Az ország legnagyobb szabású madárfaunisztikai kutatási programjában, a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) programban egyesületünk is részt vesz. Vas megyében 28 db 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzet került kisorsolásra, ezek közül 14 négyzetben végeztünk felmérést 2000-ben, az adatokat az országos központnak megküldtük. A felmért területek a megye 2,5%-át fedik le, de azt nem pontosan reprezentálják, mivel nagy részük Szombathely-Kőszeg környékére esik. Ezidáig az adatok megyei szintű elemzése emiatt sem történt meg.
   A Ritka és Telepesen Fészkelő Madarak Monitoringja (RTM) program keretében is felmértük megyénk egy részét, így a Kőszegi-hegységet, ahonnan rendszeresen közöl adatokat Németh Csaba, és a megye északi részét, ahol Fehér István és Mesterházi Attila 19 UTM négyzetet mért fel.
   Egyesületünk koordinálja az Országos Gyurgyalagvédelmi Programot, melyről bővebben a gyurgyalag kutatási és védelmi program ismertetéséban olvashat.
   A fehér gólya védelméről, a gólyaszámlálásról és a gyöngybagolyvédelemről szintén részletesebb tájékoztatást talál a kutatási és védelmi program ismertetésében.
   Tagjaink rendszeresen kijárnak a Rábára, a szombathelyi Csónakázó-tóra és a gyöngyöshermáni kavicsbánya-tóhoz megfigyeléseket végezni, így tudtunk bekapcsolódni a Nemzetközi Vízimadár Szinkronszámlálásba. Vas megye szegény természetes vízállásokban, tavakban. A kis vízfelületű, erdővel szegélyezett tavakat a vízimadarak nem szívesen használják. Megfelelően nyugodt, nyílt vízfelületű tó a gyöngyöshermáni, melyen a 80-as évek vége óta vízimadár szinkronszámlálást előbb Kelemen Tibor majd Varga László végzett. A Rába menti mozaikos ártéri élőhelyeggyüttes kutatója Barbácsy Zoltán, kinek adatai szerint 117 fészkelő madárfaj mellett további 111 faj fordult  elő.
   A Tömördi Madárvártán és környékén egyesületünk a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola biológia szakos hallgatóival 1998 óta végez faunisztikai és florisztikai vizsgálatokat az ökológia terepgyakorlatok keretében, Gyurácz József vezetésével. Ennek célja a növény és állatpopulációk jellemzőinek felmérésén túl azok időbeli változásainak nyomon követése, okainak feltárása. A következő élőlénycsoprtokra terjed ki: növénytársulások; talaj-avar szintben élő bogarak és soklábúak; pókközösségek; kétéltűek; költő madárpopulációk; vonuló madárpopulációk.
   Kisemlős faunisztikai vizsgálatot Tömördön végzett Bánhidi Péter  1986-ban a mai madárvárta területén.
  A kétéltű-hüllő faunisztikai vizsgálatokról bővebben a kétéltűvédelem oldalán olvashat.
 

Florisztika

   Egyesületünk a faunisztikai vizsgálatok mellett florisztikai vizsgálatokat is végez, Keszei Balázs vezetésével. Lelkes tagjaink a növényvilágot vizsgálva florisztikai és cönológiai kutatómunkát is végeznek. A kutatások a mostani állapotok feldolgozásával a későbbi változások megállapításának lehetőségét szeretnék megteremteni, különösen a következőkre figyelve:
    - a jellemző társulások elkülönítése,
    - a természetesség vagy degradáltság mértékének megállapítása,
    - a jellemző fajkombinációk.

A felmérések – távlati terveink szerint egész Vas megyére kiterjednek – jelenleg
    1. a Tömördi Madárvárta és környékének növényvilágát,
    2. a Kőszegi-hegység edényes flóráját és
    3. a Répce mente vegetációját érintik.

  1. A tömördi Nagy tó vegetációs viszonyainak feltárása során megállapításra kerültek a legjellemzőbb növényzeti egységek. Rögzítettük a tó körül övezetesen elhelyezkedő társulások határait, azok jellegzetes fajkombinációit. Az Egyesületünk tulajdonában levő terület legmélyebb részén található maga a tó, majd az emelkedő térszíneken tavi kákás (Schoenoplectetum lacustris CHOUARD 1924) foltok, fűzláp jellegű bokorfüzes (Calamagrostio-Salicetum cinereae SOÓ et ZÓLYOMI in SOÓ 1955), harmatkásás (Glycerietum maximae HUECK 1931), és pántlikafüves (Carici-Typoidetum SOÓ 1971) társulások következnek. A vízfelület kiterjedése és mélysége az éves csapadékmennyiség függvényében jelentősen ingadozik. Korábbi adatok szerint a 1 hektáros vízfelület és a teljes kiszáradás egyaránt előfordult. 1998 tavaszán, leginkább ellipszishez hasonló alakú volt a nyílt vízfelület, melynek legnagyobb átmérői 60 illetve 30 méteresek voltak. A nyári időszakra a tó szinte teljesen iszapfelszínné alakult és augusztus végére csak kb. 100 m2 vízfelület maradt.
    2. A Kőszegi-hegységről a XX. század első felében az a vélemény alakult ki, hogy az ország florisztikai szempontból legjobban ismert területei közé tartozik. Ehhez a kőszegi botanikus triász tagjai – FREH ALFONZ tanár, WAISBECKER ANTAL tisztifőorvos, PIERS VILMOS katona-tanár – igen tevékenyen hozzájárultak. Külön érdemük, hogy elsőként közöltek ma is forrásértékű adatokat a hegységről. Az utóbbi évek – a területre vonatkozó – legjelentősebb botanikai alkotásai BARTHA DÉNES, KOVÁCS J. ATTILA, KIRÁLY GERGELY és munkatársaik nevéhez köthetők.
Feltárható-e teljes pontossággal egy földrajzi terület flórája, vegetációja? Véleményünk szerint nem! A Kőszegi-hegységről sok apró és néhány meghatározó jelentőségű dolgozat született az elmúlt évszázadban, mégis azt kell mondanunk, hogy teljes botanikai feltárása és megismerése nem valósult meg, de törekedni kell rá!
    3. A Répce folyót kísérő rétek közül Nagygeresd - Vámoscsalád - Csáfordjánosfa - Répceszemere környékén maradtak még összefüggő, nagyobb területek, amelyek rendelkeznek a fent leírt tulajdonságokkal. 1995-ben kezdődtek azok a kutatások amelyek, eredményeként a Répce vidék flórájának és vegetációjának olyan értékeit sikerült feltárni, amelyek mérlegelése után a környezetvédelmi miniszter 1/1999 (I. 18) számú rendeletével a Répce menti mocsárréteket a Fertő-Hanság Nemzeti Park Hansági Területegységhez csatolta. A Répce-sík kistáj természetvédelmi szempontból legértékesebb területei így védettek lettek és megőrzésük lehetőségének realitása megnövekedett.