéken
szálanként:
Tompaládony, Mesterháza; búzavetésben szálanként: Sajtoskál. Megyénkből
csak több mint száz éves adatok ismertek, de újabban terjedőben.
TERMÉSZETVÉDELMI NEVELÉS
Madáretetőm
madarai gyermekrajz pályázat
Lőrincz Csilla
9700 Szombathely, Széll K.u.51.
Cs. Lőrincz: ‘Birds of
my
Feeding Table’, Children’s Competition
The paintings, drawings compositions and poems the children sent
in this year were very valuable. the best (listed in the article)
were awarded on the Day of Birds and Trees.
"A világon sok olyan ember él, aki minden idejét legszívesebben
természetben
töltené a madarak és az állatok között, és ebbe a csoportba tartozom én
is."
/Varga Alexandra,Simaság/
Idén is meghirdettük a Megyei
Művelődési
és Ifjúsági Központtal közösen a gyermekrajz pályázatot. A gyermekek és
intézmények, több kategóriában küldtek be értékes anyagokat. Legtöbben
festményeket, rajzokat, de meglepően sok a szép fogalmazásokkal,
versekkel
pályáztak. A beküldött munkákból az MMIK aulájában kiállítást
rendeztünk,
majd ennek megnyitásakor, Madarak és Fák Napján került sor a munkák
díjazására.
A sikeres pályázók értékes könyveket, madárhangkazettákat és
ajándékokat
vehettek át.
Intézmények közül a legszínvonalasabb munkákat beküldők:
Dési Huber Általános Iskola, Szombathely
Ostffyasszonyfai Általnos Iskola
Neumann János Általános Iskola, Szombathely
Egyéni pályázók közül:
Különdíjas:
Horváth Bence Simaság
Vajda
Milán
Nagysimonyi
Díjazottak:
Varga Alexandra Simaság
Végh
Balázs
Horvátzsidány
Német
Evelin
Nagysimonyi
Szegletes Patrik Dési Huber
Általános
Iskola, Szombathely
Ávár
Tünde
Gyöngyösfalu
Leitner
Vera
Ostffyasszonyfa
Dakó
Dorina
Mocorgó Óvoda, Szombathely
Varga
Diana
Neumann János Általános Iskola, Szombathely
A kiemelkedő pályázatok jutalmaként 1 hetes táborozást kínáltunk fel
5 tanulónak, a tömördi madárgyűrűző táborunkban.
Madarak
és Fák Napja Országos Verseny Szombathely- negyedik körzeti forduló
Kelemen Tibor
9700 Szombathely, Király u. 15. I/3.
T. Kelemen:
Regional Lap
of the Day of Birds and Trees National Competition
In Szombathely 12 teams participated in the game and the Neumann János
Primary School came first, who performed excellently in the national
final by winning the competition.
Az idén negyedik alkalommal rendeztük meg a
Gothard
Jenő Általános Iskolában a Madarak és fák napi verseny területi
fordulóját.
Évről évre visszatérő, összesen 12 csapat vett
részt
a vetélkedőn. A hagyományoknak megfelelően két részből állt össze a
végeredmény.
Egy elméleti, tesztlapon megoldandó feladatból, melyben az adott év
madarával,
fájával kapcsolatos feladatokra kellett választ adni, illetve
fajismeret,
valamint madárvédelem is szerepelt a kérdések között. Az első részt
színesítette
még madárhang-, illetve madárfaj felismerés, ez utóbbi diáról. A
második,
gyakorlatiasabb részben szóban, több állomáson mérhették össze
tudásukat
a csapatokat. Ezután nem sokkal került sor a verseny záróakkordjára, az
eredményhirdetésre. A jól felkészült csapatok küzdelme szoros, csak pár
ponton múló végeredményt hozott.
Az első három helyezett csapat sorrendben a következő:
1. Neumann János Általános Iskola 239 pont
2. Móra Ferenc Általános Iskola (Répcelak)
236 pont
3. Gothard Jenő Általános Iskola 230 pont
Ezzel a Neumann János Általános Iskola csapata
jutott
tovább, immár második alkalommal az országos döntőre, Dombóvárra, ahol
a házigazda csapattal holtversenyben az első helyet szerezték meg. De
erről
bővebben a következő cikkben a győztes csapat egy oszlopos tagja számol
majd be.
Madarak
és fák napja országos verseny döntője, 2002
Gáspár Gergely
9700 Szombathely, Kassák L. u. 10. 2/6.
G. Gáspár: National
final of
the Day of Birds and Trees Competition
A member of the winning team reports on the final held in
Dombóvár. There were written and practical tasks as well as field
practice involved.
Csapatunk ebben a felállásban immár harmadik éve
vett részt a versenyen. A Szinetár Márton, Szőke Máté, Gáspár Gergely
összeállítású
csapatból Szőke Máté és Szinetár Márton 3, jómagam pedig 4 éve veszek
részt
ezen a megmérettetésen. Felkészítő tanárunk minden évben Csapó Erzsébet
tanárnő volt. A mostani felállással először 2000-ben indultunk, akkor a
megyei második helyet szereztük meg. A következő évben szoros
versenyben
sikerült megnyernünk a megyei fordulót, így az országos döntőbe
jutottunk,
amit Dombóváron rendeztek. Minden várakozásunkat túlteljesítve a hazai
csapat mögött a második helyet szereztük meg. 2002-ben a nem titkolt
szándékunk
egy ennél is jobb helyezés elérése volt.
A megyei versenyen kiélezett küzdelemben sikerült
diadalmaskodnunk. Ekkor következett a felkészülés legnehezebb szakasza.
Az országos verseny témája a tananyagtól a madárhangokon és a terepi
határozásán
át a madárgyűrűzésig terjedt. A megadott irodalomból való készülés
mellett
elengedhetetlen volt a terepi felkészülés, amiben külön köszönetet
szeretnék
mondani Kelemen Tibornak, akivel már évek óta járunk együtt madarászni.
Az országos versenyt 2002. május 10-11-én
rendezték
Dombóváron. Sok ismerős csapat volt az előző évből, többek között a
tavalyi
első helyezett dombóvári gárda. A versenyen a kiírásnak megfelelően
terepi
és hagyományos fordulók is voltak. A megnyitó után rögtön kezdetét
vette
a megmérettetés. A rejtvény megírása után a szabadtéri növényfelismerés
következett. A meghatározásra váró fajok között helyet kapott például a
közönséges nyír, a fagyal, a kocsányos tölgy. A növényeken kívül egyes
madárfajok fészkelési szokásairól, odútípusokról is számot kellett
adnunk.
Majd a helyi iskola épületében preparátumokat, madárfészkeket,
rovarfajokat,
állati testrészeket és újabb fa- és cserjefajokat határoztunk meg. A
madárhang-felismerés
után diavetítést néztünk végig a másnap bejárásra váró terület
élővilágáról.
Ezután elfoglaltuk szállásunkat a madárvártán. Másnap következett a
terepi
forduló. Egy gyalogtúrát tettünk a Mecsekben, majd az ott
elhangzottakról
kellett egy kérdőív keretében beszámolnunk. Izgalommal vártuk az
eredményhirdetést,
és nagyon örültünk, amikor a mi nevünket olvasták utoljára.
Sikerült a célunk: megnyertük az országos
versenyt.
Ennek azért is örültünk annyira, mivel többször – nyolcadikosok lévén -
nem indulhatunk a versenyen. Még egyszer köszönöm a segítséget
felkészítőinknek,
és sok sikert kívánok a következő Vas megyét képviselő csapatnak!
(Gratulálok az MME nevében is a Csapatnak – a szerk)
Csuszka (Sitta europaea), BirdLife grafika
A
Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkájának
Támogatói
2002-ben
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Környezetvédelmi Alap
Célelőirányzat
Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Környezet- és
Természetvédelmi
Bizottsága
Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék
Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság
Magyar Országgyűlés
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság
Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ
KÖSZÖNJÜK!
Sárgafjeű királyka (Regulus regulus)
BirdLife grafika
2003. ÉV A PACSIRTÁK VÉDELMÉNEK ÉVE
Mezei pacsirta (Alauda arvensis)
Búbos pacsirta (Galerida cristata)
Támogassa az 1%-kal! Adószám: 19001243-2-43
A rajzot készítette: Eichardt János
Fotók